Szülőre várva: hogyan zajlik az örökbefogadás?
Körülbelül kétezer gyerek várja, hogy szerető családi környezetbe kerüljön, és legalább ennyien szeretnének örökbefogadni. Az egyenletet mégsem lehet nullára rendezni. Az örökbefogadók nyolcvan százaléka ugyanis háromévesnél fiatalabb kicsit szeretne hazavinni, ugyanakkor az örökbe adható csemetéknek csupán nyolc százaléka három év alatti.
A kormány az örökbefogadási eljárás egyszerűsítésével, valamint örökbefogadói gyes bevezetésével kívánja ösztönözni a szülőket három évnél idősebb gyermekek befogadására. Az egyszerűsítés miatt az addigi nyolc havi, hivatalosan adminisztrációs időként meghatározott várakozás fél évesre csökkent.
Még több türelem
Nyílt örökbefogadáskor összeismertetik a krízisterhes anyát az örökbefogadó szülőkkel, akik már a kórházból hazavihetik a kisbabát. Titkos örökbefogadáskor – amikor a vérszerinti és az örökbefogadó szülők semmit sem tudnak egymásról – nagyobb, két-három éves gyermekek kerülnek új családba. Ez minden apróság számára megrázkódtatás, még akkor is, ha jó irányba befolyásolja az életét. Már olyan kis dolgok is nagy változást jelentenek, mint például hogy a csecsemőotthonok eltérnek egy lakástól, gyerekszoba helyett közös helyiségben játszhatnak. Akadnak, akik nem ismerték addig a konyhai eszközöket, nem láttak egészben kenyeret, kizárólag szeletelve. Olyan is volt, aki nem tudott rágni kétévesen, mivel addig kizárólag pépes ételt kapott. Fontos tehát tudnia az örökbefogadó szülőknek, hogy ezek a gyermekek fejletlenebbek kortársaiknál, érzelmi és értelmi téren egyaránt.
A szürkébb csecsemőotthon után egy valódi családi környezet nemcsak pozitív élményt, hanem stresszt, sőt félelmet is kelthet a kis jövevényben.
Nehéz pontosan megmondani, mennyi időt vesz igénybe az átállás, ezért tanácsolják a szülőknek, hogy eleinte például kerüljék a látogatók meghívását, egy ideig hasznos mérsékelni a szociális ingereket.
Az igazság ideje
Mikor kell, egyáltalán meg kell-e tudnia az új családtagnak, hogy örökbe fogadták?
Bogár Zsuzsa pszichológusnak, Az örökbefogadás lélektana című kötet szerzőjének válasza a határozott igen. Mindezt azonban nem egy beszélgetés keretében kívánatos a gyerek tudomására hozni, hanem növekedésével együtt, fokozatosan kell beépülnie a kicsi éntudatába. Noha magát az adott fogalmat a gyermek nyilván nem ismeri, azért a beszélgetésekben tanácsos használni.
A folyamatosan használt kifejezés kimondása nem okoz majd traumát a későbbiekben, amikor már a megérti a jelentését. Fontos azonban, hogy az örökbefogadás kifejezést mindig pozitív értelemben használjuk.
Később elkerülhetetlen, hogy erre rávetüljön egy komorabb árny is, amikor felmerül a kérdés: „Miért nem az nevel, akinek a hasából kibújtam?” Fontos, hogy ne az hangozzék el: „mert nem tudott téged felnevelni”, hanem az, hogy „mert nem tudott gyermeket vállalni.” Amennyiben az örökbefogadás tényét nem titokként kezelik a családban, akkor a gyermek természetesnek éli meg különbözőségét.
A törvény úgy fogalmaz, hogy „a gyermeknek a szülő felügyeleti joga megszűnése esetén is joga van származása, vér szerinti családja megismeréséhez és – a vér szerinti család beleegyezése mellett – a kapcsolattartáshoz.” Bogár Zsuzsa számos esettel találkozott és találkozik praxisában, ahol a szülők a csemete ötéves korára sem tudták elmondani az igazságot.
Ilyenkor elkerülhetetlené válik a családterápia, mert a késői őszinteség a gyerekben bizalomvesztést okoz szülei iránt, és komoly viselkedészavarokat okozhat. A titok szorongást szül.
Előfordul, hogy a szülők nem mondják el, hogy gyermekük nem vér szerinti gyerek. Úgyszintén gondot okozhat az örökbefogadást elfogadtatni a nagyszülőkkel. Így aztán az örökbefogadásra jelentkező párok sokszor elszigetelődnek szüleiktől és a körülöttük lévő közösségektől.
Tizennégy éves korától mindenkinek törvény adta joga megkeresni vérszerinti szüleit. Bogár Zsuzsa a törvényben előírt tizennégy esztendős életkort meglehetősen korainak tartja: „Éppen ez idő tájt alakul ki az ember identitása. Képzeljük el, ha ekkor találkozik vérszerinti anyjával, aki esetleg lecsúszott helyzetben él. Teljesen összezavarhatja a normális környezetben felnőtt fiatalt. Előfordulhat, hogy a szülő zárkózik el attól, hogy találkozzon gyermekével. E második elutasítás nem is történhetne rosszabbkor, mint kamaszkorban.”
„Az állam – annak érdekében, hogy minden gyermek családban nevelkedhessen fel – támogatja az örökbefogadást, és gyors (méltányos határidőn belüli), a gyermek érdekeit szem előtt tartó örökbefogadási eljárás kialakítására törekszik. A kiskorú gyermek szülője köteles különösen gyermekét az őt érintő kérdésekről – korának és fejlettségének megfelelően tájékoztatni, véleményét figyelembe venni.”
(A családok védelméről szóló 2011. évi törvény)
A leendő szülő az örökbefogadói tanfolyamot megelőzően tanácsadáson vesz részt, amelyet pszichológus tart. A tanácsadás célja, hogy az örökbe fogadni szándékozó szülő megismerje azokat az esetleges nehézségeket, amelyekkel a személyisége, motivációi, családstruktúrája alapján az örökbefogadás során szembesülhet, továbbá felmérje, hogy a családjában, környezetében milyen konfliktusokat okozhat a gyermek odakerülése, és hogy ezeket miként lehet kezelni, illetőleg később problémáival kihez fordulhat. A tanácsadásnak az is célja, hogy a szakember megismerje az örökbe fogadni szándékozó motivációit, valamint jelenlegi virtuális családstruktúráját, és megalapozott döntést tudjon hozni arról, hogy alkalmas-e az illető az örökbefogadásra.
Nincs titok, nincs szorongás
– A döntés nagyon nehéz volt – idézi fel a négy esztendővel ezelőtt történteket Évi –, nehéz volt elfogadni, hogy nekünk nem lehet vérszerinti gyermekünk. Ehhez képest sokkal könnyebb beadni a kérelmet, s elindítani az örökbefogadási eljárást.”
Tízévnyi sikertelen próbálkozást követően született meg a párban az elhatározás. Első lépésként jelentkeztek a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatnál (TEGYESZ). Alkalmassági vizsgálat, továbbá egy huszonegy órás örökbefogadói tanfolyam után, a kerületileg illetékes gyámügyi hivatal kezébe került a döntés joga.
– Tanfolyamot a TEGYESZ mellett az Ágacska Alapítvány is tart, mi ez utóbbiba jártunk. Kezdetben megpróbáltatásként éltem meg a procedúrát. Elég volt a kudarc, hogy nem született gyerekünk.
De végül azzal az érzéssel álltam fel a tanfolyam végén: életem leghasznosabb három napján vagyok túl.
Hosszú hónapok izgalommal teli várakozása következett. Mekkora, milyen nemű lesz a baba? Természetesen a dolog nem ennyire talányos, ugyanis a leendő szülőktől megkérdik: mennyi idős legyen majdani gyermekük, mi több, meghatározhatják nemét, sőt egészségi állapotát. Vannak ugyanis, akik sérült apróságok örökbefogadását is vállalják. Éviék három hónapnál nem idősebb csecsemőre vágytak.
Hogyan mondtátok el a kicsinek, hogy örökbe fogadták?
– A miénk majdnem nulla éves kora óta tudja – avat be Évi. – Nagyon fontos, hogy ne legyenek titkok a családban. Ha nincs titok, nincs szorongás sem. Ez a szülőknek is könnyebbség, mert nem kell azon rágódniuk, hogy egyszer eljön majd az idő, s el kell mondani az igazságot.
Nehéz elképzelni, miként lehet megértetni egy pár hónapos csemetével: téged örökbe fogadtunk. Éviék, amint hazaértek gyermekükkel, azonnal körbe vitték a lakásban, s így szóltak: ettől kezdve itt fogsz élni velünk, amiért mi nagyon boldogok vagyunk, mert már régóta vártunk rád. Később, mint Évi fogalmazott, a kicsi belenőtt a helyzetbe. Sokat segítettek ezen az örökbefogadó családok rendszeres találkozói is.
– A mi lányunk már háromévesen azt kérdezte tőlem: anyu, ha lesz kistestvérem, ő kinek a pocakjából jön? Az oviban, amikor két társa arról beszélgetett, amikor kijöttek anyukájuk pocakjából, ő ekkor odafordult csoporttársaihoz, s megjegyezte: „én nem az anyukám pocakjában voltam”, majd folytatta tovább a játékot.
Éviék nyílt formában fogadták örökbe kislányukat, azaz mind a vérszerinti, mind az örökbefogadó szülők ismerik egymás adatait.
– Mi személyesen is találkoztunk az anyukával, amit rendkívül fontosnak érzek. Amikor majd a gyerekünk kérdezgetni kezd a vérszerinti anyjáról, akkor én sok mindenre tudok neki válaszolni. Egyébként a mai napig rendszeresen tartom a kapcsolatot lányunk vérszerinti családjával.
Éviék már a második babát várják. Tegyük hozzá: három esztendeje. Ők ugyanis ragaszkodnak a Bölcső Alapítványhoz, amelynek első gyermeküket is köszönhetik.
– A kérelem beadásakor a háromszázhetvenötödikek voltunk, azóta évente körülbelül százat léptünk előre. Ha így meg tovább, egy évet még biztos várnunk kell.
Válogatás nélkül fogadni őket
Gál Magdolnának négy örökbe fogadott gyermeke van, ő így vélekedik a gyerekválasztás lehetséges szempontjairól: A TEGYESZ-nél az örökbe fogadni szándékozókat megkérdezik, hogy milyen gyermeket szeretnének, de én azt gondoltam, az a gyerek jöjjön, akinek családra van szüksége. Először egy asztmás kislány, majd egy szívműtétre váró fiúcska került hozzánk, az azt követő gyerek szintén egy asztmás kisfiú volt. Néhány év múltával szerettem volna egy egészséges gyereket, mert a betegségekkel nagyon sok gond volt. De a negyedik, egészséges gyerekemről is kiderült később, hogy a csecsemőotthonban tönkrement a hallása. Dobhártyaműtétre volt szüksége, de így is nagyothalló maradt.
– A gyermekeken a családba kerülés után mennyivel volt érezhető a felengedés?
– A gyerekeket „szoktatás” után adják oda az örökbefogadóknak, tehát valamennyi kötődésnek már a látogatások alkalmával ki kell alakulnia. Az egyetlen csecsemőkorú gyermeket első látásra a kezembe nyomták. A többiek két és három év közöttiek voltak, amikor hazakerültek. Azt hiszem, ezek a pici gyerekek fél szemmel mindig az ajtót lesik, hogy jön-e már az anyukájuk vagy az apukájuk. Még az is, aki sosem volt családban.
Nem tudom, honnan „tudják”, valószínűleg a Jóistentől, hogy nekik családban lenne a helyük.
Hogy ki mikor „enged fel”? – ez gyerekenként változik. Volt, amikor eleinte nagyon „jól nevelt” volt a gyerek, feszülten viselkedett. Akkor tudtuk, hogy már otthon érzi magát, amikor mert rosszalkodni.
– Mivel lehetne elősegíteni, hogy az örökbefogadó szülők megfontolják beteg vagy idősebb gyermek vállalását is?
– Bár a csecsemőkor, a kisgyermekkor nagyon fontos életszakasz, és tényleg az a jó, ha minél előbb családba kerül egy baba, óvodáskorig mégsem kellene félni az örökbefogadástól, mert a gyerekek ekkor még nagyon rugalmasak, és az egész lényük arra van beállítva, hogy anyának, apának fogadjanak el valakit.
A betegségek egy része véleményem szerint az elhagyatottság miatt van, az én asztmás gyerekeim meggyógyultak, miután állandó, biztonságos és szerető környezetbe kerültek.
Persze az öröklött betegség más, de egy beteg gyereknek is kell anya, ha lehet, még jobban, mint az egészségesnek. Minket a betegségek, a kiállt kínok csak jobban összekovácsoltak, mintegy „újraszültem” őket, amikor olyan elesettek voltak. Az emberben az anya is mindig újjászületik, új érzések, tulajdonságok bontakoznak ki minden új gyermek érkezésével. Az ember nem kívánhatja a bajt, de utólag visszanézve mindig arra jön rá, hogy a bajokból többet tanult, Istent is közelebb érezte magához, mint a gondtalanabb hétköznapokban. Ahogy egy örökbefogadott gyerek és szülő élete összefonódik, az hosszú és sérülékeny folyamat. Mivel itt a genetikai élmény, a „belőlem van” tudata nem segít, nem teszi a köteléket elszakíthatatlanná, kell valami más, valami nagyon erős, aminek a szakítószilárdsága megtart majd a kamaszkor cunamija idején is.
Idegenből érkezett, oltott ágacskák ők, de a mi életünkből kell termőre fordulnia a sorsuknak.
A cikk a Képmás magazin 2012. júliusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>