Tőtős Áron történész az erdélyi magyar fiatalokért dolgozik – „A szakmaiság mellett fontos számomra a közösségi munka”
Történész, muzeológus, kutató, oktató, szervező, szakkollégiumi vezető, férj és édesapa. Csupán néhány minőség azok közül, amelyeket Tőtős Áron betölt a mindennapokban. Feleségével és három gyermekével Nagyváradon él, itt végezte el egyetemi tanulmányait is. Szenvedélye a történelem, azon belül is a társadalom- és várostörténet, szabadidejében pedig közösségszervezéssel és tehetséggondozással foglalkozik. A nagyváradi Körösvidéki Múzeum munkatársával, a Collegium Varadinum elnökével Vadas Henrietta beszélgetett.
Tőtős Áronnak már általános iskolában, ötödikesként megtetszett a történelem. Bár később az is megfordult a fejében, hogy lelkészi pályára lép, végül kitartott eredeti elképzelése mellett, és amikor egyetemi tanulmányokról kellett dönteni, a Nagyváradi Egyetem történelem szakára jelentkezett. Tudatosan járta végig a felsőoktatás lépcsőfokait, most éppen a doktori védésére készül. Elmondása szerint mindig kíváncsi természetű volt, talán ezért is vonzotta annyira a tudományos kutatási munka. Társadalomtörténettel foglalkozik, a társadalmi folyamatok, a gazdasági viszonyok, a kulturális aspektusok, az emberi kapcsolatok és a mindennapok történetei érdeklik.
Nagyvárad lett az egyetemvárosa, majd a lakóhelye
Mehetett volna Kolozsvárra vagy Debrecenbe is egyetemre, hiszen szülővárosától, Szilágysomlyótól egyik sincs túl messze, ő mégis Nagyvárad mellett döntött. „Kacérkodtam ugyan a gondolattal, hogy Kolozsváron legyek egyetemista, az élet végül úgy hozta, hogy nagyváradi diák lettem. Ennek egyik oka a családunk anyagi helyzete volt, édesanyám ugyanis hitelt vett fel azért, hogy én tanulhassak. A másik szempont kevésbé volt tudatos az elején, de végül a javamra vált, mivel én románul végeztem el a történelem szakot.
Eleinte nehéz volt megtanulni a szaknyelvet, de így megismerkedhettem a román történetírással és mentalitással.
Közben bennem volt végig, hogy a magyar történelmet is meg kell tanulni, ezért a Debreceni és a Miskolci Egyetemen is eltöltöttem egy-egy tanévet Erasmus és Magyarország Minisztériumi Ösztöndíj révén. Ezzel gyakorlatilag bepótoltam mindent, ami a magyar történetírást illeti” – meséli Áron.
Miután befejezte az alapképzést, elkezdett tanárként dolgozni a Nagyvárad környéki településeken, ezáltal anyagilag is saját lábra tudott állni. Csupán másfél évet töltött el a közoktatásban, de szívesen gondol vissza erre az időszakra, mivel nagyon szeretett tanítani. Azért hagyott fel a pedagógusi pályával, mert úgy érezte, a közoktatás keretei nem neki valók. Ekkor már mesterképzésen tanult, javában kutatott, konferenciákra járt és előadásokat tartott, ezeket a hiányzásokat pedig nem tudta pótolni az iskolákban.
„Bár abbahagytam a tanítást, az oktatástól nem távolodtam el, ugyanis ez képzések, tréningek, előadások szintjén megmaradt. Jelenleg is fiatalokkal dolgozom, rendezvényeket, könyvbemutatókat, konferenciákat szervezek nekik a Collegium Varadinum szakkollégium keretében. Korábban több helyi és országos ifjúsági szervezet vezetőségi tagja voltam, így az évek alatt kellő tapasztalat gyűlt össze ahhoz, hogy elmozduljak a tehetséggondozás felé” – magyarázza.
Interdiszciplináris szakkollégium magyar diákoknak
Annak a gondolata, hogy létre kellene hozni egy szakkollégiumot Nagyváradon, először 2017-ben vetődött fel benne.
Kollégáival azt a célt tűzték ki, hogy egy olyan tudásfórumot alapítsanak, ahová bevonzzák azokat a fiatalokat, akikben van igény a szakmai továbbfejlődésre. Egy évvel később elindították az első évfolyamot, de ekkor még nem tudták biztosan, fog-e működni piaci alapon a tervük, érdemes-e ebbe befektetni. A visszajelzések azt mutatták, hogy szükség van az általuk kínált szakmai és közösségfejlesztő tevékenységre.
„A klasszikus szakkollégiumi modellt követjük, önálló intézményként funkcionálunk egyesületi jelleggel. Többkörös felvételi során választjuk ki a kollégistáinkat, akik számára térítésmentesen biztosítunk tehetséggondozó programokat, értékorientált képzéseket. Interdiszciplinárisak vagyunk, ami azt jelenti, hogy minden területről veszünk fel hallgatókat, így generációs szinten alakulnak ki kapcsolatok a különböző szakemberek között. A tudományos munka mellett készségfejlesztő programokat szervezünk, fejlesztjük a diákok előadói, kommunikációs képességeit, hogy nagyobb eséllyel helyezkedhessenek el a munkaerőpiacon” – teszi hozzá Áron.
Úgy véli, a szakkollégium támpillére kell, hogy legyen a felsőoktatási intézményeknek, ugyanakkor a szakmaiság mellett fontosnak tartja a helyi magyar közösség erősítését is. A székelyföldi régiótól kezdve a Partiumig vannak diákok a Collegium Varadinumban.
Az a céljuk, hogy megszólítsák azokat, akik Nagyváradon élnek, vagy ott terveznek továbbtanulni.
Áron szerint Nagyvárad esetében nagy az elvándorlás, sokan már a középiskolai tanulmányaikat is Debrecenben vagy Kolozsváron folytatják, ezért fontos, hogy a fiatalok mielőbb találkozzanak a város nyújtotta lehetőségekkel.
A szakkollégium működtetése nem egyszemélyes történet
Ma már a Királyhágómelléki Református Egyházkerület egyik felújított épületében található a székhelyük, itt zajlanak a tevékenységeik is, emellett 50 kollégistának biztosítanak lakhatást. Idén kezdik meg a második tanévüket az épületben, jelenleg több mint 80 hallgatójuk van a három évfolyamban. „Hat év működés után azt látjuk, hogy nemcsak szakkollégium vagyunk, hanem egyfajta ifjúsági-közösségi központtá is váltunk. Itt olyan kapcsolatok alakulnak ki a hallgatók között, amelyek évekkel később is megmaradnak. Ami pedig a munkát illeti, tudni kell, hogy ez nem egyszemélyes történet, csapatban dolgozom, a csapatmunkában hiszek. Olyan munkatársaim vannak a szakkollégiumban, akik szívügyüknek tekintik ezt” – fűzi hozzá Áron.
A városi prostitúció társadalomtörténetét kutatja
2019 óta dolgozik történészként a nagyváradi Körösvidéki Múzeumban. Itt klasszikus múzeumi feladatokat lát el: kiállításokat szervez, tárlatvezetéseket tart, kezeli a múzeumi gyűjteményt, emellett kutatói munkát végez, tanulmányokat publikál.
A doktori tevékenysége is ezen a vonalon valósul meg, dolgozatát a városi prostitúció társadalomtörténetéről írja.
„Már egyetemen is többször találkoztam a témával, végül ezzel nyertem felvételt az ELTE Társadalom- és Gazdaságtörténeti Doktori programjába. Eredetileg Nagyvárad várostörténetével szerettem volna foglalkozni, de a levéltári viszonyok nem tették lehetővé, hogy jobban körbejárjam a témát. Mivel Budapesten végeztem a doktori képzést, helyszínt váltottam. Azt láttam, hogy még nem született olyan átfogó munka, amely Budapest vonatkozásában megpróbálja összefogni ezt a témát, és a különböző aspektusait megvizsgálni. Én erre vállalkozom. Olyan időszakot vizsgálok a dualizmus korában, amikor legalizálták ezt a tevékenységet, így ennek van írásos nyoma” – hangsúlyozza.
Áron szerint tanulmányában nem a helyszín a lényeg, hanem a probléma, hiszen a prostitúció ma is létező társadalmi jelenség, amelyet sokszor tabusítanak. Ezt nem tartja foglalkozásnak, inkább életmódbeli sajátosságnak hívja. Dolgozatában kitér a városiasodás árnyoldalaira: miközben épül-szépül Budapest, a prostitúció mellett kialakul a rendőrségi korrupció, a szervezett bűnözés és a nőkereskedelem. A doktori disszertációja megvédésével – amelyre várhatóan 2025 első felében kerül sor – fél évtized kutatómunkája fog beérni.
Az évek alatt folyamatosan képezte magát, szakfolyóiratokban és tanulmánykötetekben publikált.
Mára több mint negyven tanulmánya jelent meg, sőt önálló kötettel is büszkélkedhet.
Kémer öröksége. Társadalom, kultúra és gazdaság a szilágysági nagyközségben című könyve 2020-ban látott napvilágot.
Fontos a család és a közösség ereje
Áron életében a szakmai és a közösségi tevékenység párhuzamosan fut egymás mellett, ezenkívül kiemelt figyelmet fordít a feleségére és három gyermekére, akik sok erőt adnak neki a mindennapokhoz. „Szeretem a munkám, szeretek dolgozni, de számomra a legfontosabb a családi háttér. Köszönettel tartozom a feleségemnek azért, mert támogat engem, a szakmai munkámat és a közösségi tevékenységeimet. Amikor csak tehetem, a szeretteimre fordítom a szabadidőm. Ha lehetőségem van arra, hogy magammal vigyem őket egy-egy rendezvényre, akkor ezt megteszem. A család az én bázisom, ez az, amiből táplálkozom” – mondja vidáman.
Áron szerint fontos, hogy mindenkinek legyen olyan szakmája, amit szeret, de az is elengedhetetlen, hogy közösségi szerepet is vállaljunk. Úgy véli, nem szabad elfelejteni, hogy nem önmagunkban állunk a világban, hanem egy közösség részei vagyunk, amelyet jobbá tudunk tenni azzal, ha odafigyelünk egymásra.
Ezt az erős közösségi kiállást a kisebbségi magyar lét adta neki. Mint mondja, regionális identitással rendelkezik, büszkén vallja magát szilágyságinak.
A hovatartozása nagyobb tudatosságot adott számára, a legfontosabb értéknek pedig a közösség és a nemzet szintjén is a kohéziót tartja.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„A legnagyobb élmény kézbe fogni egy honfoglalás kori leletet” – Egy székely fiú útja Kovásznától Szibérián át Indiáig
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
