Ugyanúgy mosolygunk, mint te!

– A foglalkoztatási programjuk keretében egészen különleges ajándéktárgyakat készítenek a fogyatékos fiatalok. Mi jellemzi ezeket a termékeket?
– Egyrészt hagyományőrző iparművészeti tevékenységet végeznek, gyékénykosarakat fonnak, gyapjúszőnyeget szőnek, másrészt ékszert, táskát és egyéb ajándéktárgyakat készítenek. Foglalkoztatási programunkban nagy szerepet kap a környezettudatosság és az újrahasznosítás. Ennek megfelelően egyedi ékszereinket – amelyekben megőrizzük a virágok szépségét – selejtes optikai- és szemüveglencsék újrahasznosításával, decoupage technikával és kézi csiszolással készítjük. A munkában szociális szakemberek, kézműves mesterek segítik sérült munkatársaikat, illetve fejlesztési és munkahelyteremtési pályázatoknak köszönhetően különböző tervezők és dizájnerek is csatlakoznak hozzánk. A kezdetektől törekszünk arra, hogy piacképes termékeket állítsunk elő, amelyek megállják helyüket a hazai kézműves áruk között.

– Idén új termékkel rukkoltak elő. Mesélne erről?

– Fejlesztési programunkhoz csatlakozott egy iparművész, aki – miután sok időt töltött a fiatalokkal – arra lett figyelmes, hogy nagyon érdekes, olykor humoros gondolatokat, igazi életbölcsességeket fogalmaznak meg egészen sajátos módon. Kitalálta, hogy osszuk meg ezeket a társadalommal, hiszen bárki tanulhat belőlük.

Ebből az ötletből született különböző FSC minősített tömörfákból a „Wonder Words” doboz, amelyben egy különleges technológiával megmunkált optikai lencsén keresztül olvashatjuk az üzeneteket, gondolatokat. Ezeket egy tekerőkorong segítségével kedvünk szerint váltogathatjuk. A doboz megtervezésekor is, mint minden egyéb termékünk megvalósításánál, a környezettudatosság, az újrahasznosítás és a fenntartható fejlődés volt az elsődleges szempont, ezért megkerestük az ország legnagyobb optikai cégeit, hogy támogassanak bennünket, adják nekünk a már nem használható lencséiket. Örömmel tettek eleget kérésünknek. Ezek a gondolatok kicsit kiszakítanak minket a rohanó világunkból, lecsendesítik elménket.

Ha megismerjük az értelmi fogyatékossággal élők világát, érzékenyebben viszonyulunk hozzájuk, és rájövünk, ugyanúgy éreznek, gondolkodnak, dolgoznak, mosolyognak, mint mi, csak kicsit másképp szemlélik a világot.

– Milyen üzeneteket tartalmaz a dobozka?
– Amikor elkezdtük fejleszteni a terméket, megkértük az otthonainkban dolgozó szociális munkatársakat, segítőket, jegyezzék fel ezeket a mindennapokban elhangzó életbölcsességeket, mosolyra fakasztó gondolatokat, amelyek megnevettethetik, elgondolkodtathatják, olykor inspirálhatják az olvasót. Három csoportra osztottuk az üzeneteket – érzelem, bölcsesség és mosoly –, amelyek alapján háromféle nemesfa doboz született. „Döntsd el a mai napot! De úgy döntsd el, hogy jó legyen!” – ezt egy középsúlyos értelmi fogyatékos barátunk mondta, de akár egy versenyszférában dolgozó vezetőt is elgondolkodtathat, kiszakíthat a mindennapi mókuskerékből. „Ha belül hordozod a napot, nem számít, hogy kint esik.” „Minden pillanat egy új lehetőség.” „Ugyanúgy mosolygunk, mint Te.” „Oh, hát még sok dolgom lesz. Például nyernem kell a lottón” – azt gondolom, egyiket se kell megmagyaráznom. Erről és a többi különleges termékünkről is olvashatnak a honlapunkon.

Kép

– Mit jelent ez a fajta munka az értelmi fogyatékossággal élőknek?
– Nagyon sok mindent. Fejleszti őket, célt ad nekik, mindennapi életük minőségét javítja, segíti őket abban, hogy megvalósítsák álmaikat, mindeközben pedig kreatívak lehetnek és értéket teremthetnek. Hisszük, hogy egy súlyosabb értelmi fogyatékossággal élő ember is hasznos munkaerő lehet, csak meg kell találnunk a neki legmegfelelőbb munkát. Erre nagy hangsúlyt fektetünk a foglalkoztatási programunkban, ugyanúgy, mint az egyéni fejlesztésre. Az alapítvány megalakulása óta fontos célkitűzésünk, hogy minél teljesebb életet biztosítsunk sérült embertársainknak, ezért valódi, értékteremtő munkahelyeket hoztunk létre, vagyis például olyan kézműves műhelyeket alakítottunk ki, ahova nap mint nap bejárnak dolgozni, munkájukért pedig természetesen fizetést kapnak.

– Milyen álmaik vannak?
– Az álmaik nem sokban különböznek a mieinktől, csak másképp fogalmazzák meg őket. Álom lehet például egy közös utazás a lakótársakkal.

Az otthonainkban lakók 80-90 százaléka állami gondozásból került ki, nincsen hozzátartozójuk, semmilyen támogató háttér nem áll mögöttük. Az alapítvány a családjuk, az a kisközösség, amelyben élnek. Próbálunk minden kis „lámpást” segíteni az álmai megvalósításában.

Nemrég egy csoportunk Zalakaroson töltött el néhány napot, amelyet ezúton is köszönünk a vendéglátóinknak.

– Az alapítvány másik zászlóshajója a művészeti képzésük.
– Igen, ez a másik nagy büszkeségünk. Tizennyolc éve az egyik munkatársunk, aki amellett, hogy szociális szakember, kortárs képzőművész is, felfigyelt arra, hogy a fogyatékossággal élők sokkal könnyebben mondják el a bennük rejlő gondolatokat, érzéseket, vagy adnak választ a mindannyiunkat foglalkoztató kérdésekre a képzőművészet nyelvén. Elkezdett velük aktívan foglalkozni, és már az elején láttuk, hogy nagyon izgalmas alkotások születnek. Azóta évről évre képzőművészeti táborokat szervezünk, amelyben nemcsak az alapítvány lakói vesznek részt, hanem az ország számos pontjairól érkeznek tehetséges fogyatékos alkotók. Az idei tábor témája a hasonmás volt, erre épült fel az egész művészeti évünk is. A program vezetője Pető Hunor Munkácsy-díjas képzőművész. Ebben az évben – köszönhetően az ÉTA Országos Szövetségének és a Nemzeti Együttműködési Alapnak – nemcsak egyhetes táborunkban tudtak találkozni a fiatalok, hanem egy különleges fesztivált is szerveztünk nekik, ősszel pedig – köszönhetően a Duna Médiaszolgáltató Np. Zrt-nek – Torockón rendeztünk művészeti workshopot és kiállítást. Még tavasszal indítottunk egy országos tehetségkutató programot, amelyet sikerült Felvidékre és Erdélybe is elvinnünk. Megismerkedtünk határon túli – ipolysági és marosvásárhelyi – szintén értelmi fogyatékosokat foglalkoztató alapítványokkal, amelyeket meghívtuk erre a programra, ahol a fiatalok közösen, úgymond „határtalanul” alkothattak. Az elkészült munkákból aztán kiállítás is született. Művészeti évünk zárásaként december 11-én nyílt kiállításunk a K11 Művészeti Központban az idei kemencei művészeti tábor és a torockói közös workshop alkotásaiból, illetve a tehetségkutató kiválasztott festményeiből.

Kép

– Milyen élettörténetekkel találkoznak az alapítványnál?
– Általában állami gondozásból kerültek hozzánk a fiatalok, így történt Krisztinával is, aki tizennyolc évesen költözött be az egyik lakóotthonunkba. Párra is lelt nálunk, boldog párkapcsolatban él, aminek nagyon örülünk és támogatjuk őket. Aktív közreműködője a foglalkoztatási programunknak, a gödi kézművesműhelyben dolgozik, ékszerkészítéssel foglalkozik. Sok érzékenyítő programban vesz részt, mindennapi életét mutatja be a mesterségén keresztül, például iskolákban a gyerekeknek. Művészeti táborunkba is rendszeresen eljön, emellett lovagol és sok egyéb mást is csinál.

– A foglalkoztatási, illetve a művészeti program csak két kis szelete a Lámpás 92 Alapítvány tevékenységének. Mi mindennel foglalkoznak még?
– Valójában ez a kettő a munkánk leglátványosabb része, ezek keltik fel leginkább a társadalom érdeklődését.

A foglalkoztatás és a művészeti képzés mellett közel harminc éve több száz, főként értelmi fogyatékos fiatal felnőtt lakhatását és ellátását is biztosítjuk, valamint rászoruló családok támogatását is lehetővé tesszük tizenhét önálló intézményben, emberléptékű családias környezetben Budapesten, Pest és Fejér megyében.

Egy kisebb otthonban öten-hatan, a nagyobbakban tíz-tizenketten élnek. A ’90-es évek elején, amikor az alapítvány indult, eldöntöttük, hogy nagyobb intézményekből családi házakba, lakásokba költöztetünk értelmi fogyatékos fiatalokat. Mindezt megelőzte Makrai Józsefné tiszteletbeli elnökünk külföldi tanulmányútja, amely során személyesen tapasztalta, hogyan működik a legoptimálisabban egy ilyen integrációs program. Így indult el piciben az alapítvány az akkori váci püspök áldásával, támogatásával és néhány bátor és jólelkű szakemberrel. Se a társadalom, se a szakma nem volt akkor még erre felkészülve, ma meg már hatalmas szervezeti hálóval rendelkezünk.

– Nyitottabb-e a magyar társadalom a fogyatékossággal élők felé, mint húsz-harminc évvel ezelőtt?
– Sokkal nyitottabbak, rengeteget változtak ezen a téren az emberek. Küldetésünknek tekintjük, hogy közelebb hozzuk a társadalmat a fogyatékossággal élők világához. Ezért érzékenyítő programokat szervezünk oktatási intézményekben, cégek családi napjain. Szeretnénk, hogy minél fiatalabb korban találkozzanak a gyerekek sérültekkel, ismerjék meg az ő világukat. Azt tapasztaljuk, hogy amikor személyesen találkoznak velük, akár kiállításmegnyitón beszélgetnek velük az alkotásukról, vagy érzékenyítő program keretében ismerik meg a mesterségüket, rádöbbennek, milyen sajátosan mutatnak be egy érzést, milyen különleges módon gondolkodnak a világról.

Kép

Ezekből a találkozásokból gyakran barátságok is születnek. Sok ilyen lehetőséget kell teremteni, és akkor nagyon gyorsan működik az elfogadás.

– Ebben a média is nagy segítséget jelenthet. Mennyire élnek a média kínálta lehetőségekkel?
– Az alapítvány közel húsz éven át magas szakmai színvonalon végezte a munkáját, de kommunikációra se pénzt, se kellő energiát nem tudtunk fordítani. Enélkül pedig nem tudott rólunk a világ. Aztán körülbelül tíz éve újragondoltuk az egészet. Ma se tudunk többet költeni erre, de az évek alatt nagyon sok olyan emberrel hozott össze a sors, akik aztán a partnerünkké váltak. Például a közmédia rendszeresen tudósít rendezvényeinkről, programjainkról. Ismert emberek is segítik munkánkat, Rákóczi Ferenc rádiós műsorvezető már nyolc éve a „jószolgálati nagykövetünk” (bár ő ezt a kifejezést nem szereti), sok kampányunkban szerepel és támogat bennünket. Még hosszasan sorolhatnám, hány cégtől, magánszemélytől kapunk lehetőséget, hogy megmutassuk tevékenységünket.

– Gondolom, eseménydús a karácsonyi időszak.
– Sok meghívást kapunk karácsonyi vásárokba, bemutatókra. Több cég azzal támogat bennünket, hogy a székházukban karácsonyi kézműves vásárt szervezhetünk, vagy tőlünk rendelik meg a céges ajándékokat partnereiknek, mert fontosnak tartják, hogy ezzel is olyan szervezetet támogassanak, amelyik jó célt szolgál. Közös karácsonyi sütést is szervezünk a Gundel Károly Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakképző Iskola tanulóival és oktató mestereivel. Mindeközben pedig készülünk egy kiállításmegnyitóra, illetve a LAURUS komolyzenei díjátadó gálaestünkre, amelynek Márton Zsolt püspök atya a házigazdája a váci püspöki palotában. Minden évben ezen a rendezvényen köszönjük meg ünnepélyes keretek között támogatóink együttműködését és önzetlen segítségét.