Olyan helyekre is eljut, olyan mozgásokra képes, amikre ember nem – Mit tud a robotsebészet?

A köznyelv robotsebészetként emlegeti, de valójában robotasszisztált sebészet a helyes megnevezése azoknak a műtéteknek, amelyeket egyre gyakrabban végeznek urológiai, nőgyógyászati, hasüregi területeken. Az ilyen operációk esetében a robotok önálló döntésre nem képesek, egyszerűen csak követik, és precízebbé, kifinomultabbá teszik használójuk mozdulatait. 

„Úgy kell ezt elképzelni, mintha a kezünk kicsinyített méretben benne volna a beteg hasüregében, és ott szép, finom mozdulatokkal operálnánk anélkül, hogy ehhez a hasüreget meg kellene nyitnunk.”

„Munka közben egy robotsebészeti konzolegységben ülünk, akár három méterre, harminc méterre, három kilométerre vagy igazából bármilyen távolságra a betegtől, a lényeg, hogy kábelekkel össze legyünk kötve a robottal” – mondja prof. dr. Szijártó Attila egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika igazgatója. A távoli munkavégzés lehetősége már a robotsebészet hajnalán cél volt, de nem azért, hogy az orvosok akár országokat átívelve műthessenek nehéz eseteket, hanem hogy háborús helyzetekben is operálhassanak.

Már történelem

„Ezzel a tervvel az amerikai védelmi minisztérium állt elő 1967-ben, hogy így a harctéri sebesülteket helyben el lehessen látni. Az adott sérültet egy csapat készítette volna fel a műtétre, és helyezte volna a robot alá, hogy aztán a sebész távolról – nem kockáztatva, hogy baja essen – megoperálhassa. Ez a terv nem valósult meg, mivel háborús helyzetben olyan sérülésekkel kell számolni, amelyek a robotsebészet számára nem optimálisak. A következő ötlet a távsebészet volt, mivel azt gondolták, jó volna, ha a műtéteket a szakorvosok távolról is el tudnák végezni” – mondja prof. dr. Szijártó Attila.

Az első óceánon átívelő műtétet 2001-ben végezték el úgy, hogy a beteg Strasbourgban feküdt egy műtőasztalon, a sebész pedig New Yorkból, tizennégyezer kilométeres távolságból távolította el az epehólyagját. Ez világszenzáció volt, de nem kapott nagy hírverést, mivel a műtétet szeptember 7-én végezték, és a bejelentéssel megvárták a beteg felépülését. 

A pácienst szeptember 11-én engedték haza, de ezen a napon a New York-i ikertornyok leomlása uralta a híreket. 

A robotsebészet ilyen jellegű alkalmazása később azért nem terjedt el, mert nincs olyan probléma, amelyet feltétlenül egy, a virtuális térben elérhető szakember tud csak orvosolni. Ha létezik is olyan eset, amely különleges szaktudást igényel, akkor is egyszerűbb és olcsóbb a specialistákat utaztatni, mint robotsebészeti rendszereket összekötni. Emellett szól az is, hogy a sebészeknek a kontrollok idején is jelen kell lenniük, és figyelemmel kell kísérniük betegük állapotát.

Lépésről lépésre

A következő gondolat az volt, hogy a távsebészetet az űrutazások során lehetne használni, de hamar kiderült, hogy ez az elképzelés nem valósítható meg, hiszen a jel, amellyel a rendszer dolgozik, nem képes elég gyorsan haladni. Vagyis, ha a Földről a sebész átvág egy eret, és mire az erről szóló információ visszaérkezik, addigra a beteg az űrben elvérzik. Emiatt a NASA fejlesztései ma már azt célozzák, hogy az űrbe valódi robotokat helyezzenek ki, amelyekbe egyszerű tevékenységek elvégzését programozzák be, például megtanítják őket vért venni. 

A klasszikus telesebészetnek létjogosultsága inkább a Földön lehet, és ott is csak abban, hogy a specialisták több bonyolult műtétet egyszerre távfelügyeljenek, és ha kell, akkor segítséget nyújtsanak, beavatkozzanak. Ez ilyenkor egyszerű, hiszen a robotsebészeti konzolból ugyanazt látják, mint a helyszínen operáló sebész, és lépni is azonnal tudnak. 

„A kettős konzol együttes használata a sebészetben a tanítás folyamatát is megváltoztatta. Korábban – mivel mi a műtőasztal egyik oldalán álltunk, a hallgatók pedig a másikon – nem ugyanabból a szögből láttuk a nyitott műtéteket vagy akár a laparoszkópos beavatkozásokat. Viszont, amióta robottal operálunk, mindannyian ugyanazt a képet látjuk. Így nekünk is könnyebb átlátnunk, hogy a hallgatóknak milyen nehézségeik lehetnek, miben kell őket esetleg segíteni” – mondja prof. dr. Szijártó Attila.

Kép

Fotó: Semmelweis Egyetem / Kovács Attila

Ha valami elindul

A Semmelweis Egyetemen 2022 májusában kezdték el alkalmazni a Da Vinci robotsebészeti eszközt, és már csaknem ezer műtétet végeztek vele. 

Jelenleg tíz sebész vezet ilyen operációkat, és a tizenegyedik kolléga képzése most van folyamatban. Ő élődonoros vesetranszplantációt fog ezzel az eszközzel végezni. 

A Semmelweis Egyetem mellett már több hazai klinikán – az Országos Onkológiai Intézetben, a Jahn Ferenc kórházban, a Pécsi Tudományegyetemen és a Debreceni Egyetemen – működik közfinanszírozottan ilyen eszköz, és országos szinten nagyságrendileg ötezer operációt végeztek a segítségével. 

Magyarországon összesen ötven-hatvan szakorvos rendelkezik azzal a tudással és licencvizsgával, amely szükséges a robot használatához, ez pedig két és fél év alatt hatalmas előrelépés. Jelentős az alkalmazás elterjedése világszinten is, amit mutat, hogy a Da Vinci eszköz már közel tízezer helyszínen segíti a műtétek lebonyolítását.

Minden a helyén

A robotsebészet az igazi helyét a precizitása miatt találta meg a betegellátásban, fantasztikus eszközt adva az orvosok kezébe. „Ehhez tudni kell, hogy míg az emberi csukló mozgásterjedelme korlátozott, addig az általunk használt Da Vinci robotsebészeti rendszer a robotkarjait akár 520 fokban is képes mozgatni. 

Így olyan helyre is el tud jutni, és olyan apró mozdulatokat is el tud végezni, amelyekre laparoszkópos műtét során nem, vagy csak nehezen volnánk képesek, illetve amelyeket még nyitott műtéttel is csak nagy kiterjesztések, műtéti megterhelések árán tudnánk precízen kivitelezni. 

A munkát nagyban segíti az is, hogy az eszköz a tartozékaival tud hajolni, fordulni, legyinteni, billenteni. A precizitáson túl hatalmas előny az is, hogy a sebész ülve, ergonomikus környezetben tud dolgozni, így csökkennek a kicsavart testhelyzetből, és az azzal járó stresszhatásokból, elfáradásból eredő kockázatok” – mondja prof. dr. Szijártó Attila. 

Ma már sok műtéti eljárást igénylő betegség esetében igazolgató, hogy a robotsebészettel végzett operáció sokkal hatékonyabb, mint a hagyományos. Az onkológiai betegségek egy részénél például ezzel a módszerrel több nyirokcsomót és áttétet lehet eltávolítani. Emellett csökkenhet a munkát akadályozó vérzések száma is, mert az orvosok tízszeres nagyításban tudnak dolgozni, és a legkisebb vérzést is hamar észreveszik, meg tudják állítani. 

Az így végzett műtéteknek hatalmas előnye, hogy nincs szükség nagyobb hasi felnyitásra, ez pedig nemcsak a műtéti rizikót csökkenti, hanem gyorsítja a felépülést is. Utóbbi persze a sima laparoszkópos eljárás esetében is adott, ilyen szempontból nincs különbség a két módszer között. Emiatt is fontos, hogy a robotasszisztált műtétet olyan betegen végezzék, aki abból tényleg profitálhat. 

Muszáj mérlegelni

A robotasszisztált sebészetnek sok előnye van a nyitott műtétekkel és a laparoszkópos beavatkozásokkal szemben is, de ettől függetlenül nincs minden esetben olyan hozadéka, amely az alkalmazását indokolja. Mivel a vele végzett beavatkozások igen drágák, és az ilyen eszközök száma is véges, az orvosoknak minden esetben mérlegelniük kell a választást. Emiatt is kulcskérdés, hogy kiderüljön, melyek azok a műtétek, amelyek során a robotasszisztált megoldás a hatékonyabb.

„A nőgyógyászaton belül például tudjuk, hogy a méhtestdaganatok esetében az alkalmazása jelentős előnnyel jár a klasszikus laparoszkópiához képest, a nyílt hasi műtéthez képest pedig pláne.” 

„Az eszköz akkor is hatalmas segítség, amikor a páciens BMI-je annyira magas, hogy a vastag hasfal miatt lehetetlen laparoszkópos műtétet végezni” – mondja dr. Csirzó Ádám, aki mentorának, dr. Szabó István docensnek asszisztál ilyen operációknál. A Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika endometriózis munkacsoportjának tagja a Transzlációs Medicina Központ PhD-hallgatójaként az endometriózis esetében mérte föl a robotasszisztált és a hagyományos laparoszkópiával végzett műtétek eredményeit a világszerte elérhető kutatási adatok alapján.

„Ennél a betegségnél az eredmények nem mutatnak szignifikáns eltérést a klasszikus laparoszkópia és a robotasszisztált műtétek között, de ez nem jelenti azt, hogy nincs is különbség. A publikációnkban például kiemeltük, hogy a robotasszisztált megoldást az orvosok inkább a nehezebb esetekhez választották, és azokat végezték el ugyanolyan jól, mint a közepes vagy könnyű eseteket sima laparoszkóppal. A képet az is árnyalja, hogy a sebészek korábban más műtéti technikát használtak az endometriózis gyógyítására, így egyelőre abban jártasabbak. Viszont, amint a robotasszisztált technika elterjedtebb lesz, ez is változhat.”

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.