Tabuk nélkül a legnépszerűbb drogról: az alkoholról

„Undorító drogosok” – mormogta a bajsza alatt Pista bácsi a sarokban feltételezhetően füves cigit tekerő egyetemistákra, parázsló cigarettával a kezében, miközben a házi szilvától megrészegülten kis híján lebillent a nyikorgó bicikliről. Amikor szemtanúja voltam ennek a jelenetnek, rögtön feltettem magamnak a kérdést: vajon Pista bácsi hogyan értékeli a saját alkoholizmusát? És hogyan viszonyul a társadalom a kábítószerekhez a különböző kultúrákban?

Még az állatok között is szép számmal találunk olyan fajokat, amelyek tudatosan keresik a jobb közérzetet okozó vagy kábító hatású szereket. Az elefántok az alkoholt kedvelik, a jaguár pszichedelikus növényt rágcsál, hogy hatékonyabban vadásszon, a palackorrú delfinek körbeadják a gömbhalat, amelynek az idegmérgétől jobb kedvre derülnek. A rénszarvasok gombáznak, a madagaszkári lemur pedig ezerlábút nyalogat, hogy elbóduljon. Dr. Simon Csaba, a Nyíregyházi Egyetem docense szerint ez egyáltalán nem meglepő, hiszen minden fejlett idegrendszerrel rendelkező állat esetében ugyanaz az idegi mechanizmus lép működésbe a drogfogyasztás hatására. Ez azon alapul, hogy eredetileg az ön- és fajfenntartó tevékenységek során az agyban örömhormon, dopamin szabadul fel – a tudatmódosító szerek pedig ezt a jutalmazási rendszert ingerlik, ami aztán könnyen függőséghez vezethet.

Élvezet, hagyomány vagy tabu?

Számos országban annyira tartanak a kábítószerektől, hogy az orvosi célú(!) marihuánát sem engedélyezik, alkoholos italt viszont általában még a legkisebb közértben is lehet kapni. Itthon még a leggyatrább minőségű tablettás borok és a filléres felesek is gyakran kirakatba kerülnek. Mi több, ha eleget iszunk és szerencsénk van, még ajándékokat is nyerhetünk, például egy hűtőt tele még több alkohollal. Egyesek szerint a sör egyébként sem igazi alkohol, csak egy kis jutalom a nap végén.

Társasági életünknek és hagyományainknak vitathatatlanul fontos része az alkohol.

Az ifjú pár pezsgővel koccint a nagy napon, szüreti mulattságokba járunk, a papok borral áldoznak a templomban, bortúrára megyünk az évfordulónkon, és italokat ajándékozunk a rokonoknak születésnapjukra.

Érdekesség, hogy az iszlám országaiban pont fordítva van. A muszlimok szigorúan tiltják az alkoholfogyasztást, ugyanakkor a kannabisz-származékok használata sok helyen társadalmilag elfogadott.

Ez a nézetkülönbség egyébként már többször vezetett diplomáciai konfliktushoz, például amikor 2015-ben Hassan Rouhani iráni elnök töröltette a programból a közös vacsorát François Hollande francia elnökkel. Az irániak többek között azt sérelmezték, hogy a franciák túlságosan ragaszkodnak gasztronómiai hagyományaikhoz – magyarul a borhoz –, és nem hajlandók levenni a menüről az alkoholt. Mivel a muszlimok a saját tradícióikat előbbre tartják, és nem akartak egy légtérben lenni italozó franciákkal, az eseményt inkább törölték.

Nagyon sokat iszunk

A University College London (UCL) elemzése szerint a dohánytermékek világszerte százezer halálesetből 110-ért, az alkohol pedig 33-ért felelős. Összehasonlításképp: a kokain százezerből csupán 6,9 ember haláláért okolható – írja a Daily Mail.

Magyarországon ráadásul világviszonylatban is különösen nagy problémát jelent az alkoholivás.

Egy 2017-es felmérés szerint a magyar háztartások az uniós átlag kétszeresét költik alkoholra.

Dr. Zacher Gábor toxikológus szerint ez egyáltalán nem meglepő adat, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy hazánkban nyolcszázezer alkoholista él, akiknek csupán az öt százaléka kér segítséget, és évente harmincezren bele is halnak az ivással kapcsolatos szövődményekbe. Ezzel szemben „csak” húszezer embernek van kábítószer-problémája, és évente negyvenen halnak meg illegális szerektől.

Ez a halálozási szám bizonyosan nőne a drogok legalizálása esetén.

Érdemes megemlíteni az ittas vezetés problémáját is, hiszen tavaly is nagyon sok, mintegy másfélezer balesetet írhattunk az alkohol rovására.

A legveszélyeztetettebb réteg itthon is a fiatal iskolásoké. Szakértők szerint a magyar gyerekek sajnos olyan környezetben nőnek fel, ahol az alkoholfogyasztás természetes, és a rohamivás is (túl sokat, túl gyakran, túl gyorsan isznak) egyre nagyobb problémát jelent a serdülők körében. Egy 10. osztályosokat vizsgáló felmérésből kiderült, hogy a gyerekek közel felére jellemző a rohamivás, és a diákok negyede havonta egyszer részegségig issza magát, miközben a kormány tovább könnyítené az alkoholhoz való hozzáférést azáltal, hogy nemzetközi fórumokon küzd az otthon főzött pálinka adómentességéért.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek nagy része fél az illegális kábítószertől, mert ha elkapja őket a rendőr, börtönbe kerülhetnek, de ha „csak” részegek, azt mindenki elfogadja.

Zacher Gábor szerint ráadásul sokan hisznek abban is, hogy az állam azért tilt sok drogot, mert veszélyes, tehát amit nem tilt, sőt hungarikummá nyilvánít, abból semmi baj nem lehet – pedig a kockázat igen nagy.

A szakember kizártnak tartja, hogy ha ma dobnák piacra az alkoholt (és a cigarettát), akkor legális lenne, és felhívja a figyelmet egy olyan évtizedeket átölelő friss kutatásra is, amely arra az eredményre jutott, hogy az ivásnak nincs helyes mértéke. A tanulmány azt állítja, hogy a legkisebb mennyiség elfogyasztása is károsabb, mintha egyáltalán nem innánk. De mivel az italozás már több ezer éve társadalmi norma, nagyon nehéz szigorítani a szabályozásokon, hiszen bárki, aki megpróbálná szűkebb keretek közé szorítani az alkoholeladást, joggal tarthatna az elsöprő népharagtól.

A félreértések elkerülése végett álljon itt feketén-fehéren: az, hogy ebben a cikkben kiemelem az alkoholivás kockázatait, nem azt jelenti, hogy az illegális drogok használata kevésbé rizikós, és azt sem állítom, hogy az alkoholt be kellene tiltani.

Az viszont már össztársadalmi érdek, hogy az alkoholra drogként tekintsünk, tehát ne becsüljük alá fogyasztásának kockázatait, tudatosan figyeljünk az ivás mértékére és gyakoriságára, valamint egyformán segítő szándékkal forduljunk minden szenvedélybeteg felé.