„Ősszel érik babám, a fekete szőlő” – Eljött a szüreti bálok és felvonulások ideje
„Szabad a lopás!” – hangzik el a szüreti bálon, és a gyerekek villámgyorsan lekapkodják a díszítésként felakasztott gyümölcsöket. Az őszi szombatok, amikor a falvak még egyszer cifrába öltöznek, mielőtt téli álomra hajtanák fejüket: a szüreti felvonulások és bálok ideje. Ezek az események ma már a közösségről, a viseletekről szólnak, érdekes belegondolni, hogy a résztvevők közül vajon hányan szüretelnek igazából.
Hajdanán főként Szent Mihály ünnepétől (szeptember 29.) Simon-Júdás (október 28.) napjáig zajlott a szüret, amelynek idejére a törvénykezést is beszüntették. Már a munkához is kapcsolódtak szokások: zajcsapásokkal igyekeztek elűzni a gonosz szellemeket, a szedők pedig szüreti dalokat énekeltek.
Erre az alkalomra a legtöbb faluban tisztségviselő szereplőket választottak: bírót, bírónét, csőszöket vagy szőlőslányokat, és a felvonulásokban maszkos alakok is feltűntek.
A kisbíró helyenként elszavalta, hogy mi történt abban az évben a faluban. A báltermet szőlővel díszítették, és a lopásért, ha a csőszök elkapták a „tettest”, fizetni kellett. A szüreti koszorút pedig több helyen elárverezték.
A II. világháború után már olyan falvakban is rendeztek felvonulást, ahol a szőlőtermesztés egyáltalán nem volt jelentős. A szüreti bál lehetőséget teremtett a fiataloknak az ismerkedésre. A munka utáni mulatság egyfajta örömünnepet jelentett a jó termésért. Ma még országszerte több településen, sőt Budapest egyes részein, például Rákospalotán is rendeznek szüreti felvonulásokat, amelyeknek szokásai falvanként változnak.
Nélkülözhetetlen kiegészítőjük a traktor vagy ahol még elérhető, a lovas kocsi feldíszített pótkocsival és a gazdagon díszített népviseletek, amiket nagymamák, édesanyák varrnak és őriznek gondosan a szekrényekben, várva, hogy öltöztethessék a fiatalokat.
A szüret mára elveszítette egykori szerepét, elsősorban nem az ismerkedés helye és ideje, hiszen leginkább gyerekek a résztvevői. S hogy mit szüretelnek? Szőlőt, jó termést? Vagy sok kis szőlőszemként fürtökbe fűződve: az összetartozást?
Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.
Valódi történetek. Valódi értékek. Segíts megőrizni!
A Képmásnál hiszünk abban, hogy a család, az emberség és a minőségi újságírás iránytű a mai világban. De ahhoz, hogy cikkeink, podcastjaink és videóink továbbra is elérhetők maradjanak, rád is szükségünk van. Ne csak olvasd, tartsd is életben a Képmást! Légy a támogatónk, és építsük együtt ezt a közösséget!
Támogatlak titeket>>