A fogyatékosság a zenében se legyen kérdés! – Ehhez kerültünk most kicsivel közelebb

Érzékeny dalokkal és videóklip-forgatással zárult a Varázsceruza mentorprogram első felvonása. A fogyatékossággal élőket célzó tehetségkutató és -gondozó programot, amelynek indulásáról mi is hírt adtunk, 2023 szeptemberében hirdették meg, és az Anna and the Barbies zenekar Márti dala című számának feldolgozásával lehetett nevezni rá. A jelentkezők közül két egyéni indulót és egy formációt választott ki Pásztor Anna és Szebényi Dániel, a godfater zenekar tagja, és három hónapon át segítették őket mentorként. Kovács Dzsenifer és Cintia énekesek, Pintér Norbert dalszerző, valamint Madaras Dorottya, azaz Dodo több dalt is írtak közösen, amelyekhez klipet is forgattak.

„Dodonál nagyon tetszett az erős pozitivitás, ami az ő Márti dala felvételéből sugárzik. Cinti és Dzseni telefonnal készítették a videójukat, mégis átjött belőle az az érzelemgazdagság, ami bennük rejlik. Norbi pedig egy olyan videót adott le, amelyben hangszerel, gitározik, basszusgitározik, mindent is csinál, egy tehetséges multiinstrumentalista fazon” – mondja róluk Szebényi Dani.

Új kapuk nyíltak meg számukra

A tiszakanyári testvérpár, Dzsenifer és Cintia mindketten látássérültek, leukómával élnek. Betegségük korábban sok lehetőségtől megfosztotta őket. Két évvel ezelőtt kerültek a Vakok Állami Intézetébe, addig otthon éltek, napjaikat a négy fal közt töltve. „A szüleink nagyon féltettek minket, és úgy gondolták, hogy az adja a legnagyobb biztonságot számunkra, ha velük vagyunk. 

„A program alatt írt dalunk is erről, a bezártságunkról szól, és hogy együtt küzdöttünk azért, hogy az álmunkat valóra váltsuk” – osztja meg Cintia. 

A programra a Vakok Intézetében dolgozó egyik gyógypedagógus nevezte be őket, ami új kapukat nyitott meg számukra. A lányok nemcsak dalszövegírásban és prozódiában fejlődtek, hanem magabiztosabbá is váltak.

„Nagyon érzékenyek és zárkózottak, hosszú folyamat volt, ahogyan egyre jobban kinyíltak. Számomra nem is a szakmai fejlődésük, hanem a személyiségük változása volt az egyik legnagyobb ajándék” – meséli Szebényi Dani, aki úgy érzi, ő maga is több lett a programnak köszönhetően. 

 
Az érettségi előtt álló Dodo a határidő előtt egy héttel értesült a programról, amire édesapjával közösen készítette el a Márti dala feldolgozását. A fiatal lány úgy érzi, olyan sok élettapasztalatot szerzett meg sűrítve a pár hónap alatt, mint amire más két-három év alatt tesz szert. „Nemcsak a dalszövegírásban fejlődtem, hanem abban is, hogy hogyan dolgozzak csapatban, hogyan figyeljek oda másokra” – mondja. A szakmai dolgok mellett önmagáról is sokat tanult, amiről korát meghazudtoló érettséggel beszél. „Rájöttem, hogy szabad hibázni és szabad elrontani dolgokat – ettől még nem vagyok rossz ember, csupán egy másik fázisában tartok annak az útnak, amit szeretnék bejárni.”

Az informatikát tanító Norbi, aki egy korábbi interjúban mesélt látása elvesztéséről a kepmas.hu-nak, a zenét szerezte, de a szövegírásban is részt vett. Ő már régóta zenél, de az egy soha véget nem érő tanulás számára, nemcsak technikai, hanem lelki szinten is. 

„A célom olyan dalokat alkotni, amik bárkihez közel kerülhetnek, a belső utakat szeretném zenévé faragni” – mondja a szegedi fiatalember, aki vonattal, vakvezető kutyájával utazott Budapestre a foglalkozásokra. 

Ahogy meséli, a közös munka során arra törekedtek, hogy mindenki belevigye a szövegekbe a saját gondolatait, stílusát. Norbi gitárjára gyantapöttyöket ragasztott, a pozíciójelölő jeleket helyettesítve, így tette a hangszerét akadálymentessé. 

Kép

A Varázsceruza program négy mentoráltja, Kovács Dzsenifer (középen), Kovács Cintia és Madaras Dorottya Pásztor Annával

A mentoráltak őszintesége, érintetlensége, valódisága igazi kincs

A mentoráltak a mentorokkal hetente találkoztak, felváltva offline és online. A próbák nagy részét az akadálymentesített Premier KultCaféban tartották. A mentoráltaknak a közlekedésben is segítettek. „A Vakok Állami Intézete előtt pont van egy trolimegálló. Mi csak felszálltunk a 72-es trolira, ami elvitt a Kálvin térre, a program tagjai pedig már ott vártak minket” – mesélik a Kovács lányok, akik nem érezték, hogy bármiben akadályozná őket leukómájuk. Dalukat egy hangszigetelt helyiségben énekelték fel, az instrukciókat a fülhallgatóik révén kapták a vezérlőből.

Szebényi Dani szerint nem is a zenét kellene akadálymentesíteni, hiszen az egy mindenki által beszélhető nyelv, hanem a zeneipart. „Rengeteg tehetség van a fogyatékossággal élők között is, csak nem biztos, hogy eljutnak azokhoz a csatornákhoz, amikhez a nem sérültek” – véli. 

„A fogyatékossági kérdés nem kérdés, nem ez volt a közös munkánk motivációja. A lányok és Norbi látássérültek, én mozgássérült vagyok, tehát nincs sok keresztmetszete ennek a két sérültségnek. Egyszerűen a személyiségünk miatt volt könnyebb kapcsolódni” – fogalmaz Dodo. A mentorprogramot hirdető Civilút Alapítvány sem erre, hanem a zenei fejlődésükre kívánta helyezni a hangsúlyt. „Láttunk már példát arra, hogy fogyatékossággal élők szerepeljenek hasonló televíziós műsorban, de a személyes történetük általában elvitte a fókuszt a tehetségükről” – magyarázza Megyeri Gabriella, a Varázsceruza program kreatívigazgatója.

Felvetődik a kérdés, hogy akkor miért is érdemes kiemelni a fogyatékossággal élő tehetségeket. Erre válaszul idézzük Pásztor Annának a program záróeseményén elhangzó szavait: „Ma, a mesterséges intelligencia korában nagyon nehéz megkülönböztetni az igazit a másolattól. 

Hihetetlenül fontos lett, hogy tiszta forrást találjunk a kulturális életben is. 

Ma már nincsenek olyan bányák, amik ne lettek volna kiaknázva, ezért olyan helyen kell keresni az értékeket, ahol eddig nem” – utalt a showműsorrá váló televíziós tehetségkutatókra az énekesnő, aki szerint a mentoráltak őszintesége, érintetlensége, valódisága igazi kincs.

 
A Varázsceruza emellett motivációt is jelenthet a fogyatékossággal élőknek, hogy ők se zárkózzanak be, nyissanak mások felé, mutassák meg képességeiket. Látása elvesztése óta például Norbi is rengeteg új ismeretségre tett szert. És persze a program érzékenyíteni is hivatott a társadalmat: az érdeklődők folyamatosan követhették alakulását a TikTokon, a YouTube-on és a Facebookon – utóbbi felületen a videók már több mint félmillió embert értek el. A program zárásaként a csapat egy minialbumot készített, illetve videóklipet is forgatott két dalhoz a Festetics Palota Tükörtermében, amelyek pár napja debütáltak online. A csapat a Márti dalához is készített egy feldolgozást, ami itt hallgatható meg.

A négy fiatal kezét a dalok elkészültével sem engedik el: július elején a Random Trip előtt léphetnek fel a Magyar Zene Házában, később pedig alumnitagokként folytathatják a munkát. A mentoráltak a jövőben is zenével szeretnének foglalkozni, Dodo például népzenei lemezt tervez készíteni.