„A szőre állásából is látom, milyen napja van” – A kutyák nem tesznek különbséget ember és ember között
Két program között beszélgettünk Imre Ildikóval, akinek állatasszisztált foglalkozásain gyermek és felnőtt egyaránt megtapasztalhatja azt a gyógyítóerőt, amely akkor jön létre, amikor ember és kutya egymáshoz kapcsolódik. Közben már kíváncsi szemek kukucskálnak a terem ajtajában, izgatottan várják a találkozást az állatokkal. Végigsimítom még egyszer Maya és Samu okos fejét, és nem bánom, hogy itt-ott rajtam maradt némi kutyaszőr, néhány szeretettel töltött szál.
Apró kezek kapaszkodnak egymásba, az óvó nénibe vagy éppen a jelen lévő édesanyába. Kicsit megszeppenve, de nagyon fegyelmezetten lépnek a terembe a tatai Juniorka bölcsőde és óvoda kis lakói. Leülnek a padokra, miközben Maya, a nyugodt golden retriever és Samu, a ficánkoló spániel gazdájuk vezetésével körbejár közöttük.
„Éva néni, ez a legszebb nap!” – hallatszik egy örömteli kiáltás, és pillanatok alatt oldódik a hangulat.
Akár fogócska, labdacipelés, etetés vagy szőrcsíptetés következik, Maya és Samu a gyerkőcök rendelkezésére áll. lldikó minden mozdulatát figyelemmel követi a két „kolléga”, akikkel évek óta együtt járják a különböző szociális és tanintézményeket, elősegítve az autista, a speciális nevelési igényű vagy egyéb viselkedési, tanulási zavarral küzdő gyermekek fejlesztését is.
„Közel tíz éve tartok állatasszisztált foglalkozásokat, és az elmúlt időszak alatt végigjárt út, a rengeteg tanulás, munka értelmet nyert – mondja Ildikó. – A gyermekek világa mindig is csoda volt számomra, a kutyák iránti szeretet az életem szerves része, szoktam is mondani, hogy kutyásnak születtem. Találnom kellett egy olyan hivatást, amelynek a gyerekek és a kutyák egyaránt főszereplői. Hálás vagyok, mert a szenvedélyem a munkám, amellyel örömet szerzek, és a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a hatásuk fejlesztő.”
Miközben beszélgetünk, Maya kicsit hozzám bújik, aztán Samu is követeli a neki járó simogatást. Mindez megnyugtató, és örömmel tölt el az érintésük. „A terápiás kutyáknál nagyon fontos elvárás, hogy szeressenek emberek társaságában lenni, mert csak úgy öröm számukra is a munka – hangsúlyozza Ildikó –, ezért is meghatározó a megfelelő kutya kiválasztása és képzése, amely a korai kölyökkorukban kezdődik. Amikor betöltik az egyéves kort, akkor mehetnek vizsgázni, és a terápiás igazolványt kétévente meg kell újítani. A képzés rengeteg pozitív megerősítésen alapszik, és az egyedtől függő ideig zajlik.
Több oka is van, amiért e két fajta mellett döntöttem. Szerettem volna egy nagytestű, nyugodt temperamentumú, barátságos, intelligens, könnyen képezhető kutyust.
Amikor tíz évvel ezelőtt rátaláltam Mayára, az szerelem volt első látásra. Pont olyan volt, amilyenre vágytam. Rengeteget tanultunk együtt, egymásról, magunkról, nagyon szoros kapcsolat alakult ki közöttünk. Érezzük egymás rezdüléseit, a szőre állásából is látom, milyen napja van. Aztán eltelt négy év, és úgy éreztem, hogy szükségünk lenne egy harmadik társra. Így került a »családba« Samu, a spániel. Tudatosan egy kisebb testű, gyorsabb, energikusabb kutyát választottam. A két eb tökéletes páros lett, elfogadták, szeretik és kiegészítik egymást. Maya végtelen nyugalma, kimozdíthatatlan békéje mellé jól illett egy energiabomba kiskutya, csordultig tele szeretettel, aki mindig vicces, mókás és rajong az emberekért. Rendszeresen tapasztalom a köztük lévő különbségek előnyeit, mivel egészen eltérő területeken dolgozunk. Nemcsak a hétköznapi életben lettek nagyszerű társak, hanem a munkában is – fűzi hozzá Ildi, miközben aprócska jutalomfalattal díjazza kutyái türelmét.
Megtudom, hogy a közös munka első éveiben leggyakrabban szegregált intézményekben tartották foglalkozásaikat, speciális igényű gyerekekkel. Ma már ezeken az intézményeken kívül sok általános bölcsődébe, óvodába és iskolába is járnak, ahol tevékenységükkel támogatják az integrációs törekvéseket.
A félórás terápiás foglalkozások – amelyeken aktívan részt vesznek a pedagógusok, és a program típusától függően jelen lehetnek, és be is kapcsolódhatnak a szülők is – mindig előre meghatározott cél elérése érdekében zajlanak.
Miközben minden foglalkozás alapja az általános jóllét. Az állatasszisztált foglalkozás kiegészítő terápia, amely nem helyettesíti a megfelelő specifikus fejlesztéseket, ezért is nagyon fontos a szakemberek közötti együttműködés. A gyermek gyógypedagógusa elkészíti a megfelelő fejlesztési tervet, és ebbe kapcsolódik be Ildikó a terápiás kutyákkal.
„A gyerekekben ott él az ösztönös vágy, hogy kapcsolatot létesítsenek a kutyákkal. Szeretnék megérinteni, megetetni, játszani akarnak vele, ezért jelent a legtöbb esetben hatalmas motivációt az állat jelenléte. Természetesen vannak, akik félnek, illetve bizonytalanok a négylábú társaságában, ők megfelelően kontrollált, egyénre szabott körülmények között találkoznak velük. A másik rendkívül fontos dolog, hogy a kutyák nem tesznek különbséget az emberek között. Számukra az, hogy valaki teljesen egészséges, vagy valamilyen hátránnyal él, egyáltalán nem befolyásoló tényező. Mindenkivel egyformán türelmesek, figyelmesek, szófogadóak, nem számítanak sem a testi, sem a szellemi vagy akár a társadalmi különbségek.
A munkánk során a kutyáim igényeit is igyekszem szem előtt tartani. Tudom, melyiknek mi a kedvenc feladata, melyikük mikor mennyire energikus vagy éppen kicsit lassabb. Egyes feladatok az állatoknak is nagyobb motivációt jelentenek, de természetesen a játék közben bizonyos szabályokat be kell tartaniuk, és hallgatniuk kell arra, ha kérek tőlük valamit. Ez utóbbit boldogan megteszik, főképp, ha simogatás, jutalomfalat, kedves szó is jár érte. A kutyáim a családom részei, és a legjobb kollégák, akik mindig lelkesen indulnak az őket váró gyermekekhez.”
Ildikó megosztja velünk a munkája során történt kis csodákat is: „Volt olyan kisgyerek, aki a foglalkozáson kezdett el beszélni, a kutyusnak mondta ki az első szavakat.
Sokáig sehol, senkinek nem szólalt meg addig. Gyakran előfordul az is, hogy a logopédiai munkában a gyermekek a kutyának szebben, pontosabban ejtik ki a szavakat.
De jó szívvel gondolok azokra a gyermekekre vagy felnőttekre is, akik nagyon féltek a kutyáktól, és a terápiának köszönhetően már barátságban, bizalommal, félelem nélkül élnek velük. Megható, amikor mondják a szülők, hogy a kicsi napok óta várja, emlegeti a találkozást. Egy kislány szerint az a »fényes nap« a héten, amikor találkozik négylábú barátaival. Volt olyan kisfiú, aki az egyik kutyám szőrét magával vitte az iskolába vagy az orvoshoz, ha olyan helyre ment, ahol kellett neki egy »kis plusz erő«. Szerintem ez csodás ajándék. Minden napra van motiváció és sok pozitív visszacsatolás, ami nagyon sokat ad embernek, állatnak egyaránt. Hatalmas öröm számomra, amikor látom, hogy a kutya és a gyermek együtt, egymásra figyelve, egymásnak boldogságot adva ösztönösen léteznek, dolgoznak, játszanak. Hiszek az ember és az állat kapcsolódásában.”
Ez a cikk eredetileg a Képmás magazin 2025. január-februári számában jelent meg. A magazinra előfizethet itt.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Valamit tud ez a ló – lovasterápia a Bethesda Gyermekkórházban
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
