Nem csak a decibel számít – A hely, ahol Deák Billtől a Tankcsapdáig mindenki megfordult

János egyike azoknak az elhivatott embereknek, akik minden követ megmozgatnak azért, hogy helyet adjanak koncerteknek, kultúrának, közösségeknek, és ezáltal biztosítsák a kapcsolódásokat, valamint az első színpadi fellépést a jövő generációjának. 

Hogyan kezdődött ez a mostanra nagyjából ötven éve tartó buli? 

Az előd a szegedi KISZÖV-klub az 1970-es években indult, elsősorban dzsesszklubként működött, majd 1980-tól beszélhetünk a helyére lépő Városi Rock Klubról. A megálmodó, Szurdi Zsolt egy közösségi házban gondolkodott, ahol mindenféle művészeti ágban mozgó fiatalok kipróbálhatják és megmutathatják magukat. Végül a zenei irány lett az elsődleges, és a fő profil a próba- és koncertlehetőség biztosítása volt. 

Vannak olyan zenekarok, akik kifejezetten innen indultak és futottak be később? 

A név ellenére sosem volt kritérium, hogy csak rockzenekar jöhet hozzánk. Még a korai évekhez köthető a méltán híressé vált EAST, de a fiatal Szakcsi Lakatos Béla is játszott itt. Később pedig – csak hogy néhányat említsek – itt próbált és koncertezett a Nevergreen, az egyetemi bandaként induló Czutor Zoli vezette Nyers zenekar, az akkor még kevésbé elterjedt világzenét játszó Gőzerő, amelyben Szurdi Zsolt is játszott. 

A kezdeti években zenélt itt Deák Bill Gyula és a Tankcsapda is. Az underground megkerülhetetlen alakja Müller Péter Sziámi a mai napig jön, és szeretne is jönni.

Még jelenleg is éves szinten száz körül van a nálunk játszó zenekaroknak a száma. Az, hogy ezalatt az ötven év alatt hányan fordultak meg itt, megsaccolni is nehéz, de ez a hely sokáig egyik formálója is volt az ország underground életének. Azok a zenekarok, akik idejöttek játszani más vidékekről, az itt tapasztaltakat hazavitték, és hasonló helyeket alakítottak ki máshol. 

Személyesen hogyan kapcsolódtál bele ebbe az egészbe? 

Én 1984-től kezdve kezdtem lejárni ide. Kallódó fiatal voltam, a klub közel engedett a színpadhoz, és ez a közeg teljesen beszippantott. Egy idő után bekapcsolódtam a szervezőtevékenységbe Zsolt mellett, aki hagyta, hogy kibontakozzak. Most mint közösségépítő én is látom, hogy bizony engedni kell, ha van olyan, aki hozzá tud tenni a projekthez. Ez a fajta vezetői attitűd, amit én is tapasztaltam a kezdetektől fogva, szerepet játszott abban, hogy még mindig itt tudunk beszélgetni.

Melyek voltak korábban és melyek ma a legnagyobb kihívások?  

Az utóbbi időszakig évtizedeken keresztül alapvetően kiszámíthatóan és nagyüzemben működött minden. Aztán a covid-intézkedések szomorú mellékhatásaként az élőzenés helyek körülbelül negyven százaléka ment a levesbe. Előtte is megmutatkozott ez a tendencia, hogy egyre kevesebben játszanak és hallgatnak élőzenét, de amikor hosszú idő után megint lehetett koncerteket tartani, éreztük, hogy kifogyott a fiatalokból a lendület. Egyszerűen nem jöttek vissza. A covid előtt fixen itt próbáló tizenöt-húsz zenekar is a harmadára olvadt, és akik maradtak, főleg tribute bandek. 

Éppen ezért a saját zenét és szöveget író eredeti zenészeket és formációkat minden lehetséges módon igyekszünk támogatni. 

Egy zenész barátom szokta mondani, hogy az embereket az alkotásra a könnyű idők nem inspirálják annyira, mint a nehezek. Emiatt lehetséges, hogy szép lassan ebben is lesz fordulat… 

Az interjú folytatása a Képmás magazin legfrissebb 2025. decemberi számában olvasható. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben. A magazinra előfizethet itt.