Tanárnő, kérem! – Ki, mire emlékszik?
– Jövő órán, amikor felelsz ebből a témakörből, akkor úgy mondd a szövegedet, hogy a tizenöt új szóból a fele benne legyen! Már ha ötöst szeretnél.
– Tényleg mind a tizenötnek benne kell lennie?
– Mondom, a fele.
– Tanárnő, minek a fele?
És így tovább, csak ki kell tartani, csak ki kell találni valami jó hozzáállást, csak el kell engedni azt a fixa ideát, hogy az elhangzott szó megmarad.
Szűcs Édua
Itt volt például a nyár, a nagy lehetőség, hogy a diákra bőven ontott drága tudás végre kamatozhasson! Hiszen ott vannak a turisták a Hősök terén (nyelvóra), hullócsillagok a cserkésztáborban (csillagász szakkör), a megújuló várak a Zemplénben (történelemóra), a tehéncsordák Erdélyben (biológiaóra) vagy a vályogházak valamelyik skanzenben (nép- és honismeret).
Felcsillan hát a remény, hogy megérik a vetés. Hogy nem hiába kapja a tanárnő a fizetését.
Mert például a tehenek. Mint nyaraló szülő fiaimmal a Nyárád mentén szemléltem a legelésző tehéncsordát, és felvetődött a kérdés: hogyan tudnak ezek az állatok tizenkét órán át enni? A tehénemésztési témához azonban a leendő tizedikes nagyfiú azt merészelte mondani, hogy ők ezt már túl régen tanulták, és akkor sem kötötte le annyira, bár ötösre felelt belőle. Persze ez a szöveg, hogy már régen tanulta, abszurdnak tűnt az ötven körüli felnőttek társaságában, de azt azért összeraktuk, hogy a felelés kb. ugyanúgy zajlott 1978-ban is, mint 2011-ben.
Logikusan a másik fiú 2014-es felelésének lehetett volna a legnagyobb esélye, hogy hozzon valami hasznot a helyzetben, de ő, noha lényegében a tehenet most tanulta hatodikban, úgy nyilatkozott, hogy a kutya és a vaddisznó emésztése jobban lekötötte, azt nagyjából el tudná mondani, ha igényeljük.
Én pontosan emlékszem Piroska nénire, a biológiatanárra: 1978-ban a budai általános iskola második emeletén, a délnyugatra néző szárnyon, ha jól emlékszem, barna szoknyában feleltetett a tehénből. A blúzára azért nem emlékszem, mert a köpenye alól nem látszott ki. A köpenye csinos volt, rövid ujjú, derékban szűkített fazon, nagy zsebekkel, vékony, kék passzéval. Piroska néni dús fekete haja a szokásos kontyban, nyakán az elmaradhatatlan szolid, de piros gyöngysor.
A mosolygós, lágyszívű tanárnőt és a biológiaóráit nagyon szerettem, a hangulat jó volt, érdeklődve figyeltük őt, persze magát a tananyagot inkább csak nagyobb vonalakban követtük. Egy délnyugati, nagy ablakos, szűk utcára néző, hagyományosan berendezett tanteremben nem csak a tananyag az, ami figyelmet követel hatodikban…
Tegnap zöld szoknyában, fehér pólóban, de gyöngysor nélkül feleltettem a hatodikosokat, és ma azon tűnődöm, hogy holnap vagy majd a nyáron ki mire emlékszik mindebből? És hogy majd negyven év múlva feleltet-e közülük is valaki?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
