Potápi Árpád János: „A jövőnek is szól a Határtalanul Program”

Milyen céllal indult 2011-ben a program?

A fiatalok nagy része 2010 előtt azt sem tudta, hogy a mai Magyarországon kívül is élnek magyarok. Szerettük volna, ha a mostani gyerekek fizikailag is megtapasztalják, hogy tőlünk akár több száz kilométerre is találkozhatnak magyar emberekkel, városokkal, tájakkal, élő magyar jelennel és kultúrával. Nyilván az iskolában tanulnak minderről, de amíg a valóságban nem érzékelik, hiába beszélünk nekik róla. 

A Határtalanul Program keretében a résztvevő magyarországi iskolások a szomszédos országok magyarlakta területeire látogatnak el. 

Abban bízunk, hogy az út során szerzett élményeknek hosszú távon is lesz hatásuk, és felnőve visszatérnek a látott régióba a gyerekeikkel. Tehát nemcsak a mostani fiatalokat szólítjuk meg, hanem a jövőnek is dolgozunk.

A programot hetedikeseknek hirdetik meg. Miért ez a korosztály a célcsoport?

Úgy vélem, annál erősebb a nemzeti összetartozás érzése, minél fiatalabb korban tapasztalja meg valaki. Az óvodás és alsós gyerekek még túl fiatalok egy ilyen kiránduláshoz, kevésbé maradna meg bennük az élmény. Hetedikes korukra már elég érettek hozzá. A nyolcadikosok már a felvételire, ballagásra készülnek, így ebben az évfolyamban nehezebb volna lebonyolítani az utazásokat.

Milyen visszajelzések érkeztek a diákoktól?

Több kutatást végeztünk a korábbi résztvevők körében. Az egyik felmérésünkben a megkérdezettek több mint fele azt válaszolta, hogy életre szóló élményt adott neki a program, egy másik, egyetemisták körében végzett felmérés során pedig a fiatalok kétharmada úgy nyilatkozott, hogy a kiránduláson megismert határon túli barátaival azóta is tartja a kapcsolatot. A barátságok mellett rengeteg ismerettel is gazdagodnak a fiatalok, könnyedén el tudják helyezni a térképen például Beregszászt vagy Komáromot. Emellett különleges élményekből sincs hiány: megnézhetik például, hogyan tereli egy pásztor a nyájat az esztenákba (hegyoldalban álló juhkarám – a szerk.) – erre itthon még falun sincs nagyon lehetőség. 

Egy ilyen tanulmányút erősíti az osztályközösséget, és a tanároknak is sokat ad: szélesedik a kapcsolati hálójuk, és olyan régiókat, településeket ismernek meg, ahol korábban még ők sem jártak.

Hogyan valósulnak meg a találkozások a külhoni magyarokkal?

Van, amikor a csoportok egy helyi iskolát keresnek fel, és közös programot szerveznek annak tanulóival. Olykor egy nemzeti ünnep napjára időzítik a kirándulást, és együtt emlékeznek meg a magyar történelem jeles eseményeiről. Máskor egy helyi kisüzembe látogatnak el, például egy sajtkészítőhöz. A résztvevőket arra buzdítjuk, ha ajándékot vennének, a helyi termelőktől vásároljanak, ezzel a helyi gazdaságot is támogatják.

Milyen változásokon ment át a program?

A diákok és a tanárok visszajelzéseit mindig igyekszünk figyelembe venni és beépíteni, így már nemcsak magyarlakta településeket választhatnak, hanem olyanokat is, ahol magyarok már alig élnek, de egykor az anyaországhoz tartoztak, vagy ahol fontos magyar emlékek vannak. Ilyen például Nándorfehérvár (Belgrád), a mai Szerbia fővárosa, vagy Fiume, ahol a kikötő bójáin ma is magyar felirat olvasható. A változások közé tartozik, hogy idén megemeltük a támogatás összegét és a kísérők napidíját is.

Kép

A Határtalanul Program közvetve a szülőkre, a társadalomra is hatással van...

Nagyon sok család kerekedett fel, és látogatott el azokra a helyszínekre, ahová a gyermeke eljutott. De van egy kevésbé kézzelfogható hatása is a programnak: akadnak olyan ismerőseim, akik a kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazáson nemmel voksoltak, miután viszont a gyermekük részt vett a Határtalanul Programban, megváltozott a gondolkodásuk, és ma másképp döntenének.

Kárpátalján jelenleg szünetel a program. Hogyan tudnának az ottani magyarok újra bekapcsolódni?

Bár a háború miatt Kárpátaljára jelenleg osztálykirándulásokat nem szervezünk, valamennyi egyéb nemzetpolitikai programunk jelenleg is zajlik ebben a régióban is, a támogatásaink folyamatosak. 

A Határtalanul Programhoz kapcsolódóan minden évben megrendezzük a Határtalanul Középiskolai Vetélkedőt, amelyen évente 160 ezer anyaországi és külhoni diák vesz részt. 

A kárpátaljai diákok rendszeres résztvevői ennek a versenynek, tavaly például kárpátaljai, beregszászi csapat hozta el a harmadik helyet.

Munkájából adódóan rengeteget utazik, így olyan jól ismerheti a Kárpát-medencét, mint a tenyerét. Milyen látnivalókat ajánlana a programra jelentkezőknek?

Igazság szerint én is folyamatosan fedezek fel új látnivalókat. Csíkcsicsó és Csíkszereda között, a semmi közepén áll egy gótikus templom, amely mellett korábban vagy ötszázszor elmentem, de csak idén januárban tértem be először. Gyönyörű templom, évszázadokra visszanyúló, izgalmas történelemmel. Hasonlóan lenyűgöző a vajdasági Aracs pusztatemploma is. Vagy a hargitai tanyák alkotta falu, Szencsed, ahol összesen nyolcan élnek – a világ egyik csodája. Érdemes ismerkedni az adott régió gasztronómiájával is. Erdélyben például a legtöbb helyen még most is házi kenyeret kínálnak, ami szintén különleges élmény.

Évente hány gyerek vesz részt a programban?

Bár a résztvevők száma rendkívül magas – évente több tízezer gyerek vesz részt a programban –, szeretnénk, ha ez a szám még tovább nőne, és minden magyarországi hetedikes lehetőséget kapna, hogy tanulmányai során legalább egyszer magyar kormányzati támogatással a határon túlra utazzon. Arra biztatom tehát az oktatási intézményeket, hogy pályázzanak, hisz a program során nemcsak történelmünket és kultúránkat ismerhetik meg mélyebbről, de magyarságukban és hazaszeretetükben is megerősödhetnek. 

Ez a cikk a Nemzetpolitikai Államtitkárság szakmai támogatásával készült.