Semmi sem szent! – mise közben akarták kilakoltatni a nagyváradi apátot

Vannak, akik gúnyos megvetéssel néznek mindenkire, akinek elhagyja a száját az a szó, hogy „Trianon”. Szerintük a múlton „túl kell lendülni”, és csak a „magyarkodó alufóliasisakosok” nem tudják elengedni a történelmet.

De ők nem érzik, hogy a seb ma is lüktet. Részben transzgenerációs traumák felelősek ezért – de nem csak azok. Sok család emlékszik még arra, amikor a Ceaușescu-rendszerben a kommunisták berontottak mindenhova, magyargyűlölő beszólásokkal vegzálták a közösséget, sáros csizmával taposták a nagymama hozományát, és elvették azt, ami megtetszett nekik. A javak egy részét azóta se szolgáltatták vissza, mondván, ha elég régóta náluk van valami, akkor azt már nem is kell visszaadni. 

Nem csoda, hogy a nagyváradi magyar közösséget sokkolta, amikor kedd reggel egy román végrehajtó – csendőrök gyűrűjében – a szentmise kellős közepén berontott a premontrei rend Úri utcai székházába, hogy kilakoltassa Fejes Rudolf Anzelm apátot az állítólag önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanból. 

A végrehajtót egy vendégpapnak kellett megkérnie, hogy legalább a mise végét várják meg, mielőtt intézkednek. Kiderült, hogy a román csendőrök az iskolaépületen keresztül jutottak be a klauzúrába, arra a felszentelt helyre, ahová csak a rend szerzetesei mehetnek be – még más papok is csak külön engedéllyel léphetik át a küszöböt. Végül a hatóság mindent leltárba vett – még a sekrestyében is –, mialatt az egybegyűltek imádkoztak és énekeltek. 

A városvezetés azt állítja, hogy a rendház és az ahhoz tartozó épületek (amelyekhez a Mihai Eminescu Főgimnázium is kapcsolódik) önkormányzati tulajdonban vannak, amelyeket most uniós forrásból kívánnak felújítani. Ettől a pénztől nem szeretnének egy helyi magyar katolikus közösség miatt elesni.  A premontrei rend ezzel szemben azt állítja, hogy az épület egyházi tulajdon, amelyet a kultusztörvény is véd, így a kilakoltatás jogszerűtlen, ráadásul vitatott dokumentumokon alapszik. 

A történelem a premontreieket igazolja: a rend több mint 200 éve jelen van Nagyváradon, és meghatározó szerepet töltött be az épület létrehozásában, működtetésében. Az intézmény használata a kommunista államosításig egyértelműen hozzájuk kötődött, amit aztán erővel vett el tőlük a hatalom, amikor megfosztotta az egyházat ingatlanjaitól. A tulajdonjogok rendezése több esetben egyáltalán nem történt meg a rendszerváltást követően sem.

A húszmillió eurós uniós támogatást is elnyert felújítás egyértelműen ellehetetleníti a zömében magyar híveket szolgáló egyházi intézményt. 

Az eljárás emellett azért is vérlázító, mert Romániában – így Erdélyben és a Partiumban is – a vallási célokat szolgáló szakrális javak valóban jogi védelem alatt állnak, ráadásul a benyújtott jogorvoslatokat még el sem bírálták.

Bár az apátnak hivatalosan el kell hagynia a rendházat 30 napon belül, a történetnek még nincs vége. 

Akármilyen döntés születik, egy biztos: a nagyváradi eset megmutatja, hogy ma is élnek olyan emberek, akiknek semmi sem szent, ha a magyar közösségek erodálásáról van szó. Attól, hogy valaki jogot formál egy ingatlanra, még semmi nem jogosítja fel arra, hogy megzavarjon egy szentmisét, megfélemlítve és megalázva a híveket. 

Az Európai Unió fontos közösség az öreg kontinens nemzetei számára. Sokféle kisebbség jogait érvényesíti, a nemzeti kisebbségek jogainak képviseletét mégis inkább a tagállamok belügyének tekinti. Vannak, akik úgy vennék fel Ukrajnát gyorsított eljárásban a közösségbe, hogy közben nem gyakorolnak rájuk nyomást a magyarok nyelvhasználati jogait korlátozó törvények miatt.

Elnézik, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzat bírságot kapott azért, mert a Tamási Áron Színház homlokzatán a teatru felirat fölé nagybetűkkel azt írták, hogy „színház”. A Felvidéken is időről időre új erőre kapnak a Beneš-dekrétumok, aminek következtében magyar családok nem kaphatják meg azt, ami jár nekik. Ennek fényében a határon túl élő magyarok – akik identitásukban épp ugyanolyan magyarok, mint a Debrecenben vagy Londonban élők – jogainak határozott és következetes képviselete, úgy néz ki, sajnos továbbra is a nemzetállamok feladata lesz. Ne feledkezzünk meg róluk!