„Sok fiatalnak nagyon kevés kell ahhoz, hogy szárnyalni tudjon” – Simó Klára optikus és egy csipetnyi Erdély, zenével fűszerezve

Az Optistyle Optikai Szalonba lépve Klára széles mosollyal és csilingelő hanggal fogad. Megkér, hogy várjak néhány percet, amíg befejezik a fotózást, social media szakértőjével éppen a szalon közösségi oldalaira készítenek fotókat. Közben körbenézek az üzletben. Minden tiszta és rendezett, a rengeteg szemüveg és tükör mellett ott díszelegnek a falon az Erdélyt, illetve híres zeneszerzőket ábrázoló képek. Klára később elmondja: ezeket egy mozgássérült barátnője készítette szalmaszálból.  

Miután megvannak a fotók, Klára felkísér az ízléses tölgyfalépcsőn, az emeleten van a rendelője. Az előtérben áll egy egyedi készítésű pianínó, amelynek különlegessége, hogy be lehet látni a kalapácsaihoz.  

Ezen Klára egyik büszkesége is megtalálható: az Érték és Minőség Nagydíj Pályázat Kárpát Hazáért Nívódíja, amelyet a Transilvanum Alapítvány elnökeként kapott.  

Az előtér falára kikerült egy közös fotó Böjte Csaba testvérrel, de egyéb oklevelek is láthatók itt, amelyek Klára sokrétű tevékenységét igazolják. 

A rendelőben foglalunk helyet, és mielőtt elkezdenénk az interjút, muszáj megjegyeznem, milyen kellemes illat van a szobában. Klára elmondja, nagyon fontos számára, hogy a pácienseket jó illat fogadja, a látvány után szerinte ez a legmeghatározóbb élmény. Körbenézve látom, hogy a modern rendelője is tele van különböző tanúsítványokkal, szakmai elismerésekkel. Klára itt is igyekezett megjeleníteni zeneszerzőket, egyelőre Strauss és Liszt köszön vissza a falakról, de készülőben van egy Schubert-kép is, ugyancsak szalmából. 

A zongora szeretete 

A zene vitathatatlanul nagy szerepet játszik az életében. Zongoraszakon végzett Szatmárnémetiben, sokáig orgonált és egyházi kórust vezetett Erdélyben. Ezért döntött úgy, hogy ha lesz saját optikai szalonja, mindenképp lesz benne zongora, méghozzá olyan, amelynek be lehet látni az ablakain.  

„Sokáig azt gondoltam, hogy egy ilyen hangszer csak a gyerekeknek lehet érdekes, de rájöttem, hogy a felnőtteket is rabul tudja ejteni. A pácienseim le szoktak ülni mellé, a zongoristákat meg is szoktam kérni, hogy játszanak rajta. Ez egy egyedi gyártású hangszer egyedi motívumokkal. A férjem, akihez ugyancsak közel áll a zene, mivel hegedűszakos volt, elképedve kérdezte tőlem eleinte, hogy képzelem, hogy egy optikai szalonba beviszek egy zongorát. Hát, így képzeltem” – mondja elégedett mosollyal. 

Kép

Simó Klára

Klára családjában szinte mindenki művészlélek, nővére zongoratanárnő, húga balettmester.  

„Édesanyám már a házasságkötésekor elhatározta, hogy ahány gyermeke lesz, mindegyik meg fog tanulni zongorázni.”  

„A gyerekek még sehol nem voltak, amikor ő már megvette a családi házba a bécsi koncertzongorát. Ötéves korom óta zongorázom, igazából mindent szerettem játszani, csak a kötelezőket nem. Ezért édesanyám azt mondta, hogy ha nem akarom ezt hivatásként csinálni, akkor tanuljak ki egy szakmát.”   

Mivel Klárának jó kézügyessége volt, édesanyja azt is javasolta neki, hogy legyen ékszerész vagy optikus. Továbbgondolva inkább az utóbbit támogatta, mondván, szemüvegre mindig nagy szükség lesz. Craiován végezte el az optikus iskolát, több száz kilométerre az otthonától. Nemcsak a távolság miatt volt nehéz ez az időszak, hanem Klárát az éles váltás is próbára tette, hiszen a zeneiskola után homlokegyenest más tantárgyakat kellett tanulnia. De kitartott, mert úgy gondolta, neki ezt muszáj elvégeznie, hogy ebben a szakmában helyezkedhessen el. 

Karrier Magyarországon 

Vajdahunyadon és Déván is dolgozott optikusként. A ‘89-es forradalom Déván érte őt a férjével. „A férjem ragaszkodott hozzá, hogy a forradalom után Magyarországra jöjjünk. Előtte házasodtunk össze, szépen berendeztük a lakásunkat, természetesen ott is volt egy gyönyörű pianínó, de mindent ott hagytunk, szó szerint egy táskával jöttünk el Erdélyből. A férjem székely származásúként csak annyit mondott, menjünk, aztán majd lesz valahogy. Én nem akartam költözni, útlevelem sem volt, de azt mondtam, jövök, mert most házasodtunk össze, mégsem válhatok el egyből” – jegyzi meg nevetve. 

A kalandos utazás után Klárát és a férjét a menekültügyi hivatalba irányították, ahol a végzettségüknek megfelelően megpróbáltak álláshoz jutni.  

Klára kapott is egy címet: a Haris közi Ofotértbe küldték, amely akkor Magyarország legpatinásabb szalonjának számított.  

Kristálytükör, szökőkút, padlófűtés és magasfényű fehér bútorok voltak benne. Klára nehezen szokta meg az új várost és munkakörnyezetet, de mivel szerette a szakmáját és kitartó volt, három év elteltével ő lett a szalon vezetője.  

1995-től a Vígszínházzal szemben levő Optirex szalont vezette 15 éven keresztül. Ez idő alatt lehetősége volt megismerni a színház művészeit, többek között kellékszemüvegeket készített nekik. Tíz évvel ezelőtt pedig saját optikai szalont hozott létre a Retek utcában. A vállalkozói lét sem indult zökkenőmentesen – Klára szerint, ami hibát el lehetett követni, ő azt mind elkövette kezdőként.  

Az Optistyle Optikai Szalon ma már a multifokális szemüvegek mesteroptikája, ezen belül az exkluzív négydimenziós szemüvegekkel foglalkozik. Klára elmagyarázza, hogy 45 év körül a szemizmok és a szemlencse elkezd veszíteni a rugalmasságából, ekkor már az olvasás is nehézkessé válik. Ezt saját maga is megtapasztalta, ezért kezdte el jobban érdekelni ez a terület.  A páciensei túlnyomó többsége 45 feletti. Úgy tudja, olyan szalon, amelyik kifejezetten ezzel a célcsoporttal foglalkozik, nincs több Budapesten. 

A Transilvanum és szellemisége 

Klára fontosnak tartotta, hogy a zene mellett erdélyi gyökereit is megjelenítse a szalonjában.  

„Igyekeztem a szalon minden sarkában megmutatni Erdélyt valamilyen formában. A bútorokat is erdélyi szakemberek készítették. Évente kétszer elmegyek egy Szatmár környéki csokoládégyárba, hozok egy csomagtartónyi csokoládét, ezzel kínálom meg a pácienseimet. Megpróbálok olyan miliőt teremteni nekik, amelyben jól érezhetik magukat” – mondja mosolyogva, majd hozzáteszi, hogy nagy örömére optikus kolléganője is erdélyi származású. 

Neki attól a perctől kezdve hiányzott az otthona, hogy átlépte a határt, ezért egyből keresni kezdte azokat a közösségeket és helyeket Budapesten, ahol erdélyiekkel találkozhat. A Transilvanum Alapítvány ötlete is így fogalmazódott meg benne. „Nagyon szeretnék olyan közösséget létrehozni, amilyen otthon is volt. Olyan találkozási pontot akarok teremteni, ahol a hit, a moralitás, a művészet és a konzervatív értékek mind megjelennek. Méltó helyet szeretnék nekik adni” – meséli, hozzátéve, hogy a Transilvanum eseményeinek a Magyar Tudományos Akadémia az állandó helyszíne. Terveit megemlítette Böjte Csaba testvérnek, aki bátorította az alapítvány elindítására. Klára elsődleges célja az volt, hogy összehozza az üzletembereket és a művészeket, hogy kapcsolatokat építhessenek ki és segítsék egymást.   

Miközben beszélgetünk, megszólal a telefonja. Unokaöccse hívja Szatmárról, aki épp Budapestre készül, ezért megkérdezi, kell-e Klárának otthonról paradicsomlé. Klára határozott nemmel válaszol, de hozzáteszi. ha van házi zsír, azt hozhat. Mosolygok, mert tudom, nincs is jobb az otthonról kapott szeretetcsomagnál. A Transilvanumhoz visszakanyarodva megtudom, hogy nem volt könnyű az indulás 2013-ban, de szerencsére ma rengeteg programmal büszkélkedhet az alapítvány. Többek között létrehozták az Erdélyi Művészek Hetét, hogy megismertessék másokkal az erdélyi kultúrát és művészeket. Derűsen mondja, volt olyan, hogy három-négy eseményt is tartottak egy héten. 

Emellett létrehoztak egy mecénás rendszert is. „Tudom, milyen nehézségeket okoz az, ha valakinek nincs otthon megfelelő hangszere. Sok fiatalnak nagyon kevés kell ahhoz, hogy szárnyalni tudjon, ezért igyekszem segíteni a hátrányos helyzetű tehetségeket.” 

„Hallottam, hogy van Szatmárnémetiben egy szerény körülmények között élő kislány, aki kilencévesen már Lisztet játszik. Neki ajándékozott a Transilvanum közössége egy pianínót”  

– újságolja Klára, majd hozzáteszi, hogy az alapítvány nemcsak hangszerrel tudja segíteni a fiatalokat, hanem szerepléshez is juttathatja őket. 

Végül elmondja, hogy ki szeretné bővíteni a Transilvanum tevékenységi körét. Szeretné létrehozni a fiatalok közösségét, elsősorban az alapítványi tagok gyermekeiből, hogy továbbvihessék a Transilvanum szellemiségét. Egy asztalhoz ültetné a magyar ajkú üzletembereket is Hunyad megyében. Emellett természetesen továbbra is aktív maradna a szakmájában. Reméli, hogy sok év múlva is mosolyogva, jó egészségben tudja majd fogadni pácienseit az optikában.