Segítség, randira megy a lányom! – Apaszemmel
Megvolt a stratégiám. (A nyolcvanas évek elejét írtuk.) Gyengéd érzéseimről szüleimnek egy szót se! Teljes hírzárlat! Ez alap. Az érintkezés, kommunikáció csak a legszükségesebbre szorítkozott köztünk, mint tanulmányi jegyek, ebéd, hazajövetelem időpontja. Lányok neveit ki sem ejtettem a számon. Tartottam az indiszkréciótól. Nem voltak jó tapasztalataim. Szám Kati már megírta, hogy viselte a család, amikor nagyobbik lánya randizni kezdett, lássuk most ugyanezt a szituációt egy apa szemével.
Kép: Pixabay
Mit is mondjak, zavarba ejt, hogy legnagyobb lányomnál ezek a hidegháborús reflexek nem léteznek. Szabad világ gyermeke.
Számára evidencia, hogy az információk – akár közösségi, akár magánéleti természetűek – dinamikusan áramlanak a bizalmi (családi) térben, ami hébe-hóba kitüremkedik a virtuális (közösségi) felületekre is.
Ez, bizonyos korlátozásokkal, a szívügyekre is vonatkozik. Feleségem pedig belső bizalmassá avanzsált. Rendszeresen félrevonulnak, susmutolnak. Bennem változatlanul a régi reflexek működnek. A (jelen) időben visszafelé kompenzálok. Negatív benyomásaim öntőformájából próbálok pozitív mintát kinyerni. Igyekszem úriemberhez méltó, kissé tartózkodó alapmagatartást felvenni.
Arisztokratikus, hűvös távolságtartásom üzenet: a diszkréció, az intimitás szent. A szívügy szép és komoly dolog. Csak akkor nyilatkozom, formálok véleményt szűk családi körben a témával kapcsolatban, ha lányom megszólít.
Nem kérdezek, nem faggatózom, nincsen ingerenciám a férkőzködő bizalmaskodáshoz, tolakodó kérdésekhez, pláne faragatlan tréfálkozáshoz. Várok, kivárok. A háttérben maradok. Megelégszem az asztalról lehulló hírmorzsákkal. Így sem szenvedek alultápláltságban.
Ugyanakkor hozzáállásomban felismerni vélem a nyers kapuőr archetípust. Ott állok a halál hídjánál (értsd: kertes házunk utcai bejáratánál), és csak azt engedem tovább, aki megfelelt öt (nem, elég három*) kérdésemre. Őrzöm, védem az ártatlanságot, tisztaságot, szépséget, erényeket, női lélekből szőtt finom csipkézetű, könnyen felfeslő álmokat. Csak a testemen át, ifjú, becsvágyó lovag! Az asztalunkig hosszabb út vezet, mint az egyenlítő háromszor körbenyargalva!
Néha azért benézek a házba. Legnagyobb meglepetésemre egy fiatalember áll a konyhánkban, a lányommal palacsintát sütnek, sőt, odaülnek a családi ebédlőasztalhoz, feleségem és gyermekeim közé, mindenki cseverészik, a légkör fesztelen, és szemmel láthatólag a családi ebéd elfogyasztásához készülődnek.
Én meg ott téblábolok tanácstalanul. Mi lesz a mindent eldöntő három kérdéssel? Na mindegy, majd a palacsinta után felteszem.
*Gyaloggalopp (Monty Python and the Holy Grail)
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
