Egy bántalmazott anya, akiért bosszút esküdött az internet – majd kiderült az igazság...
Egy TikTok-tartalomgyártó úgy döntött, követőivel együtt gondoskodik arról, hogy egy bántalmazó férj elnyerje méltó büntetését. Hamar bebizonyosodott azonban, hogy a valóság néha összetettebb, mint elsőre gondolnánk. Az eset tanulságos emlékeztető arra, hogy a felelős közösségimédia-használathoz elsősorban saját emberi működésünket kell ismerni. Schindler Zsófia pszichológus írása.
Catherine Kassenoff, három lánygyermek édesanyja 2023-ban azért utazott Svájcba, hogy törvényes keretek között, asszisztált öngyilkosság útján véget vessen az életének. A sikeres ügyvédnő végső elkeseredésében hozta meg ezt a döntést, ugyanis egy kíméletlen válóper közepén úgy érezte, hogy a bántalmazó férje saját oldalára állította az igazságszolgáltatást, megfosztva őt ezzel a gyermekeivel való kapcsolódás lehetőségétől.
Halála előtt Catherine több embernek is elküldött egy Dropbox-linket, amelyben bizonyítékok szerepeltek házastársa, Allan bántalmazó viselkedésére: hangfelvételek, rendőrségi jelentések, bírósági dokumentumok. Egyelőre tisztázatlan okból a link eljutott egy Robbie Harvey nevű TikTok-felhasználóhoz, aki az oldalán bántalmazott nők történeteire hívja fel a figyelmet. Ez esetben sem tett másként. Robbie (aki egyébként egykor maga is bántalmazó volt) minden követ megmozgatott, hogy bosszút álljon Allan Kassenoffon, bár érdekes módon sem őt, sem a feleségét nem ismerte személyesen.
Követőivel mégis elérték, hogy a férfit kirúgják az állásából, halálos fenyegetésekkel zaklassák e-mailben, telefonon, de még az otthonában is.
Úgy tűnt, a gonosz elnyerte méltó büntetését, amikor elkezdtek megszólalni azok a szereplők, akik megkérdőjelezték a háromgyermekes anya narratíváját, kezdve a férjjel, aki nem meglepő módon a volt feleség abúzusait és dühkitöréseit firtatta. Egykori bébiszitterek is vallottak arról, hogyan bántalmazta Catherine az örökbefogadott lányát csecsemőkorától fogva, sőt próbálta erre buzdítani a dadákat is. Egy igazságügyi pszichológus szakértő megállapította, hogy a nő személyiségzavarban szenved, és anélkül, hogy a férfit felmentette volna az agresszív viselkedése kapcsán, kiemelte, hogy az anya volt a domináns fél. Robbie Harvey később bíróságon felelt a tetteiért, és nyilvánosan is bocsánatot kért, amiért tévesen ítélte meg az ügyet.
Az eset jóval komplexebb annál, mint amit itt össze tudnánk foglalni, de nem is a részletek miatt érdemel figyelmet. Ami ugyanis látszatra egy tragikus kimenetelű válóper története, az valójában tanulságos lecke emberi működésről, közösségimédia-használatról és az internet vakfoltjairól.
A fekete-fehér gondolkodás buktatói
Amikor Robbie Harvey a TikTok-on közzétette a háromgyerekes anya esetét, követői egy emberként törekedtek arra, hogy igazságot szolgáltassanak. Az ő szemükben Catherine számított a feddhetetlen áldozatnak, Allan pedig a démoni bántalmazónak. És szögezzük le: hiba lett volna a feleség tapasztalatait bagatellizálni. A fekete-fehér gondolkodás következményeként viszont jellemzően anélkül kategorizálunk embereket, hogy a meggyőződéseinkkel ellentétes bizonyítékokat figyelembe vennénk.
Mert könnyebb szélsőségekben gondolkodni, mint azt megemészteni, hogy senki sem kizárólag ilyen vagy olyan.
Az online közösségeinkben egy ítélet a másodperc töredéke alatt megszületik, egy személyt elkönyvelünk jónak vagy rossznak, és ami a két pólus között található, az megszűnik létezni. (Tulajdonképpen ez az eltörléskultúra mozgatórugója is.)
Holott mindannyian egy spektrumon mozgunk, mert rendelkezünk olyan tulajdonságokkal, amelyekre büszkék vagyunk, és olyanokkal is, amelyeken tudjuk, hogy változtatnunk kellene. A TikTok-közösség úgy esküdött bosszút, hogy valamennyi információhoz az anyán keresztül fért hozzá. Természetes, hogy az ő narratívájából sok részlet kimaradt, vagy éppen máshogy jelent meg, mint ugyanaz a férj, a bébiszitterek vagy épp a gyerekek emlékezetében. Ezért, amikor állást foglalunk, legyünk együttérzők, ám egyúttal emlékezzünk arra, hogy egy történet szólhat többről, mint amit első ránézésre látunk.
Egy személyiség sokszor jóval összetettebb annál, mint amit néhány dokumentumból összeollózunk. Az igazság az, hogy egy kapcsolatban előfordulhat – és a jelek szerint itt valami ilyesmi történhetett –, hogy nem csak az egyik, hanem mindkét fél abuzív. A legjobb védekezés a fekete-fehér gondolkodással szemben, ha kérdezünk, információt gyűjtünk, és olyan emberek véleményére is nyitottak vagyunk, akik árnyaltabban látják az adott problémát vagy kérdéskört.
Minél több perspektívából vizsgálódunk, annál inkább védve vagyunk a szélsőségektől.
Deindividualizáció – Amikor az arctalan tömeg igazságot szolgáltat
A szociálpszichológia deindividualizációnak hívja azt a jelenséget, amikor az ember elveszti az egyéniségét – úgy is mondhatnánk, „arctalanná” válik –, és olyan cselekedeteket enged meg magának, amelyeket egyébként sosem vállalna. Ez tipikusan olyankor történik, amikor egy nagyobb csoport részévé válunk (gondoljunk csak a randalírozó tüntetőkre vagy focidrukkerekre), vagy az internet jelentette közösség és anonimitás miatt úgy érezzük, szabad utat engedhetünk az indulatainknak. Robbie Harvey TikTok-követőivel is valami hasonló történt.
A tudat, hogy sosem derül ki, honnan érkezett egy-egy halálos fenyegetés vagy vészjósló telefonhívás, radikális tettekre sarkallta az egyébként minden bizonnyal békés, hétköznapi embereket. Ami számunkra tanulság lehet az esetből: mielőtt elhamarkodottan cselekednénk – legyen szó kommentről, privát üzenetről vagy bármely más kommunikációs formáról –, tegyük fel magunknak a kérdést: ha szemtől szemben, a nevünket vállalva kellene beszélnünk az illetővel, ugyanígy fogalmaznánk?
A deindividualizáció jelenségében az a különösen érdekes, hogy az ember amilyen mértékig elrejti az identitását, pontosan olyan mértékben veszít az emberségéből is. Az arcunk és a nevünk ugyanis gyakran saját magunk legrosszabb verziójától véd meg.
Ezért már az is sokat segíthet, ha minden esetben valódi névvel és fényképpel vagyunk jelen a közösségi médiában, és csakis így kommunikálunk másokkal is.
Hatalom és befolyásolhatóság – Robbie Harvey, a bántalmazott nők TikTok-szószólója
A felelősebb közösségimédia-használathoz elengedhetetlen, hogy tudatosítsuk: azok a tartalomkészítők, akiket követünk, befolyásolnak minket. Nem véletlenül hívjuk őket influenszereknek. És még ha úgy is tűnhet, hogy a közösségi médiában nem létezik hierarchia, az igazság az, hogy követőként soha nem tudnánk olyan mértékű hatalmat gyakorolni, mint amekkorával egy influenszer rendelkezik felettünk. Ezért érdemes időről időre megvizsgálni, ki és miképpen formálta a véleményünket vagy akár azokat a cselekedeteket, amelyeket végrehajtottunk.
Hasznos lehet továbbá, ha egy adott témát, amellyel az online térben találkoztunk, nem kizárólag ott próbálunk feldolgozni. Lépjünk ki az applikációból, csukjuk le a laptopot, és beszéljük meg a dolgot valakivel, aki személyesen is ismer minket, és szem előtt tartja az érdekeinket. Mert a hatalom jó célokra is felhasználható, máskor azonban pusztán egy adott személy érdekeit szolgálja.
Értem ezalatt, hogy Robbie Harvey küldetése a TikTok-on kívül, egy nonprofit szervezet munkatársaként is megvalósulhatott volna. Csak persze abban a kontextusban nehezebb hírnévre szert tenni (ami tulajdonképpen hatalom), és anyagilag sem éri meg annyira, mint a nyilvános megmentőszerep. Félreértés ne essék: az áldozatokért való kiállás fontos, és valahol mindannyiunk feladata. Viszont különbség van kiállás és önbíráskodás között.
A támogatás és a bosszú nem ugyanaz. Utóbbi pedig nem a mi feladatunk.
Akkor sem, ha egy általunk kedvelt és sokra tartott személy szólít fel rá.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
A szenvedő beteget nem megölni, hanem segíteni kell
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
