„A pálinkával lehet diplomáciát csinálni!” – Interjú Magyarország vatikáni nagykövetével
Hogyan lesz egy főhercegből katona, majd doktorandusz, sajtószóvivő, rajzfilmproducer, kommunikációs felelős és szentszéki nagykövet?
Habsburg-Lotharingiai Eduárd Károly főherceggel beszélgettünk.
– A sok utazás, a nyelvek váltogatása szentszéki tevékenységét megelőzően is az élete része volt. Szolgált a hadseregben Ingolstadtban, majd leszerelt és megírta doktori disszertációját Eichstättban, ezt követően a Sankt Pölten-i Római Katolikus Egyházmegye sajtószóvivője lett, és van még egy állomás: rajzfilmproducerként dolgozott Kölnben. Ez nyitottságot és kíváncsi természetet feltételez!
– A családom mindig is nemzetközi identitással rendelkezett. A szerteágazó rokonság más-más országban telepedett le, más-más nyelveken beszél, így a nyitottság és a kíváncsiság egyfajta természetes hozzáállás az élethez, a neveltetésből ered. Ami pedig az érdeklődési köreimet illet – korábbi munkáim is igazolják –, nagyon szeretem a kommunikáció területét, mindig aktívan figyeltem a közösségi média világát, és jelenleg is ezt teszem. A családom számára is fontos a kommunikáció, tudja, nekünk ez kardinális kérdés. Ezért nagy szeretettel végzem a munkám a Habsburg‑család kommunikációs felelőseként is, ami valójában nem egy hivatalos megbízatás, noha kifejezetten annak hangzik. Magyarország és a Habsburg‑család számos kérdésben teljes mértékben ugyanazokat az értékeket követi a hitet, a családot és a hagyományos keresztény értékeket illetően.
– Hat nyelven beszél, de melyiken imádkozik?
– Két nyelven imádkozom. Anyanyelvemen, németül, valamint latinul. Gyerekkori emlékem, hogy a Rózsafüzért magyarul mondtuk, és a szentmise szövege is magyarul él a fejemben, továbbá olyan egyházi énekek, mint a „Boldogasszony anyánk” ősi himnusz a magyar nyelven való imára hív.
– Emlékszik arra a pillanatra, amikor hat évvel ezelőtt a kormány felkérte, legyen Magyarország szentszéki nagykövete?
– Azt nem lehet elfejteni! Ugyanakkor visszatekintve, régen azt gondoltam, hogy ha valami, akkor nagykövet sosem szeretnék lenni. Gondolom, megért, hiszen tudja, rajzfilmekkel is foglalkoztam.
A diplomáciai munkáról az volt az elképzelésem, hogy egyhangú és unalmas tevékenység, amely nagyrészt pezsgőzésből és kölcsönös mosolyból áll.
Ennek ellenére a leghatározottabban mondhatom, hogy ez a munka életem legelragadóbb küldetése, legszebb hivatása lett, amelyet szívvel-lélekkel végzek.
– Korábban említette, hogy az Önhöz Rómába látogató magyar vendégek gyakran pálinkát visznek ajándékba, mint igazi hazai ízt. Úgy fogalmazott: „A pálinkával lehet diplomáciát csinálni!”
– A pálinka, illetve a finom tokaji bor olyan termékek, amelyek működőképessé teszik a dolgokat, akármilyen nyelven is beszélünk. Egy kis magyar pálinkával a találkozó lazábbá válik. Továbbá nagyon szeretem a magyar konyhát! Volt rá példa, hogy pörköltet készítettem nagykövetségünk konyhájában, és nem csupán azért, mert egy roppant ízletes magyar étel, hanem azért is, mert a nemzetközi közegben sokszor tévesen használt „pörkölt” kifejezést így akartam pontosítani.
– A dolgozóasztalán három zászló van: egy szentszéki, egy magyar és egy európai – ebben a sorrendben mutatta egy nyilatkozata alkalmával. Most is így tenné?
– Nekem ebben nincs választási lehetőségem, nemzetközi protokoll írja elő, amelyeket követek és követünk. Viszont egy titkomat szívesen megosztom ezzel kapcsolatban: a három felsorolt zászló mellett a dolgozószobámban Székelyföld zászlaja is ott áll.
– Van hat gyermekük. Egy ilyen hivatás mellett van ideje a családjára?
– A szentszéki nagykövet rezidenciája a nagykövetségi hivatalok feletti emeleten található. Ebből adódóan abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyjából húsz másodperc alatt jutok el az otthonomból az irodámba.
Munkavégzés közben néha hallom, ahogy a gyermekeim a felettem lévő emeleten lépkednek, és délután sokszor leszaladnak hozzám egy pár szóra.
A kapcsolatunkon így nem csorbít a pozícióm, sőt, kifejezetten közeli és erős kapocs van közöttünk. Ez egy kiváltság számomra!
– Milyen tervei vannak a jövőre?
– A közeljövőben tovább képviselem Magyarországot itt az Egyház szívében, a Vatikánban. A távolabbi jövőt illetően pedig azon tevékenykedem, hogy feleségemmel együtt a gyermekeinket és egymást az „égbe vezessük”. Tudja, ez a legfontosabb feladatunk!
Ez a cikk a Képmás magazin 2021. januári számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>>
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>