Rutkai Bori: „Van, hogy megkérem a gyerekeket, hogy kérjék fel a szüleiket egy keringőre”

Milyen világba érkezik most az, aki meghallgatja a Pihitért?

Ahogy a korábbi lemezeinken, úgy itt is saját történetvilág áll össze a dalokból. Korábbi mesekönyvünk manó szereplői, Mandulka és Tihamér a Sárkányjárgánnyal világgá mennek, és első útjuk a Pihitérre vezet. Itt csigacipőt húzva körbesétálnak, és sajátos időjátékba kerülnek. Hiszen az egyórás zenés séta körbeviszi őket az egész éven. Minden dal egy-egy hónaphoz kapcsolódik kalandkalendáriumként. A lemez végén pedig igazi pihitéri ringatókkal lehet nyugizni, megpihenni.

A dalaidban sok visszatérő mesefigura van, például a sárkányok. De vannak általad kitalált lények – ők általában hogyan születnek? 

Kiskamasz koromban rengeteg sárkányt rajzoltam, és amikor elkezdtem gyerekeknek zenélni, rájöttem, hogy a sárkányok, dinók olyan közös nevezők, amiket a kisfiúk, kislányok is szeretnek. Így született például a Sárkányjárgány című dalunk is. Az új lemezen a Boszi Puszi dal főhőse a Szatyorrú Bába, ami a Vasorrú Bábának egy szójátéka. Ilyen szócsavarásokból sok minden alakult már ki, például egy korábbi lemezünk címe is, a csűrdöngölőkből lett Űrdöngölők. Vagy egy kedves dalcímünk a Picikli, amely egy icipici bickliről szól. Szóval a fő eszközöm a nyelvi játék: Macskanapocska, Sünszünet, Elefáradt a kis elefánt… Végtelenek a lehetőségek.

Hogyan írod a dalokat, milyen mentális állapot szükséges számodra a kreatív folyamat alatt?

Akár reggel, közvetlenül ébredés után, mivel ilyenkor az ember agya még nagyon kreatív állapotban van. Az is gyakran előfordul, hogy ilyenkor csak feléneklek egy ötletet a telefonomra, aztán később ebből lesz egy dal. 

Régi bevált „technikám” a biciklizés közbeni éneklés. Volt, hogy addig nem mentem haza, addig keringtem a bringával, amíg ki nem alakult a teljes dallam. 

Korábban Balaton-felvidéken laktam, és emlékszem, a Pizsamátor című dalunkat milyen útvonalon énekelgettem Szentbékkálla és Mindszentkálla között, míg végül kialakult.

Azon túl, hogy saját zenekarod mellett a Budapest Bárban is énekelsz, rendszeresen festesz is. Hogyan kapcsolódik össze a zene és a képzőművészet?

Általában egy nyelvi poénnal vagy egy égi ötlettel indul minden, aztán megszületik a dalszöveg, és sokszor a dallam is vele együtt érkezik. Ezt az alapot viszem a zenekarhoz, onnantól már együtt formáljuk tovább. A zenésztársaim fantasztikus ötleteket hoznak: hangszerelést, ritmusokat, különböző izgalmas zenei megoldásokat. Amikor a zene elkészül, akkor kezdem megfesteni a hozzá tartozó történetet. A végén így születik meg az egész világ: dalok, festmények és mesék. A lemezhez most is készül mesekönyv, amelyben a képek és a történetek kapcsolódnak a zenéhez. Egy barátunk Boriverzumnak nevezte el ezt a képződményt. Az új lemez által inspirált festményeimből kiállítás nyílt a Kosztolányi Dezső téri Kornél Galériában. Korábbi két lemezünkhöz is írtam egy-egy mesét, amely a dalokat közös történetté fűzte össze. Ezúttal ez a sztori egy kis útinapló formáját öltötte, amely a lemezen szereplő képzeletbeli figurák élményeit meséli el. 

A Pihitér lemez elkészítésében kik vettek részt?

A felvételeken Darvas Kristóf zongorázik, Dudás Zsombor ütőhangszereken, Nemes Janó fúvós hangszereken, Németh Csaba dobol, Szerető Dániel pedig basszusgitáron játszik. Hangmérnökünk és zenei producerünk, Németh Imre volt, akivel ez már a hatodik közös munkánk. Nagy öröm számomra, hogy ez az anyag a Gryllus Kiadó gondozásában jelenik meg. Vendégművészeink is voltak: Csepella Olivér, a Csaknekedkislány tánczenekar frontembere és Simányi Zsuzska színházi rendező, akinek csillogóan szép vokálja több lemezünkön is hallható. Néhány barátunk és aranyos karakterű, hangú gyerekek is közreműködtek a lemezen.

Van olyan szám a Pihitéren, amely különösen közel áll hozzád, vagy amelynek a története személyesebb a többinél?

A fő kedvencem a Hétvégén című szám. 

Ez egy egyszerű szinte kis mantra szerű szöveg, amiben hétvégén ülök a Föld szélén, a lábam lógatom az űrbe, a hajamat lóbálom bele a szélbe, és a karomat nyújtom fel az égbe. Ahogy kinyújtom, kinyílik a világ, mint egy végtelen sok szirmú, gyönyörű virág. 

Ez egy jó kis kozmikus, világbékés, őszinte dal, semmi manír nincs benne. Lendületes, hippis zenét kapott, amitől van egy kis hatvanas-hetvenes évek hangulata. Lényegében ez is visszakapcsolódás a születésem idejéhez.

Időtlenség is van benne, tényleg felrepít az űrbe. Most készülünk klipet is készíteni hozzá.

Gyerekkorodban a zene vagy a rajzolás volt előbb?

Óbudán nőttem fel, egy nagyon szerethető környéken. A bölcsőde, az óvoda és az iskola is egy játszótér körül volt, egy különös „Bermuda-háromszögben”, az egész olyan volt, mintha egy kis faluban éltünk volna. Sokat rajzoltam, de a zene is hamar megjelent az életemben. A családban rendszeresen énekeltünk közösen, és már gyerekként szerettem dalokat kitalálni Apukámmal.  Kisdobos, úttörő koromban voltam őrsvezető, krónikás és nótafa is, így írtam csasztuskákat, például a Sandokan tévésorozat főcímdalából a Kalóz őrs indulóját.

A Specko Jedno nevű együtteseddel eddig három lemezetek jelent meg. Mikor fordultál a gyerekzene felé?

Akkor kezdtek el érkezni a gyerekdalok, amikor lecsengtek a nagy szerelmek, és férjhez mentem. Olyan volt, mintha egy gyerek költözött volna az életembe – csak éppen dalok, mesék formájában. Nagy öröm számomra, hogy bár látszólag gyerekzenét csinálunk, ez a felnőtteket is boldoggá teszi. Nagyon sok visszajelzést kapok a szülőktől, hogy önállóan is hallgatják a zenénket, táncolnak rá. Sőt a gyerkőcök felnövése után is megmaradunk a felnőttek kedvencei között.

A fellépéseitek rendkívül interaktívak, kicsik és nagyok számára egyaránt. Hogyan vonod be a közönséget a koncertekbe?

Számomra nagyon fontos, hogy a gyerekek ne csak nézők legyenek, hanem aktívan részt vegyenek egy-egy koncerten. Vannak horgolt bábjaim, amelyek a dalok szereplőit jelenítik meg, amelyekkel gyakran lemegyek a közönséghez. Van olyan dal, ahol egy kis cirkuszt csinálunk a gyerekek szereplésével: hangszereket, szerepeket kapnak, és együtt játszunk. Persze a szülők sem maradnak ki – sokszor megkérem a kicsiket, hogy kérjék fel őket egy keringőre vagy más közös táncolásra (nevet). 

Az új dalok között van olyan, amelyet különösen vársz, hogy élőben is megszólaljon a lemezbemutatón? 

A Zenekari ébresztő egy különleges koncertnyitó dal. 

Egyedül kezdem el, hiszen a szöveg szerint az együttes még a hangszereire dőlve alszik. Ahogy énekelve sorra megemlítem a zenekar tagjait, lassan felébrednek, és egymás után kapcsolódnak be a muzsikálásba. 

A gyerekek kakaskukorékolással segítenek felébreszteni a szunyókáló zenésztársaimat. Tulajdonképpen ez lett a Rutkai Bori Banda „őrsi indulója”.