Poliamória, „többszerelműség”, nyitott házasság: önzetlenség vagy önkínzás?

Szeretek a kocsiban rádiózni. Mostanában sokat utazom, és amikor épp nem egy izgalmas podcast-beszélgetést hallgatok, mert mondjuk könnyedebb témákra vagy zenére vágyom, csak benyomom a rádiót. Folyamatosan kapcsolgatok az állomások között attól függően, hogy éppen hol mi szól. Mivel korábban én is rádiós műsorvezetőként dolgoztam, kifejezetten érdekelnek a reggeli beszélgetős műsorok, szeretem a friss, aktuális témákat, a világra szóló felfedezésektől az igényes bulvárig szinte „mindenevő vagyok”. Értem persze, hogy a kereskedelmi csatornáknak elsősorban a nézettség és a hallgatottság számít, és hogy a polgárpukkasztás, a botránykeltés manapság a legjobban jövedelmező műfaj, de van egy határ, amin túl az én gyomrom már nem tudja ezeket megemészteni. Azt pedig végképp nem értem, hogy miért süllyednek egy bizonyos szint alá azok, akiknek erre egyáltalán nem lenne szükségük, hiszen a hallgatottságuk akkor is magasan veri a mezőnyt, ha az ízléses szórakoztatás keretei között maradnak.

Egyik reggel, iskolába menet „háttérrádióztunk” a mögöttem ülő nyolcéves kisfiammal. Amikor épp nem szóltunk egymáshoz, figyelmemet ráirányítottam arra a beszélgetésre, amit „Balázsék” (Sebestyén Balázs, Rákóczi Feri, Vadon Jani) folytattak a Rádió 1-en. A téma a poliamória, vagyis a többszerelműség volt. Nem voltam teljesen képben azzal, hogy mit is takar ez a kifejezés valójában, de abban biztos voltam, hogy nem kisgyereknek való téma, ezért ki is nyomtam a rádiót íziben. Miután bekísértem a kisfiamat a suliba, visszakapcsolódtam a műsorba, és „csuda” dolgokat hallottam.

A házasság felizzított parazsa harmadik féllel

Egy korombeli nő mesélt korántsem szokványos, számomra kifejezetten bizarr kapcsolatáról a férjével. Állítólag teljes harmóniában élték az életüket, amikor egyszer csak, kis fáziskéséssel, de mindketten úgy határoztak, hogy szabadjára eresztik a másikat a házasság rabságából, és engedélyezik neki, hogy mást is szerethessen. Itt merült fel bennem az első kérdés: ha valaki szereti a társát, saját bevallása szerint mindent megkap tőle, akkor hogy vágyhat másnak a szerelmére?

Az óriási szívű hölgy valahogy így folytatta az okfejtését: a hosszú házas évek alatt a kezdeti vágy és lelkesedés természetes módon alább szokott hagyni, viszont, ha randizhatunk számunkra vonzó harmadik személlyel is, az a saját házasságunkban is képes a szunnyadó parazsat felizzítani.

Bennem inkább lelohasztaná a vágyat, ha tudnám, hogy a férjem más nő karjaiban keresi a boldogságot, de nem vagyunk egyformák. Lehet, túl önző vagyok, de vállalom: én bizony képtelen lennék más nővel osztozni a férjemen. És ha elszereti? Mire mennék a fene nagy lazaságommal, engedékenységemmel? Ja, hogy akkor már lenne nekem is egy új szerelmem? Mit egy? Kettő! Egy régi és egy új szerelmem. Vagy több. A poliamor kapcsolatok hívei szerint ugyanis simán előfordulhat, hogy egyszerre több emberbe leszünk szerelmesek. Mármint ők, velem ugyanis ilyen még soha nem esett meg, valószínűleg valami genetikai deficit vagy téves társadalmi kondicionálás okozhatja, hogy én egyszerre csak egy férfi iránt tudok szerelmet érezni. De igyekszem a saját orromnál tovább látni, és elfogadni, hogy lehetnek a férfi–női kapcsolatnak más dimenziói is.

Egy színész és felesége coming out-ja

Sebestyén Balázs egyik épp most futó televíziós műsorában, a Nyerő párosban is nemrég vallotta be az egyik házaspár, Járai Máté színész és felesége, Járai Kíra, hogy poliamor kapcsolatban élnek. (Talán Kíra nyilatkozott ezt követően Balázsék rádiós műsorában is, de ebben nem vagyok biztos.) A Nyerő pároshoz hasonló műsorokat egyébként én személy szerint képtelen vagyok nézni, de a „legütősebb” momentumok azért, ha akarom, ha nem, megtalálnak, hiszen futótűzként terjednek a sajtóban és a közösségi médiában.

A cikkre készülve persze visszanéztem a Járai házaspár coming outját, és a hatás nálam sem maradt el. Már szinte kezdtem megsajnálni a könnyes szemmel nyilatkozó férjet, aki annyira szereti a feleségét, hogy másnak is átengedi, még ha szenved is ettől, amikor előállt egy olyan hasonlattal, amivel kapcsolatban csak tényleg nehezen találom a szavakat.

Azt bírta mondani Járai Máté, hogy a feleségét leginkább egy kutyához tudná hasonlítani, akit ha láncon tartanak boldogtalan, viszont ha elengednek, szabadon futhat az erdőben, akkor mindig vissza fog térni a gazdájához.

Ehhez tényleg nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. Ahogy azzal kapcsolatban is csak a mélységes döbbenetet érzem, amivel a rádióban nyilatkozó „hatalmas szívű” hölgy magyarázni próbálta a bizonyítványát: olyan a többszerelműség, mint amikor az embernek több gyereke van, hiszen őket is egyformán szereti. Tessék?!! Hogy lehet a szezont a fazonnal, a körtét az almával, egy vagy több gyereket egy vagy több férfival keverni?

Az óriási szívű hölgy, aki másokkal teszi boldoggá a férjét

Különösen bizarrnak gondolom azt is, ahogy ez a nő, bevallása szerint örömmel készítette elő, öltöztette fel a férjét egy másik nővel való találkozásra, aztán miután hazatért, meghatódva hallgatta az élménybeszámolóját.

Számomra ez a színészi játékkal palástolt önkínzás magasiskolája.

A férj a neje által engedélyezett és csókkal zárult randit követően állítólag úgy sugárzott, mint a kapcsolatuk elején, és ezt a felesége kifejezetten vonzónak találta. Magára meg büszke volt, hogy ilyen csodálatos élményben részesítette azt a férfit, akit a legjobban szeret a világon.

Nem érdekel, ki kivel és hogyan, amíg a négy fal között csinálja

A netet böngészve hamar előbukkantak a korábbi évekből is olyan televíziós, illetve rádiós műsorok, amelyek a poliamor kapcsolatokkal foglalkoztak. Vagyis nincs új a nap alatt, Balázsék is feszegették már ezt a témát 2017-ben, nincs is ezzel bajom, bár csodálkozom, hogy magukat tisztes férjként és családapaként beállító műsorvezetők heherésznek ilyen és ehhez hasonló témákon. De hát ha ez nekik belefér… A gond szerintem az, hogy ha akarjuk se tudjuk elkerülni ezeket a tartalmakat. Ha lekapcsolom a rádiót, árad a televízióból, vagy utolér a közösségi médiafelületeken. Engem tényleg hidegen hagy, hogy ki kivel és hogyan, amíg a hálószobájában csinálja.

Még véletlenül sem szeretném ugyanis, ha a gyerekem idő előtt hallana olyanokat, hogy egy embernek simán lehet egyszerre több szerelme is a házastársa mellett, sőt, innen is és onnan is születhet gyereke, attól függően, melyik szerelmének sikerül hamarabb megtermékenyítenie.

Ezt sem én találom ki természetesen, az RTL Klub reggeli műsorában nyilatkozta korábban egy hölgy, akit szintén eltalált poli-Ámor nyila. Számomra a nagycsalád fogalma nem azt jelenti, hogy a biológiai anya és apa mellett ott ül a családi asztalnál mindegyikük éppen aktuális pasija vagy csaja is, és még az ő pasijaik, csajaik is…

A házasságról, a családról alkotott elképzelésem lehet, hogy konzervatív, de büszkén vállalom, és visszautasítok minden olyan kisebbségi véleményt, ami a többségi vélekedést régimódinak, idejétmúltnak vagy önzőnek igyekszik beállítani. Én bizony továbbra is olyan mesét olvasok a gyerekemnek, ahol a királyfi vagy a szegény fiú egyetlen hercegkisasszonyba vagy szegény parasztleányba szerelmes, és a frigyük holtomiglan-holtodiglan tart, és minden erőmmel azon leszek, hogy ez nekünk a férjemmel, és majd a fiamnak is összejöjjön.