Nem voltak ikrek, mégis Mengele kísérleti alanyai lettek, és Spiegel Ernő mentette meg őket

Székesfehérvárról deportálták a családot

1932 januárjában a szabolcsi Vállajon kisfiú látta meg a napvilágot egy zsidó családban. Szülei, Kuhn Márton és Piroska a György nevet adták neki. Elsőszülött gyermeküknek még ugyanazon év decemberében öccse született, István. Később a két fiú apja Zichy gróf Székesfehérvár melletti birtokán volt gazdatiszt és intéző. A gyerekek a tanyasi elemi iskola első két éve után Székesfehérvárra kerültek a zsidó elemi iskolába, majd mivel származásuk miatt gimnáziumba nem vették fel őket, polgári iskolában folytatták tanulmányaikat. 

Amikor a második világháborúban Magyarországon is elkezdődtek a deportálások, 1944-ben a családot a tanyáról először a seregélyesi gettóba, majd a székesfehérvári téglagyárba vitték. „A szüleim el sem tudták képzelni, mi lesz ennek a vége, (…) anyám folyton azt hangsúlyozta, hogy mindig maradjunk együtt. (…) Bármi történik, ne szakadjon szét a család” – emlékezett vissza a szombat.org cikke szerint Kun György. 1944 májusában őt és családját egy Auschwitz-Birkenau felé tartó vonatra rakták fel. 

Az első dolog, amire az érkezéskor emlékezett, a kutyákkal kísért náci katonák látványa volt, valamint a minden korosztályhoz tartozó, csíkos ruhát viselő foglyoké. 

„Zwillinge? Ja.” 

Az újonnan érkezőket sorba állították ellenőrzésre. „Oda kellett mennünk Mengele és a többi szelektáló tiszt elé. Mi, négyen egymás mellett mentünk. Az öcsémmel majdhogynem egyforma magasak voltunk, és egyforma ruhát viseltünk. Anyám fogta a kezünket. Apám ment mellettünk. Apámat elválasztották tőlünk: őt jobbra küldték. Akkor még nem tudtuk, hogy ez mit jelent.”

Akit a halál angyalának hívtak
Josef Mengele SS-orvos embertelen és gyakran halálos kimenetelű orvosi kísérleteket végzett a zsidó és roma foglyokon Auschwitzban. A rabok a „halál angyalának” hívták. Ikrekkel is kísérletezett: részben méréseket végzett rajtuk, és lefényképezte, részben pedig fájdalmas kísérleteknek vetette alá őket, amelyek gyakran halállal végződtek. Például tífuszbaktériummal fertőzte meg a testüket. Ha egy ikerpár egyik tagja meghalt, Mengele megölette a másikat is, hogy a boncolásnál összehasonlíthassa a szerveiket. Sokan, akik túlélték a kísérleteket, maradandó testi károsodással éltek tovább. Úgy becsülik, hogy gyilkos kísérletei következtében körülbelül 1500 ikerpárból mindössze 200 élte túl a kegyetlenkedéseket. Mengelét sosem vonták felelősségre, a háború után Dél-Amerikába menekült, ott is halt meg.  

Mengele a két, nagyjából egykorú és egyformán öltözött fiút látva azt kérdezte édesanyjuktól: „Zwillinge?” (Ikrek?) Anyjuk nem tudott németül, a kérdésre mégis ösztönösen „Ja”-val, azaz igennel válaszolt. Ha akkor nem választják ki őket az ikrek közé, tizenkét évesen a biztos halál várt volna a testvérpárra. Édesanyjukat azonban akkor látták utoljára.

Az ikrek kápója, aki saját életét kockáztatta

A történet másik főszereplője Spiegel Ernő, akit szintén ikertestvérével, Magdával együtt deportáltak Auschwitzba. Ernő 1915. január 5-én született Budapesten, de a család később az akkor Csehszlovákiához tartozó Munkácsra költözött. A 29 éves Ernő és ikertestvére, Magda az Auschwitzba deportált ikrek közül a legidősebbek közé tartoztak. Magda már férjnél volt, és volt egy hétéves fia. 

Amikor Mengele Auschwitzban megtudta, hogy Zvi, vagyis Ernő korábban a csehszlovák hadsereg tisztje volt, kinevezte az „ikrek apjának”, és körülbelül nyolcvan fiú iker (többnyire 9 és 15 év közöttiek) felügyeletével bízta meg. Mengele figyelmeztette, hogy ha bármi balul sül el, azonnal megölik. Ennek ellenére Zvi számtalanszor kockára tette az életét, hogy más foglyokat megmentsen.

A Kun testvérek regisztrálásakor, már a barakkban, a születési adataikból kiderült, hogy valójában nem ikrek. 

Ám Spiegel Ernő arra utasította a két gyereket, hogy attól a pillanattól fogva vallják magukat ikreknek. 

Nemcsak ő, hanem több ikerfiú is, akik Spiegel felügyelete alatt voltak a lágerben, megőrizték a titkot. 

„Mi ketten különösen féltünk, mivel mi nem voltunk ikrek. És ezt nem is tudták sokan, csak Spiegel, és néhány másik gyerek (…), csak úgy szerepeltetnek minket, mintha azok lennénk. Ezért különösen féltünk… Meg is mondták nekünk, hogy ha kiderül, akkor vége az életünknek. (…) Mindenki félt. Ez a rettegés mindennap bennünk volt, hogy egyszer csak vége, és akkor minket is ugyanúgy elvisznek, mint ahogy viszik a többieket.”

1944 telén egy új náci doktor, Heinz Thilo, Mengele helyettese és riválisa kiválogatta a legkisebb ikreket, köztük Gyurit és Pistát is, és elrendelte a barakk lezárását, hogy senki se tudjon kimenni. Zvi azonban életét kockáztatva kiszökött a barakkból, és az őrök állomására rohant, ahol követelte, hogy beszélhessen Mengelével. Értesítette a náci orvost, aki végül visszavitette a halálba küldeni tervezett gyerekeket. 

„Ő volt számunkra az apafigura”

Spiegel eredetileg könyvelő volt, aki nemcsak vigyázott a gyerekekre, hanem tanította is őket, tartotta bennük a lelket. Idén The Last Twins címmel jelent meg róla és az auschwitzi ikergyermekekről egy amerikai dokumentumfilm, amiben túlélők szólalnak meg, és elismeréssel beszélnek őrangyalukról, Erno „Zvi” Spiegelről. 

Spiegel lánya, Judith Richter is megszólal a filmben, és édesapja bátor tetteinek napjainkra szóló tanulságairól beszél. 

Kun György is szerepel, aki elmeséli, hogy Spiegel megváltoztatta ő és az öccse születési dátumát, így papíron úgy tűnt, mintha ugyanazon a napon születtek volna, ezért nem küldték őket a gázkamrákba. 

Mivel az ikrek többsége csak magyarul beszélt, Mengele pedig kizárólag németül, Zvi tolmácsolt is nekik.

Bár Spiegel nem tudta megakadályozni a kísérleteket, mindent megtett azért, hogy a fiúk életben maradjanak. A foglyokat a karjukra tetovált számok alapján azonosították, de gondoskodott arról, hogy a fiúk egymást a valódi nevükön szólítsák. Ha az egyik fiú talált egy darab élelmet, arra biztatta, hogy ossza meg a többiekkel. Matematikát, történelmet és földrajzot is tanított nekik a barakkokban. „Ő volt számunkra az apafigura – mondja a filmben a túlélő Tom Simon. – Ott nem volt apánk.”

Migrén – egy magyar regény az embermentőről és a bűntudatról
Gyurkovics Tamás Migrén – Egy bűntudat története című regénye 2019-ben jelent meg itthon. Az író a könyv főhősét, Spielmann Ernőt Spiegel Ernőről mintázta. A láger felszabadulását követően közel negyven gyereket kísért haza a szétdúlt Európán keresztül, élete legnagyobb részében mégis lelkiismeret-furdalástól szenvedett. Bűntudata történetén keresztül megismerheti az olvasó azt is, hogyan alakult a túlélők sorsa a világ különböző pontjain. 

Hetekig gyalog, teherautón és vonaton utaztak

A fiatal férfi tartotta az ikergyerekekben a lelket, vigasztalta őket, amikor a szüleik után sírtak, és reményt adott nekik, hogy sértetlenül megmenekülnek. Együtt élték meg Auschwitz felszabadítását, 1945. január 27-én, ami után Spiegel vezetésével hazaindultak Magyarországra. A fiatal férfinak bár lehetősége lett volna elmenekülni egy másik felnőtt fogollyal, kötelességének érezte, hogy az ikreket biztonságban hazajuttassa. 

Így január 28-án elindultak, és 36 gyermeket vezetett vissza Magyarországra. Ez a háború utáni káoszban és a hideg télben rendkívül nehéz és veszélyes feladat volt, de hat héten át, mások szerint közel két hónapig gyalog, teherautón és vonaton utazva, egy kivételével mindannyian épségben hazaértek. 

Az ikrek útja hazafelé több ezer kilométeren át vezetett Lengyelországon keresztül, majd Szlovákián, Magyarországon, Kárpátalján és Románián át.

A kárpátaljai Csap városánál váltak szét, onnan kisebb csoportokban indultak tovább a gyerekek. Spiegel a kisebbeket az idősebbek gondjaira bízta. Hazatérve levelet írtak, hogy megérkeztek, és a háború után is leveleztek vele, egészen addig, amíg Spiegel Ernő ki nem vándorolt Izraelbe. 

Ő ugyanis a haláltáborból kiszabadulva először a csehországi Karlovy Vary városában telepedett le, és ikertestvére, Magda közelében élt, aki szintén túlélte Auschwitzot, ám gyermeke a haláltáborban életét vesztette. (Magda egész életében hordozta annak bűntudatát, hogy fia gázkamrában halt meg.) Spiegel Ernő megházasodott, gyermeke született, majd 1949-ben Izraelbe emigrált, ahol könyvelőként helyezkedett el.

Az auschwitzi ikerkísérletek utolsó magyar túlélője 

Története a ’80-as évek elején kapott nyilvánosságot, amikor a LIFE magazin közölt róla egy cikket, ezután a túlélő ikrek közül sokan felvették vele a kapcsolatot. Újra találkozott néhány „Spiegel fiúval” is, akik addigra már az ötvenes éveikben járó férfiak voltak. Spiegel Ernő 1993-ban, 78 éves korában hunyt el. 

Az ő példája inspirálta lányát arra, hogy létrehozzon egy programot, amely a fiatalokat az orvostudomány alapjaira tanítja. 

Ma egy orvostechnikai eszközöket gyártó vállalat társalapítója és aktív elnöke, amely az etikus orvosi kezelésekre összpontosít – éles ellentétben azokkal az etikátlan orvosi gyakorlatokkal, amelyeket édesapja Auschwitzban látott.

Kun György édesanyját Auschwitzban meggyilkolták, apja újra nősült, ő testvérével a háború után árvaházakban élt Budapesten. Testvére, István 1956-ban az Egyesült Államokba vándorolt, és pár évvel később ott is halt meg. György családot alapított, és élete végéig Budapesten élt, 2025. február 5-én, 93 éves korában hunyt el, ő volt az auschwitzi ikerkísérletek utolsó magyar túlélője.