Tesszük a szépet! – Az öregedésről

Kapuzárási pánik

A nők előtt két tévút áll: elkezdenek korukhoz nem illően fiatalosan öltözni, túl sokat foglalkozni a külsejükkel, vagy pedig elfelejtik, hogy „nőből vannak”. Mindkét állapot veszélyeztetheti a párkapcsolat stabilitását. Dr. Bagdy Emőke pszichológus érzékletesen foglalja össze a férfiak tévútját: „A férfiak elkényelmesedésük ellenére fickósak akarnak maradni, mert szeretik, ha a nők elismerik maszkulin értékeiket. Emiatt könnyebben bevonódnak érzelmi kísértésekbe. Ha tudatosítanák magukban ezt a krízist, nem esnének önnön csapdájukba.” Feladva akár több évtizedes párkapcsolatukat, családjukat odahagyva, egy fiatalabb nő oldalán kezdenek új életet. „Mindkét nem esetében önámításról van szó: ha vastag sminkréteggel takarom el ráncaimat, talán nincsenek is. Ha egy fiatal nő gyereket szül nekem, akkor még én sem mentem ki a divatból. Borítékolható a csalódás: az életet nem lehet újrajátszani” – véli dr. Balkuné Szűcs Emese pszichológus.

Küzdünk az életkor ellen, vagy megadjuk magunkat?

Bagdy Emőke tapasztalatai szerint aki értelmes célt talál, az elégedettebb és kiegyen­súlyozottabb. A nagyszülők jóval boldogabbak, mint a magányos idősek. Az alacsonyabb iskolázottságúak körében sajnos a nyugdíjba kerülés gyakrabban társul kiégettséggel, kimerültséggel. Az életminőséget az anyagi jólét, a „jó nyugdíj” minden másnál jobban befolyásolja. „Az ápolt megjelenés, az »adok magamra« attitűd viszont általánosnak mondható, sokkal fiatalosabbak az idősek manapság, mint pl. húsz évvel ezelőtt.”

Balkuné Szűcs Emese úgy látja, akik megbékéltek az öregedéssel, azok képesek humorosan kezelni a lötyögő bőrt és a kerekedő idomokat egyaránt.

Versenyképtelen teher vagy megbecsült öreg?

A fejlett nyugati társadalmakban – szemben a természetközeli életmódú népekkel, ahol a véneket nagy tisztelet övezi – hátrány az idősödés, mert lemaradást jelent a gazdasági versenyben, ezért nem illendő öregnek lenni. „Nemcsak, hogy nem termelnek semmit, gondolja ez a kultúra, de még nyűgöt is jelentenek. Mi tehát a következménye az ilyesfajta gondolkodásnak? Szabaduljunk meg tőlük!” – figyelmeztet Ferenc pápa az idősek hátrányos helyzetére. Dr. Boga Bálint, a gerontológia (idősödéstudomány) hazai szaktekintélye korunk kényes etikai kérdésének tartja az „ageizmust”, az életkor szerinti diszkriminációt. Úgy véli, tudatos jogi küzdelmet kell vívnunk azért, hogy a 45–50 év felettiek ne szoruljanak ki a munka világából. Gőbel Réka HR-tanácsadó megerősítette, hogy nehéz a dolguk a negyvenes-ötvenes munkavállalóknak az állásinterjúkon. Egyes munkaadók bizonyos kor felett be se hívják a jelentkezőket. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy az idősödő munkavállaló önbizalommal vágjon bele az álláskeresésbe, mert a munkaadókat meggyőzi „a rendezett külső megjelenésből és a csillogó szemekből áradó életerő, harmónia, nyitottság. Az ilyen kisugárzású álláskeresők az életkor előrehaladtával is esélyesek.”

A fogyasztói társadalmi modell szerint csak a fiatalok lehetnek hasznosak, és csak ők élvezhetik az életet, ezért semmi sem drága, ha az öregedés késleltetéséről van szó.

Ám az „öregedési pánik” diktálta veszélyes és költséges praktikák (például a sebészeti fiatalítás) mellett szerencsére hódít egy józanabb, egészségtudatosabb irányzat is, amely a természetre építve próbálja késleltetni, ellensúlyozni az idősödést. Ilyen például a programozott mozgás, amely javítja a mentális funkciókat, gátolja az élettani hanyatlást. A külső öregedés késleltetése érdekében sokan folyamodnak kozmetikai szerekhez. „A hetvenes korosztályba tartozó idős nők a legdrágább ránctalanító krémeket keresik, méghozzá konkrét márkát és típust, ami azt mutatja, hogy rendszeresen használják – osztja meg velem tapasztalatát Danka Szilvia gyógyszerkiadó szakasszisztens, aki egy budapesti patikában dolgozik. – A középkorúak maguknak nem, csak ajándékként veszik az idős anyukájuknak. A legfiatalabbak pedig csak az arctisztítókat keresik.”

A fiatalos külső megőrzésének igénye mögött persze egyénenként eltérő lelki folyamatok játszódnak le.

Spirituális öregedés

Az emberek többsége 65–70 éves kora táján összegzi és értékeli életútja eseményeit, és megpróbálja megfogalmazni, megosztani másokkal. Mások értelmezhetik úgy az életüket, mint külső történések kavalkádját, amelynek során igazi bensőjük mindig fiatal maradt.

„Egy bizonyos ponton az egyén elengedő attitűdre vált, feladja a küzdelmet a testsúllyal és minden fitten tartó technikával. Innentől az egészségben maradása attól függ, van‑e, aki azt mondja neki: szeretlek olyannak, amilyen vagy…

 – vallja Bagdy Emőke. – Mindnyájunk közös útja az idősödés, legjobb emelt fővel viselni és rámosolyogni, hogy így nézzen vissza ránk.”