Gyerekkori álmoktól az országos bajnoki címig – Szvoren Eszter és a szavak szabadsága

A székesfehérvári huszonéves hölgy egészen kisgyermekkora óta érdeklődik az írás mint önkifejezés iránt. Jelenleg Budapesten él és tanul az ELTE olasz szakán, de minor szakként a kreatív írást is felvette. Mint mondja, a szépírói képességeit szeretné fejleszteni, hiszen amióta „az eszét tudja”, író akar lenni. Kisgyerekként elkezdett írni a maga módján: képeket, egy-egy szavas jegyzeteket készített egy kis füzetkébe, miután igen hamar megtanult írni.

Elsőre erős kritikát kapott 

Még egy mesét is kitalált egy tigrisről, akinek a történetéről két fejezet született – de aztán sajnos összekeverte a főszereplő nevét, és nem folytatta... A naplóírásba nyolcévesen fogott bele, és már akkor megfogalmazódott benne az íróvá válás gondolata. Verssel, prózai szöveggel is korán próbálkozott, egy általános iskolai versíró versenyt egy barátnőjével közösen írt verssel nyertek meg. 

Az előadásra Eszter vállalkozott, akit akkor nem éppen finom kritikával illetett egy tanár, és ez sokáig mély nyomot hagyott benne – bár utólag igazat ad neki, hiszen szerinte is jócskán hadart. Ennek tükrében még jelentőségteljesebb, hogy most a színpadon áll…

Az 1980-as években megjelent slam poetry műfaja már nem volt annyira új itthon, amikor Eszter rátalált. Ez a covid időszakában volt, és az akkor még középiskolás fiatal lány egyre több slammer videót nézett. Nagyon megtetszett neki az a szabadság, ami a szövegek előadását jellemzi. Kemény Zsófi volt az egyik nagy példaképe, de Eszter lényegében mindenkire irigykedve nézett: mennyire bátrak, jók, kreatívak, hogy ezt csinálják!

Slam poetry találkozók

Az első fellépésre nem sokat kellett várni: egy székesfehérvári eseményen bárki mikrofonhoz léphetett, és Eszter hirtelen vette a bátorságot, hogy elmondja az egyik szomorú kamasz versét, ami éppen elment slamnek is. Sokan megdicsérték, bátorították, így ezután megírta az első konkrét slam poetry szövegét a Balatonról. Ez megvan még, és most, pár év távlatából is úgy látja: vannak benne egészen jó szójátékok. 

Az igazi versenyzés ezután kezdődött: Székesfehérváron kétszer szerepelt sikerrel, majd az egyetem elkezdésével Budapesten folytatta. 

Időközben társaival maguk is szerveztek slam poetry találkozókat, de ezzel sokkal jobban boldogult a fővárosban, ahol jóval több a lehetőség, és nagyobb közönséget lehet megmozdítani. Itt már megnyílt előtte a slam poetry professzionális világa, ami igen befogadónak bizonyult. Személyesen is megismerhette azokat a slammereket, akiket korábban csak videókon látott, hallott és akikre felnéz – így például Gyenge Veronit, aki az idei OB zsűrielnöke volt.  

Kép

Fotó: Palágyi Barbara

Normális a hullámzás

Már a Pestre költözése utáni harmadik hónapban, elsős egyetemistaként versenyt nyert a Slam Poetry Magyarország szervezésében, amit zsinórban még három győzelem követett – tehát egyértelműen beindult valami. Eszter nagyon élvezte, hogy meg tudja mutatni magát, hogy a közönség élvezi, vevő arra, amit és ahogyan előad. 

Ezután jött egy kis pauza, amikor nem igazán érkeztek a szövegek, kifogyott a lendület, ám hamarosan visszatért. A tavalyi országos bajnokságon ennek ellenére az előválogatón sem jutott túl – a teljesítmény hullámzása ebben a műfajban teljesen normális, és láthatóan előfordulhat, hogy valaki egy kudarc után nem sokkal bajnok lesz. 

A slam poetry előadóművészet, a szövegek is leginkább a pillanatnak, az élő közönségnek szólnak. Nagyon jelen kell lennie az előadónak, és az erős jelenlét mellett az is lényeges, hogy a szöveggel mondjon is valamit, ami azonnal hat. Van, akit csak a szereplési vágy hajt a műfaj felé, és Eszterrel is előfordult, hogy azért állt ki a színpadra, hogy szerepelhessen. 

Mára azonban sokkal fontosabb neki, hogy komolyabb tartalmat is át tudjon adni, vagy a szereplésének funkciója legyen, ne csupán önmagáért történjen.

Szeret szabadon szólni

Sajnálja, hogy sokakban kialakult egy ellenérzés a slam poetryvel szemben – ami lehet, hogy pusztán egyetlen rossz előadásnak köszönhető. S ugyan a műfajba belefér a tabuk feszegetése, a durvább kifejezések használata, tévedés azt hinni, hogy minden slammer így lép fel. Van, aki még sosem használt csúnya szavakat, mert egészen mással akarja levenni a közönséget a lábáról. Eszternek is akadnak erőteljesebb szövegei, de inkább a témákban bátor: írt és adott elő már a vécézésről, és a szexualitás sem tabu számára. 

De az aktuálpolitika, a társadalmi kérdések is érdeklik. Szeret szabadon szólni, nehezen viseli, ha valamilyen témát kerülnie kell. A kapcsolatokról szóló szövegei pedig nem feltétlenül igazak, sokszor kitaláltak. Na, de mit szólnak, szóltak ehhez a szülei? 

Mind az édesapja, mind az édesanyja kezdettől fogva támogatja. Sosem mondták neki, hogy hagyja abba, sőt bátorították. Azt azért mindketten el szokták mondani, hogyan oldanák meg másként az adott szöveget. Leginkább a pedagógus édesanya (nem magyarszakos!) az, aki jobban szétcincálja az írásokat. Építő szándékkal természetesen. 

A hogyan továbbot firtatva Eszter megemlíti 2025-ös vendégszereplését az Európa-bajnokságon, ahol jövőre már versenyzőként lép fel. 

Folytatja kalandozását a slam poetryben, hosszabb távon azonban szépírással szeretne foglalkozni, vagyis verseket és novellákat tervez írni, hogy gyerekkori vágya teljesüljön. Úgy érzi, az utóbbi időben e téren is sokat fejlődött, már el meri küldeni a prózai írásait folyóiratoknak is.