Tárcák a dzsungelből 14. – A parazitáktól is lehet tanulni

Újév első napjaiban derült ki, hogy parazitáim vannak. Amilyen gusztustalanul hangzik ez, annyira megszokott jelenség a trópusi országokban. A páratartalom folyamatos burjánzásban tart mindent, így előbb-utóbb az is életre kel, amiről aztán végképp nem gondolnánk.

Kép: Pixabay
Kép: Pixabay

Kép: Pixabay

A paraziták gyakoribbak, mint hinnénk, és hiába tiltakozunk a gondolat ellen, bizony a nyugati életforma velejárói is, egy-két mikroparazita bárkiben elbújhat, és ha nem okoznak problémát, akkor észrevétlenek maradnak. Nálam nem maradtak azok, mert három különböző típust is felfedeztek bennem. Az orvos azt mondta, hogy fel kell adnom a szoptatást ahhoz, hogy megfelelő gyógyszereket tudjon adni. Eljött a várva-várt pillanat, a varázsszó, amit a gyermek megszületése óta lappangva vártam: hogy kapjak egy megfelelő indokot a szoptatás befejezéséhez. (Ekkor a lányom még csak 14 hónapos volt.) De meglepő dolog történt: a felszabadult boldogság helyett eleredtek a könnyeim, és azt mondtam, arról szó sem lehet.

Tanulság 1.: Nem mindig tudjuk, hogy mire vágyunk igazán és rosszul ítéljük meg érzéseinket.

Végül a doktor felírt egy gyengébb gyógyszert, és azt mondta, reménykedjünk, hogy ez hatásos lesz. Itt ilyenek az orvosok: gátlás nélkül, hangosan reménykednek.

A teljes megoldást ezért nekem kellett kitalálni, parazitaölő diétákat kerestem az interneten, és a legjobb megoldásnak a paraziták kiéheztetése tűnt: semmi szénhidrát, cukor, kávé, alkohol, egy hónapig.

Tanulság 2.: Ebben az országban mindent neked kell tudni, mert akinek tudnia kell, az általában nem tudja.

Egész életemben rosszul viseltem mindenféle diétát, megvonást, étellel összefüggő megszorítást. Kismamaéletem megszámlálhatatlan álmatlan éjszakájának a reggelén csak a cukor tartott életben. Az édesség mindig jutalomszerepet töltött be az életemben; önmagunk megjutalmazása pedig olyan fontos, hogy azt nem bízhatjuk másra! Úgy érzetem, hogy az egy hónap lehetetlen nagy vállalkozás, ezért két hétben állapodtam meg magammal. Az első napokban nagy űr töltötte be a lelkemet. Úgy éreztem, hogy egész nap mást sem csinálok, mint nem eszem édességet, kávét, péksüteményt. De bátran kitartottam.

Tanulság 3.: Arra is képes vagy, amiről azt hitted, hogy nem.  

Egy hét után elfogott a torkosságom felett érzett diadal, közel éreztem a győzelmemet. Egy dolog viszont lehetetlen vállalkozás volt: a cukor és a kávé egyidejű kiiktatása. Kétéves korom óta kávézom.

Mindent szeretek, ami összefügg a kávéval, a csészéket, a kávéházakat, a társasági életet, a könyveket és újságokat, emberek tanulmányozását. A kávé nemcsak az életem, hanem az identitásom része. Azt pedig még nem voltam kész feladni.

Tanulság 4.: Ismerd fel, fogadd el, sőt mi több, szeresd a gyengeségeidet.

A második hét gyorsan eltelt napi egy kávéval. Eljött a tesztelés napja, az eredmény azt mutatta, hogy elsöprő győzelmet arattam a parazitáim felett, amit aztán egy óriási fagyizással ünnepeltünk meg. Azaz főleg én, mert a babának elvből nem akarok cukrot adni.

Tanulság 5.: Hajlamosak vagyunk a képmutatásra, ha cukorról van szó.

Ezután minden visszatért a megszokott kerékvágásban, pár nap után már ott voltam, mint régen, mindennap ettem valami édességet, fagyit, kekszet, hülyeségeket. Közeledett a böjti időszak. Hamvazószerda estéjén egy pohár bort szürcsölgettem, amikor belém hasított az isteni sugallat; elhatároztam, hogy az én böjtöm a cukor és alkohol elhagyásáról fog szólni. Nem két hétre, nem is egy hónapra, hanem negyven hosszú napra. Kíváncsi voltam, milyen hatással lesz ez az életemre.

Megdöbbentő, hogy az alkohol mennyire része az életünknek. Az ember még ha nem is iszik, akkor is iszik.

Csak napi egy pohár bor (1,5 deci) havi szinten hat üveg bort jelent! Nagy küzdelem számomra elfogadni, hogy a bor is alkohol, és ezért nem jó nekünk. Beleégett a kultúránkba az egy pohár bor; étel mellé, beszélgetéshez, vagy csak a Balaton-parton fröccs formájában. A boros pohár önmagában egy esztétikai élmény. A bor művészet. Egy pohár bor, az ateizmus halálugrása, ahogy Hamvas Béla írta. Most az én antiateizmusom fog a pohárba ugrani, gondoltam. Már a böjt második napján úgy éreztem, hogy a húsvét elérhetetlen messzeségbe került. Negyven nap. Illetve pontosan negyvenhat nap.

Tanulság 6.: Az alkohol akkor is problémás része az életednek, ha csak ún. társasági ivó vagy.  

Már a harmadik hét végén úgy éreztem, hogy ettől a pár héttől meg fog változni az ételhez/italhoz fűződő kapcsolatom.

A test a lélek temploma és a szellemi egészség ott kezdődik, hogy mit viszünk be ebbe a templomba.

A böjti időszakban az élet egyértelműen könnyebbé vált. Kismama vagyok, nem iszom egyáltalán nagy mennyiséget, de már a heti két-három pohár bor elhagyása érezhető változást hozott. Ez ötvözve a cukormentességgel, csodákat hozott. Nemcsak én szabadultam meg pár kilótól, de energikusabb lettem, eloszlott a kismamalét szinte folyamatosan gomolygó fáradtság-köde. Jobban kezdett működni az agyam, minden téren aktívabb lettem. Jobban viseltem a baba melletti éjszakázást is. (Most másfél éves, és még soha nem aludtunk át egy éjszakát!) Az ételek íze élénkebbé vált, és hálásabban fogyasztottam a gyümölcsöket is. Az édes íz iránti vágyam persze nem szűnt meg, viszont új távlatok nyíltak a cukormentes desszertkészítés terén.

Tehát húsvétra minden értelemben megtörtént az újjászületés. Sőt, mi több – nem akarom elkiabálni ugyan, de – a lányom is jobban alszik! Még olyan szoros a kapcsolat közöttünk, hogy szinte egyek vagyunk. Ha én elégedettebb, nyugodtabb, boldogabb vagyok, akkor ő is az, ezt pedig úgy fejezi ki, hogy jobban alszik.

Tanulság 8.: Soha nem tudhatjuk, hogy az önfejlesztés útja milyen egyéb kincseket hordoz magában.

Tanulság 9.: Minden nehézség lehetőség egyben, hogy meghaladjuk magunkat. Miért kell meghaladnunk önmagunkat? Mert az élet túl értékes ahhoz, hogy egyhelyben stagnáljuk végig. A nehézségekre – parazitákra – úgy kell tekinteni, mint isteni ajándékokra, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy fejlődni tudjunk. Nekünk kell példává lennünk, ha a gyerekeinket jól szeretnénk tanítani, nevelni.

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti