Pingvinkeresőben

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy gyerekszoba, abban volt egy könyvespolc, mely telis teli volt meséskönyvekkel. Ennek a könyvespolcnak a harmadik polcán egy nagy meséskönyv 22. oldalán lakott Csili, a kis pingvin. Vidám élete volt: naphosszat ficánkolt, úszkált, halacskákat hajkurászott a jeges vízben vagy pingvin táncot járt a parton. Egyszer hatalmas jeges forgószél kerekedett, mely felkapta a kis pingvint és vitte vitte vitte magával, addig amíg huss kifújta őt a meséskönyvből. Zuhanórepülésben ért földet a gyerekszoba padlóján. Elhatározta, hogy kicsit körülnéz. Felfedezi ezt a számára ismeretlen vidéket.

Micsoda rekkenő hőség! – gondolta magában és meglazította szívecskés pomponos sálját,

melyet anyukája reggel a nyakába kötött. Majd nagy elszántsággal nekivágott a gyerekszoba meghódításának. És illa berek nádak, erek, el is tűnt két legós doboz között.

A szoba lakói, három kisfiú, csak estefelé vették birtokba kis birodalmukat.

Hancúrozva, nevetgélve egymást lebirkózva készülődtek az esti lefekvéshez.

– Papa ugye lesz ma mese? – kurjantotta oda az egyik a szobába belépő apukának.

– Ha gyorsan felveszitek a pizsamátokat és megmossátok a fogatokat, nem

bánom, mesélek egyet.

Ekkor Boldizsár, a legkisebbik hüppögő sírásba kezdett.

– Mi a baj? – kérdezte az apukája.

– Nem találom az alvós zsebkendőmet.

– Tudod mit, amíg én mesélek, a mama megkeresi, jó? Te választhatod ki a mai esti mesét.

Boldizsárnak ettől mindjárt jobb kedve lett. Odaszökellt a polchoz és egy jókora

meséskönyvvel tért vissza. A könyv éppen annál a történetnél nyílt ki, melynek Csili lett volna a főhőse, ő azonban nem volt sehol.

Az apuka csak vakargatta a füle tövét és méltatlankodott.

– Hát ezt nem értem – mondta egymás után vagy háromszor.

A gyerekeket kevésbé lepte meg a kis pingvin rejtélyes eltűnése, inkább azt próbálták kitalálni, hol lehet.

– Biztos elment bevásárolni – mondta a legnagyobb.

– Vagy moziba – vágta rá a középső.

– Vagy bölcsibe – egészítette ki a sort a legkisebb.

– Amilyen pici, nem juthatott messzire! Keressük meg! – adta ki a harci feladatot a legnagyobb.

A gyerekek nekiláttak a szoba átfésülésének. Nagy gyakorlatuk volt benne, hisz rengetegszer

játszottak itt bújócskát és számtalanszor kerestek már parányi elgurult autókereket, apró műanyag csavart.. A szoba minden zugát ismerték és tűvé is tették, de a kis pingvint mégsem találták sehol. Csüggedten rogytak le az ágyra, ekkor lépett be anya.

– Jó hírem van, Boldizsár! Megtaláltam az alvós zsebkendődet! Nem fogjátok elhinni, hogy hol volt...A hűtőben! Mit keresett ott? De várjatok csak… Mintha lenne benne valami. Mit csomagoltál bele, Boldikám? Egy pingvin...

– Pingvin?!– szegeződött a négy férfi szempár a mamára.

– Mióta érdekelnek benneteket a pingvinek ennyire? – csodálkozott anya.

– De mama ez ő, Csili, akit egy órája keresünk!