Gyantázott test vagy szőrös lábszár – Szőrtelenítési szokások a múltban

Már az ókorban is szőrtelenítettek

A női testszőrzet eltávolításának gyakorlata az ókori Egyiptom és Róma idejére vezethető vissza. Az egyiptomiak sok szépségrituálénak voltak előfutárai évezredek távlatából is, de különösen a testük szőrtelenítésével foglalkoztak sokat. Az ókori egyiptomi nők tengeri kagylókkal, habkővel, méhviasz- és cukoralapú viasszal távolították el a teljes testszőrzetüket, ebbe beletartozott a hajuk lenyírása is a fejükről.

Az első, rézből készült borotvákat is Egyiptomban és Indiában használták i.e. 3000 körül.

A test teljes szőrtelenítése nemcsak a kor szépséggel kapcsolatos felfogását tükrözte, de a tetűfertőzés kezelésére is szolgált, amely elterjedt probléma volt az észak-afrikai régióban is. Az eltávolított hajat gyakran núbiai parókára cserélték, amelyet könnyebben karbantarthatónak és divatosnak tartottak.

Az időszámításunk előtti Rómában a felsőbb osztálybeli gazdag nők és férfiak a test teljes szőrtelenítésével jelezték, hogy az elithez tartoznak. A szeméremszőrzetet az egyiptomiakhoz hasonlóan civilizálatlan dolognak tekintették, ezért sok híres görög és római szobor, festmény szőrtelenül ábrázolja az ideális alakokat. A nők és a férfiak egyaránt csipeszekkel, habkővel és viasszal szőrtelenítettek, illetve az ókorban népszerű volt egy erősen koptató hatású szőrtelenítőpaszta, amely oltott mész, víz, fahamu és sárga festék (arzén-triszulfid) keverékéből állt. India és Irán egyes részein ezt a keveréket vajibtnek hívják, és most is használják a szeméremszőrzet eltávolítására. Más kultúrákban az éretlen olajbogyóból kivont olajat (amely még nem érte el a természetes érettségi foka egyharmadát) használták a testszőrzet eltávolítására.

A fejborotválástól az elektrolízisig

A középkorban a legtöbb kultúrában, így a keresztény nőktől is azt várták, hogy nőiességük megnyilvánulásaként hagyják hosszúra nőni a hajukat. Az arc volt az egyetlen olyan terület, ahol a szőrnövekedést kifejezetten csúnyának tartották, ezért a 14. századi hölgyek még a homlok tetején, a hajas fejbőrnél is visszaborotválták a hajat, hogy nagyobbnak tűnjön a homlok, és oválisabb formát kapjon az arcuk.

A 16. század közepétől I. Erzsébet királynő tette divattá a szemöldök eltávolítását, a kopaszra nyírt fej pedig lehetővé tette az előkelő nők számára, hogy rikító parókát vagy fejfedőt viseljenek, ami akkoriban nagyon divatosnak számított.

A fejborotválás egy igen fáradságos napi rutin volt, ráadásul a testszőrzetet is el kellett távolítaniuk, hogy vonzóbbnak és tisztábbnak tűnjenek. Számos eljárást használtak, köztük dióolajat, ammóniát (amelyet macskák vizeletéből nyertek) és ecetet. Amikor I. Erzsébet elkezdte eperszőkére festeni a haját és a szemöldökét is (már ami megmaradt), persze rengeteg nő utánozta, néhányan még kénsavval kevert rebarbaralevet is használtak a szemöldökükön és a szempillájukon a tökéletes végeredményért.

A 18. század végén megjelent a szőrtelenítés civilizáltabb formája, amikor Jean Jacques Perret, egy francia borbély a „Pogonotómia, avagy A borotválkozás megtanulásának művészete” című kiadvány szerzője 1760-ban megalkotta az első egyenes borotvát férfiaknak, hogy biztonságosan leborotválhassák a szakállukat, és ne vágják el véletlenül se a torkukat. Akkoriban sem az európai, sem az amerikai nők nem tartották fontosnak a szőrtelenítést, ám a korabeli dokumentumok szerint a biztonságos borotvát elkezdték nők is használni. Néhány évvel később, az 1800-as évek közeledtével a házi készítésű krémeket felváltották az ipari krémek, amelyekhez kezdetben egy olyan veszélyes összetevőt használtak, amit az állati bőrök szőrének eltávolítására is alkalmaztak húsüzemekben.

1844-re dr. François Xavier Gouraud megalkotta az egyik első szőrtelenítőkrémet Poudre Subtile néven.

Ennek ellenére a korábbi szőrtelenítők a 20. században is népszerűek maradtak, még akkor is, ha megnyomoríthatták, megvakíthatták, vagy akár meg is ölték az ezeket használó nőket.

Bár 1875-ben feltalálták az elektrolízis eljárást – amely során az akkumulátorhoz csatlakoztatott tűt egyenesen a hajgyökérbe vagy a szőrtüszőbe helyezték, hogy áramütéssel elpusztítsák azt –, ez azonban rendkívül fájdalmas volt, és nem is túl hatékony, így nem alkalmazták hosszú ideig.

A testszőrzet szerepe a párválasztásban

Csak a 19. század végén kezdtek el a nők Európában és Amerikában a szőrtelenítésről a személyes higiéniájuk részeként gondolkodni. Rebecca Herzig, a maine-i Bates College gender- és szexualitáskutató professzora szerint mindez Charles Darwin 1871-ben megjelent könyvére vezethető vissza, amelynek címe „Az ember származása és a nemi kiválasztás”. Darwin könyve számos evolúciós téma között tárgyalja a nők domináns szerepét a párválasztásban, továbbá a testszőrzet szerepét is, amelyet a primitív ősökkel és a korábbi, kevésbé fejlett közösségekhez való atavisztikus visszatéréssel társít. Más 19. századi orvosok és tudományos szakértők a szőrösséget egyenesen szexuális túlzásokhoz, betegségek patológiájához, őrültséghez és bűnözői hajlamhoz kezdték hozzárendelni. Ezeket a jelentéseket leginkább a nők, nem pedig a férfiak testszőrzetére vonatkoztatták a 19. században, s az üzenetük az volt, hogy a kevésbé szőrös nő szexuálisan vonzóbb.

A női testszőrzet így a párválasztási verseny kérdése lett.

Az 1900-as évek elején a felső- és középosztálybeli fehér amerikai nők a sima bőrt már a kívánatos nőiességgel társították. A női testszőrzetet visszataszítónak tartották, a szőrtelenítés pedig módot adott arra, hogy elkülönüljenek a durvább emberektől, az alsóbb osztálytól és a bevándorlóktól. A szőrtelenítést három különböző iparág ösztönözte: a női divatipar, a férfi szőrtelenítőipar és a női magazinipar, amelyek mindegyike felismerte a nők új fogyasztói szerepét, és igyekezett profitálni belőle. Először a ruhák szegélyvonala emelkedett, ami a szőrös lábak felfedésével fenyegetett. Aztán ujjatlan ruhadarabok jelentek meg fedetlen karokkal. Az 1900-as évek eleji divatban a végtagok szabaddá válása arra kényszerítette a nőket, hogy borotválják a hónaljukat és a lábukat. Az 1907-ben megjelent X-Bazin szőrtelenítőpor hirdetése egyenesen azt ígérte, hogy eltávolítja „az arcon, a nyakon és a karokon a megalázó szőrnövekedést”.

Kép

Szőrtelenítés a '20-as években

Hónalj- és bikiniforradalom

1910-ben megnyíltak az első szépészeti röntgenszalonok, amelyekben a szőrös területeket hetente egyszer, hónapokon keresztül négyperces röntgensugárzásnak tették ki, ami hihetetlenül veszélyes mértékű sugárterhelés volt – erről persze akkor még nem tudott a nyilvánosság. Ezek a kezelések rákot és mindenféle egyéb, sugárzással összefüggő betegséget okoztak, amelyek közül néhány halálos is volt.

Ráadásul ezek a szalonok a munkásosztálybeli nőket célozták meg, akik azt remélték, hogy ha szőrtelennek néznek ki, az segít nekik a jobb állások megszerzésében.

A Harper's Bazaar volt a női magazinok közül az első, amely egy 1914-ben debütált kampányban olyan szőrtelenítési hirdetéseket jelentetett meg, ahol egy nő felemelt karral és csupasz hónaljjal látható. Ahogy a karok és lábak egyre láthatóbbá váltak, a Gillette cég megalkotta a Milady Décolleté nevű, kifejezetten nők számára készült biztonságos borotvát, amelynek reklámjaként 1915-ben elindított egy hónaljszőrzet elleni kampányt, hogy a hónalj „fehér és sima” maradjon. A Remington cég 1940-ben kezdte árulni az első elektromos női borotvát, miután a férfi verzió már sikeres volt. A háború okozta nejlonhiány miatt még több szőrtelenítési termék és technika került a piacra, mivel a nők gyakrabban kényszerültek harisnya nélkül megjelenni.

A bikini 1946-os bevezetésével a nők elkezdték nyírni a szeméremszőrzetüket. Az 1950-es években a Playboy magazin teljesen borotvált, gyéren öltözött modelleket mutatott be szexi fehérneműbe öltöztetve, akik hamar az ideális megjelenés mércéivé váltak. Ekkor a szőrtelenítés már nyilvánosan elfogadottá vált, ám mivel sok szőrtelenítőkrém még mindig irritálta a bőrt, a nők leginkább a borotvára hagyatkoztak lábuk és hónaljuk szőrtelenítését illetően.

Feminista trendek, közel-keleti higiénia

A viaszcsíkok az 1960-as években mutatkoztak be, és hamar nagyon népszerűvé váltak a karok és lábak szőrtelenítésében, különösen Raquel Welch filmje után, amelyben a kor szexidolja egy szarvasbőr bikiniben látható. A szőrtelenítés népszerűsége előkészítette a miniszoknya megjelenését is ebben az évtizedben, s 1964-re az amerikai nők 98 százaléka már rendszeresen borotválta a lábát. A szépségipar közben ismét visszatért a közel egy évszázada megjelent elektrolízises eljáráshoz, de a bőrkárosító hatása nem változott, így újra felhagytak vele. A hetvenes években azonban a tranzisztoros berendezések kifejlesztésével megbízhatóbbá és biztonságosabbá vált az eljárás, s az egyik legnépszerűbb szépségápolási szolgáltatássá tették. Ugyanakkor éppen akkoriban, a „Peace and love” időszakában, amikor megerősödtek a feminista mozgalmak is, a nő au natural (természetes) alakja is hódított, aki a szeméremszőrzetét dúsan hagyja.

1987-ben hét brazil nővér szalont nyitott New Yorkban J. Sisters néven, és divatba hozták az úgynevezett brazil gyantázást, ami a teljes női test, annak minden apró részlete szőrtelenítését jelenti, és hagyományosan sokáig a Coco de Mono fából kinyert anyaggal végezték.

A közel-keleti társadalmakban (Libanonban, Palesztinában, Törökországban, Egyiptomban) a női és férfi hónaljszőrzet és szeméremszőrzet rendszeres nyírását vagy eltávolítását a személyes higiénia részének tekintik. A fiatal lányok és a hajadon nők megőrzik testszőrzetüket röviddel a házasságkötés előttig, amikor az egész testet nyaktól lefelé leszőrtelenítik cukorgyantával. Ezt a férj iránti tisztelet jelének tartják, mivel csakis a szőrtelen bőrt tartják tisztának és szépnek.

Forrás:

• https://womensmuseum.wordpress.com/2017/11/22/the-history-of-female-hair-removal/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Hair_removal
• https://www.elle.com/beauty/makeup-skin-care/tips/g8155/history-of-hair-removal/?slide=11
• https://www.vidasleek.com/blogs/blogs/a-brief-history-of-body-hair
• https://comedy.com/news/a-quick-but-not-painless-history-of-female-hair-removal