Oroszország felé futva, babával a karban – a menekülés ezer arca
Fekete András jól ismeri az ukrán menekültek sorsát. Nemcsak fotográfusként dokumentálta az életüket, hanem koordinátori munkát is végzett az Ökumenikus Segélyszervezet vonatkozó programjában, így személyes kapcsolat is fűzi a képeken szereplő emberekhez. Az Ukrajnai Menekülteket Támogató Központ különleges fotókiállítással készült a menekültek világnapjára, mellyel a háború elől Magyarországra érkezettek személyes történeteit és megéléseit szeretné bemutatni.

Menekült anya gyermekével a BOK csarnokban, 2022 márciusában. A válság első évében érkező menekülthullámok fogadására létrehozott fogadóponton hat karitatív szervezet segítette közösen a menekülőket, köztük az Ökumenikus Segélyszervezet is. A Magyarországra érkező 2 millió menekült kis része maradt hazánkban, sokan már a tranzitállomásról tovább utaztak.
A fotókon szereplő férfiakat, nőket és gyerekeket látva rögtön megfogja a néző figyelmét az emberek tekintete. A „mindent látott” vagy révedező arckifejezések, az átélt trauma tükröződései, a bölcs és szomorú felnőtté válás arcai. Aki elhagyja otthonát, szülőhazáját, bármennyire is saját döntésből teszi, mindenképp nehéz és veszélyes útra lép, traumát szenved, akik pedig háború elől menekülnek, fokozottan érzik a bizonytalanságot, talajvesztettséget.
A háború kitörését követően a Segélyszervezet azonnal megkezdte segítő tevékenységét az ilyen helyzetekre kidolgozott módszertana alapján. Szobákat béreltek munkásszállókon, olcsó szállodákban, információval, ügyintézéssel, fordítással segítették a pályaudvarra érkező elcsigázott embereket.
Az azóta eltelt három év alatt Ukrajnában és Magyarországon már 900 ezer embert értek el különböző segítő szolgáltatásokkal, átutazókat és maradni szándékozókat egyaránt.
A fotókról beszédes arcok néznek vissza ránk, ahogy a tárgyak és hátterek is szívbe markolóan közel viszik ezt a drámai helyzetet a kívülállókhoz. Egy plüssnyuszi a szállodai ágy párnái között, egy piros focimezes ukrán fiú, Gyima, kissé távolabb állva az őt befogadó fehérvári futballcsapatától, ahol szállást és új lehetőséget is kapott kettétört focikarrierje után. Egy konyhai pult, melyen ragasztószalagokból letapasztott ikszek jelzik egy-egy család felségterületét, olyan családok konyhai működési terét, amelyeknek nem is olyan régen még saját, jól felszerelt konyhájuk, otthonuk, szabad országuk volt.
Gondterheltségről, félig-meddig sikerekről szólnak a képek, az ünnepek és a közösség, a család felértékelődéséről. Egy emeleti üvegablakon át az utcát fürkésző élénkebb gyermekarc láttán azon tűnődöm, honnan kaphatta el ezt a pillanatot a fotós, talán a levegőben lebegett a Rákóczi úti forgalom felett…
Lupsán Lili, Az Ökumenikus Segélyszervezet Budapesten található Ukrajnai Menekülteket Támogató Központjának vezetője a megnyitón ejtett néhány szót az elmúlt három évről és további terveikről. Hatalmas erőket mozgatott meg az ukrán menekültügyi válság, mely az összefogás gyönyörű érzését is magával hozta a segítők számára, és számtalan megoldási lehetőséget, egyedi, kreatív megoldást is tartogatott, olyan ötleteket, melyekről nem is tudták, hogy bevonhatók a munkába.
Már februárban felállították a határon a segítői jelenlét pontjukat, és felkészültek a BOK Csarnokban a menekültek elszállásolására. Sokan még Ukrajnában megtudták a telefonszámokat, összekötők elérhetőségeit, és könnyebb szívvel indultak útnak.
Volt, aki már csak Oroszország felé tudott kijutni az országból, kalandos és tekervényes utakon, és voltak olyan karon ülő babákkal érkező anyák, akik még sosem jártak a falujukon túl.
„Jelenlét” – ízlelgetem a szót, és annak melegségét, ígéretét.
A Segélyszervezet kezdetben juttatásokkal, ruhákkal, élelmiszerekkel, higiéniai csomagokkal segített, később a felállított központ szálláslehetőségekkel, információkkal, albérleti támogatással tudott hozzájárulni a magyarországi beilleszkedéshez, munkásszállókon és a saját intézményeikben. A tolmácsok, koordinátorok a mai napig segítik a betérőket, magyar nyelvet tanítanak, pszichológiai támogatást nyújtanak a segítségre szoruló által érthető nyelven, ünnepeket és közösségi alkalmakat szerveznek, kísérést, tolmácsolást, ügyintézési segítséget biztosítanak, és fontos emberi találkozásokat hoznak létre segítő és rászoruló között, ami sokszor fontosabb, mint a nyújtott támogatás.
Az Ökumenikus Segélyszervezet nemzetközi programjainak igazgatója, Dékány Bence tapasztalatai szerint a globális trend azt mutatja, hogy a menekültek továbbra is nagy számban érkeznek az országba, pár év leforgása alatt megkétszereződött a számuk. A segélyszervezetek céljának és kötelességének tartja, hogy az itthoni segítői munka mellett a kiváltó okok megszüntetésén is dolgozzanak a maguk eszköztárával, hogy helybe tudják vinni a humanitárius segítséget, hogy a visszailleszkedést és az új kezdést is támogassák az anyaországokban.
A menekültügyi válság azt a váratlan fejlődési lehetőséget hozta el a segítő szervezetek számára, hogy új stratégiákat alakíthassanak ki, szélesítsék az eszköztárukat, és léptéket váltsanak, vagyis a segítségnyújtás területi határait kiterjesszék, nagyban lássák a problémát. Ma már a Segélyszervezeteknek is össze kell hangolni a munkájukat, sokszor távoli vidékeken dolgoznak azért, hogy helyi megoldásokkal megelőzzék azokat a helyzeteket, melyek megindítják az elvándorlást.
Fekete András kedvenc fotója egy anya és gyermekének a képe, akik egy semleges színű fal előtt állnak, így semmi nem vonhatja el a figyelmet az arcukról, testtartásukról.
Látszik, hogy a kisfiú minden izmával kapaszkodik az édesanyjába, miközben az anya arcára az van ráírva, hogy ő se tudja igazán, mi vár rá, mi fog történni velük.
Egy későbbi fotón ugyanaz a gyermek már kíváncsi, érdeklődő tekintetével tűnik fel, és az anya arcán látszó gondterheltség sem vésődött örökre a vonásaiba.
Bár a képek önmagukért beszélnek, fontos, hogy mi is beszéljünk róluk, hiszen a menekültekhez való hozzáállásunk, szavaink, gondolataink, tetteink észlelhető mértékben alakítják a személyiségünket, amelyért felelősek vagyunk. Apró döntéseink mentén alakulunk, formálódunk tovább, ezért mielőtt meghozzuk őket, véleményt, sőt ítéletet alkotunk, érdemes vetni egy pillantást ezekre a képekre.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>