Riksán a kastélyba – Egy londoni magyar divattervező kalandos útja

A Csekefalván kertészcsaládba született leendő művészt már gyerekként sem csupán a virágok színei nyűgözték le. Kisiskolásként babaruhákat varrt, kötni tanult a mamájától, s a szegénység a tárgyak újrahasznosítására nevelte. Festett is, ám egyszer az olajfesték a nadrágjára csöppent, ő pedig hirtelen ihletből átfestette a farmert. Akkor is stylistot játszott, amikor tizenöt évesen levágta az édesanyja velúrcsizmájának a szárait, hogy felsőruhát készítsen belőlük magának. Amíg az osztálytársai például orvosnak készültek, ő arról álmodott, hogy divattervező lesz.

Erdélyi lány, filmtekercs- és bakelitruhában

– A székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskola elvégzése után egy ideig családi címereket festettem és virágműhelyt nyitottam, mielőtt Magyarországra költöztem – idézi fel a kezdeteket. – Pesten még könyvelést is vállaltam a megélhetésért, miközben menyasszonyi ruhákat, esküvői dekorációkat készítettem, gyermekfoglalkozásokat tartottam. Újrahasznosított anyagokból formáltam klasszikus játékokat, ezzel is próbáltam tenni a környezettudatosságért.

Kreativitását ismerve barátai gyakran keresték Tildát, hogy kezdjen valamit különböző selejtezésre váró anyagokkal.

Így kapta kézhez egy moziból az utolsó filmtekercseket, majd egy lemezgyárból a kidobásra ítélt bakelitkorongokat. Ezekből(!) és pár régi függönyből készült el az első ruhakollekciója, amelynek darabjait ő maga kezdte viselni.

Egyedi öltözködését kiszúrták a szakmabeliek, így 2009–2012 között ő és a ruhái több divateseményre is meghívást kaptak.

– Aztán elcsábított a divat fővárosa, Londonba költöztem, ami szuper döntésnek bizonyult, pedig milyen nehezen indult… – gondol vissza. – Alig pár font költőpénzzel, egy hétre lefoglalt szállással érkeztem, és két éven át csak úgy tudtam megélni, hogy egy bérelt riksán fuvaroztam a turistákat a belvárosban. Nyelvtudás és helyismeret nélkül, szerencse, hogy Londonban még mutogatni és eltévedni is szeretnek az emberek! – nevet. – Olyan fizikai és szellemi kitartás kellett az álmaim megvalósításához, ennek az időszaknak az átvészeléséhez, ami testileg-lelkileg rendesen megedzett. Mindenkinek ajánlanék valami hasonlót, aki vállalkozni akar.   

Jánosi Matilda – Kép: KrisJ PHOTOGRAPHY

A riksa idővel afféle guruló stúdióvá alakult, miután Tilda két fuvar között is varrt benne. Nem mindig ruhát, sokszor például a kollégái elszakadt riksatetőit.

S hogy mi vitte még közelebb a célhoz? A riksabázis szemeteseibe dobált bicikligumik.

A bicikligumitól az ökodivatig

A fekete, rugalmas anyagok szétvágva, megmosva ugyanis a bőrre hasonlítottak. A belőlük készített kollekcióval pedig – az ökodivat újdonsült képviselőjeként – sikerrel pályázott a vancouveri Eco Fashion Weekre. A szervezők meghívták Kanadába, de elutazni csak úgy tudott a bemutatóra, hogy az utasaitól gyűjtött adományokat. A lelkes riksázóknak hála, a TildArt megindulhatott a nemzetközi (el)ismertség felé, a névadó dizájner pedig a fuvarozást egy angol divatcég szabói állására cserélte a vállalkozása mellett.

– A következő tervem az volt, hogy környezettudatos ruhákat vigyek a luxusárut viselők szekrényeibe is – mondja már az általa megálmodott öko-luxus irányzatról. – Az újrahasznosított anyagokat angol gyapjúval, szaténnel, filccel, illetve Swarovski kristályokkal kombináltam, mert utóbbi is öko-eljárással készül. Az ezekből kézzel alkotott ruhák, táskák, ékszerek – férfikarkötők és nyakkendők – egyedi darabok, amelyek a legelegánsabb réteg igényeit is kielégítik. Az amerikaiak imádják őket, igen nyitottan fogadtak New York-i, Los Angeles-i trade show-kon.

Jánosi Matilda munka közben – Kép: TildArt

Függönyökből luxusruhák

2017-ben Tildát megkereste egy cég, amely függönyöket selejtezett le a híres londoni Spencer-házból, ahol Diana hercegnő is élt. Az ezekből nemrég elkészült új kollekciójában már az angol főváros legnevesebb – Savile Row utcai – szabói is együttműködtek a magyar tervezővel, aki a munkához Diana hercegnő hétköznapi ruhatárából merített inspirációt. A függönyök mellett bambuszselymet, organikus pamutot, skót méhviaszt használt e klasszikusan brit darabokhoz. Utóbbi anyag teszi vízállóvá az ottani csapadékos időjárásban a kabátokat, amelyekre Tilda – az angol vadásztradíciót követve – óriási zsebeket varrt (ilyenekbe rejtették valaha a zsákmányt).

– Ennek a kollekciómnak is történelme van, úgy az anyagot, mint a stílust tekintve – vallja büszkén, kiemelve a párhuzamot, hogy ő a mai napig szereti felvenni dédnagymamája és nagymamája saját kezűleg átszabott ruháit, hogy úgy érezze, a felmenői „vele vannak”. Majd újabb jó hírt közöl. – 2019. április 8 és 11. között Budapestre, a Nemzeti Divat Liga Magyarország Egyesület Global Sustainable Fashion Week eseményére hazahozom a „Dianás” ruhákat, alig várom!

TildArt Diana kollekció – Kép: Pintér Krisztián

De – ahogy a bevezetőben említettük – van más is, amit Tilda alig vár. A magyar mozik január végén mutatják be a „Két királynő” című angol drámát, amelynek ünnepélyes skóciai premierjére, a film egyik forgatási helyszínéül szolgáló kastélyba ő is hivatalos. Reneszánsz stílusú ruhát tervezett és varrt ugyanis abba a különleges kollekcióba, amelyet ez alkalomból mutatnak be, majd visznek tovább a februári London Fashion Week-re. A kollekciót a brit királyi család történelmi viseletei ihlették.

Megtisztelőnek tartja a lehetőséget, de hangsúlyozza, hogy bár vonzódik a hagyományokhoz, nem mulaszt el haladni a korral.