Miért nem szeretem a spenótot? – Az evolúció és a családi hozzáállás is befolyásolhatja, hogy mit nem eszik meg a gyerek

„Anya, te spenótot csináltál? Undi” – mondja kislányom, miközben jókora kanállal merek a tányéromra a zöld főzelékből. „Nyugi, neked van krumpli, de azért szívesen adnék belőle, hogy legalább megkóstold” – válaszolom neki, miközben asztalhoz ülünk. Kislányom arca elfintorodik, ahogy a számhoz emelem a kanalat. Performanszában öklendező hangokat ad ki, néhány jól elhelyezett „fuj!” kíséretében. „Most miért? Kóstold meg! Szerintem nagyon finom, szeretem!” – biztatom a gyereket. „Hát, én nem” – Csengele turkálni kezdi villájával a krumplipürét, közben az állát a másik kezére támasztva bámul ki az ablakon. Mosolygok, mert már tudom, hogy megint átlényegült „apró filozófussá”, ilyenkor az élet nagy dolgain mereng, a folyamat végén pedig mindig kibök egy „Anya, miért…?” kezdetű kérdést.  

Kép: Freepik
Kép: Freepik

„Anya, miért van az, hogy a gyerekek kevesebbféle ételt esznek meg, mint a felnőttek? Miért utáljuk az oviban a spenótot? Miért akarunk folyton csokit enni?” – böki ki végül. 

Valóban, ha tíz embert megkérdeznénk, szerinte egy gyermek a csokit vagy a brokkolit választaná-e, a legtöbb szavazat valószínűleg a csokoládéra jönne. De fordítsuk meg a dolgot: nem lehetséges-e, hogy mivel szinte alapvetőnek gondoljuk, hogy egy gyerek nem szereti a zöldséget, mi magunk is ebbe az irányba tereljük akaratlanul? Miért is ne szerethetné egy kisgyermek a karfiolt, padlizsánt, paradicsomot? És miért ne szerethetné az édességet is akár? Én azt javaslom, érdemes ilyenkor megvizsgálni, hogy mi szülőként milyen szerepet tulajdonítunk az édességnek, csokoládénak, a zöldségeknek… Ezekkel jutalmazunk, vagy esetleg büntetünk (»ha megetted a brokkolit, ehetsz csokit«)?  


A csoki egy vágyott, de elérhetetlen dolog, amit csak ritkán ehetünk, a zöldség pedig a kötelező rossz?

 
Mi magunk hogyan étkezünk, mennyit nassolnunk, hogy állunk a zöldségekkel? Mert lehetséges, hogy éppen olyan üzenetet adunk át ezzel, amit nem szeretnénk. Egyébként van olyan gyerek, aki kifejezetten kedveli a spenótot, és nem igazán a csokoládét”
– magyarázza Frányó Eszter dietetikus.   

Hús, krumpli, tészta 

Rántott hús, sült burgonya, tészta, süti, csoki, banán: ezek az ételek a legtöbb családban slágerfogásnak számítanak, mi több az éttermek gyerekmenüje is többnyire kifúj a „mosolygós krumplival” meg a paradicsomszószos spagettivel, holott több tucat fogásból lehetne választani az étlapról. Az, hogy gyerekként kevesebb féle ételt eszünk meg, mint később felnőttként, általános jelenség, aminek több oka lehet, de a szakértő szerint rendkívül fontos a családi minta.   

„Érdekesség, hogy már az anyaméhben formálódik az ízlésünk a magzatvízen keresztül, úgy, hogy az anya által gyakrabban fogyasztott ételek később ismerősek lesznek. Nagy szerepe van az első pár évnek is, hogy ezalatt milyen ízekkel, szokásokkal, ételekkel és nem utolsósorban ételekhez, étkezéshez való hozzáállással találkozunk. Innen indulunk, de változtatni, új ízeket megismerni, új szokásokat kialakítani sohasem késő elkezdeni. Én azt gondolom, ez az önismeret része is, és izgalmas kaland. Nem kell elmennünk szélsőséges irányokba, beleférhet később a csoki is. Én éppen azt hangsúlyoznám, ne címkézzük az ételeket, élelmiszereket »jó« és »rossz« vagy »egészséges« és »egészségtelen« jelzőkkel, nem is tehetünk ilyen kijelentéseket, mert az összképet kell nézni. A változatosság, a mértékletesség és a kiegyensúlyozottság mellett – vagy épp ezek miatt – pedig érezzük jól magunkat, legyen az étkezés a közös családi beszélgetések színtere, élvezzük az ízeket, a hagyományokat!” – vallja a szakember.   

Vanília, az örök kedvenc! 

Gondolták volna, hogy a vanília a világ egyik legkelendőbb fagylaltja, mert illata és íze közel áll az anyatejéhez?  

Legalábbis ezt állította a The Guardiannek Chris Lukehurst, a Marketing Clinic kutatási vezetője.

„Az ízérzékelés élettani folyamata hasonlóan megy végbe mindenkinél. A nyelvünkön lévő ízlelőbimbók úgynevezett kis receptoraihoz kapcsolódnak az ízanyagok, ezek aktiválják az idegrostokat, amik tovább viszik az információt az agyba, ahol a megfelelő agyi területek stimulálása révén végül tudatosul az ízérzés. Azt, hogy milyen ízeket, ételeket kedvelünk gyermekként, majd később felnőttként, sok tényező határozza meg. Az ízlésünk ezen a téren is változtatható, változó lehet" – kommentálja Frányó Eszter.  

A The Guardian cikke arra hívja fel a figyelmet, hogy a csecsemők szájában mintegy 30 ezer ízlelőbimbó található, és mire elérjük a felnőttkort, ennek mindössze egyharmada marad meg. Koreában néhány éve tiltakozás indult az óvodai, iskolai étkeztetés megreformálásáért, abban ugyanis sok szülő szerint túl nagy szerepet kapott a hagyományos, jellemzően fűszeres koreai konyha. A The Korea Times-ban még azt a kérdést is feltették, hogy mivel a gyerekek érzékenyebbek az ízekre, és szerintük fájdalmat érezhetnek a csípős ételektől, az emberi jogok megsértésének számít-e, ha ennyire fűszeres ételekkel kínálják őket? 

A csecsemők a savanyú ízeket feltehetően egyáltalán nem kedvelik, a keserű ételekre pedig nagy koncentrációban valószínűleg mint potenciális mérgekre mondanak nemet.  


Julie A. Mennella, Ph.D., az Amerikai Kémiai Társaság 236. Országos Találkozóján bemutatott jelentésében arról írt, hogy feltehetőleg számos más tényező mellett biológiai okai is lehetnek annak, hogy a gyerekek a keserű gyógyszereket és a zöld színű zöldségeket jobban elutasítják, mint a felnőttek.  

 

Na de mi a helyzet a spenóttal? Őseink sok mérgező növénnyel éltek együtt az evolúció során, a keserű íz pedig eltántoríthat minket a fogyasztásuktól. Feltehetően ennek a lenyomata is szerepet játszhat abban, hogy a spenót nem sorolható a legtöbb gyermek kedvencei közé. Ugyanakkor a kutatók nagy szerepet tulajdonítanak többek között annak is, hogy a gyerekeknek milyenek a korai tapasztalatai az adott zöldségekkel, ételekkel.

„Alapvetően a spenótot nem gondolom kifejezetten keserűnek. Emellett felmerülhetnek bennünk további kérdések. Például, hogy fordulhat elő ez alapján, hogy kisebb korában mégis kedveli egy gyermek ezt a zöldséget, és később utasítja el? Miért nem vonatkozik ez a felvetés minden gyermekre? Nem egy példát tudok említeni olyan kisebb vagy nagyobb gyerekről, aki kifejezetten szereti a spenótot. Amire véleményem szerint inkább érdemes koncentrálni, az a saját felelősségünk és szerepünk gyermekeink táplálkozási szokásainak alakulásában” – teszi hozzá a dietetikus.  

 Vannak olyan elméletek, amelyek szerint az sem mindegy, hogy az ételnek milyen az állaga! A nyúlós, nyálkás (például túlérett gyümölcs) ételeket jellemzően elkerülik a kicsik, mert állítólag úgy vannak kódolva, hogy az ilyen állagú dolgok arra riadóztatják az agyukat, hogy valami nem odavaló került az ételükbe. 

Nem szabad feladni! 

Az nem gond, ha bizonyos ételeket nem eszik meg a gyerek, hiszen még a felnőttek sem mondanak igent minden fogásra (lásd össztársadalmi ellenállás a rovaralapú fehérjékkel kapcsolatban), de fontos, hogy a válogatósságnak is van egészséges határa.  


Ha a gyerek semmilyen zöldséget, gyümölcsöt, rostban és vitaminokban gazdag élelmiszert nem hajlandó megenni, akkor mindenképpen változásokra van szükség.  


A szakemberek szerint sokat tehetünk a gyerekek egészségéért, ha már babakorban a természetes ízekhez próbáljuk szoktatni őket – fontos lenne, hogy minél később találkozzanak az ízfokozókkal, a túlédesítéssel. Ha például a gyümölcsöt megeszi a kicsi, de a zöldséget nem, segítséget jelenthet, ha kipróbálunk különböző „mixeket”, és fokozatosan szoktatjuk hozzá az új ízvilághoz. Egy biztos: erőltetni semmit sem szabad, mert az evésre való kényszerítés komoly pszichés problémákhoz vezethet (erről bővebben az „Azóta is rosszul vagyok a lencsefőzelék látványától” – A kényszeretetés borzalmas gyakorlata című cikkünkben olvashatnak a Kepmas.hu-n). 

„Az egészséges táplálkozás alapvetően változatos, egyik irányba sem szélsőséges, kiegyensúlyozott. Nyugodtan „ráhagyhatjuk” a gyerekre, hogy maga válasszon a felkínált ételek közül, de ennek fontos feltétele, hogy amit eléje teszünk, az legyen zöldségekben, gyümölcsökben gazdag, tartalmazzon jó fajta zsírokat, változatos formában fehérjét, minőségi, összetett szénhidrátokat. Nyilván olyan ételeket tudunk megkedvelni, amikkel egyáltalán találkozunk. Tehát ha valakinek kisgyermeke van, mutasson neki minél több ízt, textúrát, ételt! És azt szoktuk mondani, hogy a hozzátáplálásnál egy-egy új ételt, élelmiszert nem elég egyszer vagy kétszer kínálni, hanem töretlenül oda kell tenni a tányérra, hogy a babának legyen ideje megismerni és megkóstolni azt.  


Ne jelentsük ki, hogy akkor ezt nem szereti, és többet nem adunk neki.  


Amit még hangsúlyoznék, az a példamutatás. Jól tudjuk, hogy a gyermek azt kéri el, amit mi eszünk, tehát ezt családi szinten kell átgondolni" – zárja gondolatmenetét Frányó Eszter. Ha pedig úgy érezzük, gyermekünk válogatóssága már az egészsége rovására megy, mindenképpen érdemes szakembertől személyre szóló tanácsokat kérni! 

A sör és a kávé ízét általában idővel szeretjük meg

Emlékszünk arra az érzésre, amikor először kortyoltunk bele a kávéba vagy a sörbe? Sokan úgy összerázkódtunk, mintha citromba haraptunk volna, később pedig el sem tudjuk képzelni a napindítást a reggeli koffeinbombánk nélkül. Egyes elméletek szerint tiniként hiába nem szeretjük ezeket a keserű ízeket, a közösségi nyomás miatt és azért, mert ebben a korban szeretnénk minél „felnőttesebb” dolgokat csinálni, fokozatosan hozzászoktatjuk magunkat, idővel pedig az agyunk annyira átprogramozódik, hogy ezeket az ízeket kifejezetten megkedveljük. Chris Lukehurst a brit lapnak arra világított rá, hogy mivel a fiatalok körében az almabor, a ciderek egyre népszerűbbek, nem véletlen, hogy a sörfőzők sorra dobják piacra gyümölcsös, édes ízű lágereiket.  

Felhasznált források: 
The Guardian / Amy Fleming – Changing tastes food and aging
The Korea Times / Bank-Eun-ji – Does serving spicy food to young children violate human rights?
BBC: Why do children dislike vegetables? 
https://mdosz.hu/hun/wp-content/uploads/2019/05/taplalkozasi_akademia_hirlevel_2019_05_edes_iz.pdf 

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti