A bicskei gyermekotthon lakóját is megmenthette volna az új rendelet – Riport az örökbefogadás lehetőségeiről

Nem vihetik haza, de nem mondanak le róla 

A kórházban hagyott újszülöttek száma Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyékben a legmagasabb; az egri Markhot Ferenc Kórházban havonta átlagosan húszan fordulnak meg. „Egyre több csecsemő kerül át az újszülött osztályunkról a gyermekosztályra, beragadva a rendszerbe. Fél évvel ezelőtt még nem ismertük ezt a problémát – tájékoztat dr. Mátrai Zsolt, az egri kórház Csecsemő, Gyermekgyógyászati és Neonatológiai osztályának osztályvezető főorvosa. – Így kevesebb beteg gyermeket tudunk felvenni, holott sürgősségi osztályként működünk. Nappal három, éjszaka két nővér gondoskodik a beteg gyermekek mellett az árvákról, akik háromóránként esznek, és olykor betegségeket is elkapnak.” 

Főorvos úr elkísér a gyermekosztályon hagyottak szobájába. Hat pici emberke fekszik párosával a rácsos kiságyakban. Kivétel nélkül mélyszegénységbe született kisbabák, akik az új rendelet könnyítése ellenére sem adhatók örökbe, mert egy előzetes környezettanulmány alapján nem vihetik haza őket. Az anyák időt kapnak arra, hogy rendezzék az otthoni körülményeiket, ez azonban nem egyszerű, ha nincs megfelelő anyagi háttér.  

Átsétálunk az újszülött osztályra, ahol jelenleg hatan fekszenek, de már most nyolc kismama várólistás, akik a szülést követően szociális helyzetük miatt nem vihetik haza gyermeküket.  

Főorvos úrtól azt is megtudom, hogy súlyos betegség vagy fogyatékosság miatt nem hagynak itt csecsemőket, épp ellenkezőleg. A napokban egy Edwards-szindrómás beteg érkezik Budapestről, aki életveszélyes szívfejlődési rendellenességgel született, kórházi kezelésre szorul, mégsem mondtak le róla a szülei. A kihelyezett inkubátorban 15 év alatt csupán egyszer találtak újszülöttet.  

Ősbizalomélmény helyett korai traumatizáció 

Az újszülött osztályon Váradi-Kovács Katalin védőnő csatlakozik a beszélgetéshez. Úgy látja, hiába kérik a megélhetéssel küzdő édesanyákat, hogy mondjanak le gyermekükről, kevesen élnek a lehetőséggel. Mindvégig abban reménykednek, hogy anyagi gondjaik rendeződnek, de az időhúzással csak rontják gyermekeik esélyét. „Az új rendelet szerinti hat hét várakozás vállalhatóbb, mint a korábbi három hónap, de ez csupán a kórházban hagyott gyermekekre vonatkozik, akiket nem keresnek a szüleik. Ha a nem hazavihető újszülöttekre is kiterjesztenék a törvénymódosítást, és nekik is kereshetnének örökbefogadó szülőket, megoldódhatna a probléma.”  

Sáfrány Judit gyermekpszichológus szerint is elsődleges szempont, hogy minél hamarabb szerető családba kerülhessenek az érintettek, hiszen életük máris egy gyászélménnyel indul. „A várandósság alatt megélt stressz lenyomatot hagy a magzat idegrendszerében.  

A korai veszteség hatással van a táplálkozás, az alvás és az emésztés funkcióira, illetve mentálisan is sérülékenyebbé válhat a gyermek.  

Hathetes kor után kezdődik a kötődés kialakulása, és az ősbizalomélmény hiánya a későbbi kapcsolatokra is kihat. Óvodáskor környékén jelenik meg az a fajta viselkedés, amikor a rosszcsont teszteli a környezetét, hogy biztosan szeretik-e, mindenképp elfogadják-e. A tudomány mai állása szerint korrigálhatóak az alapélmények, némileg felnőttkorban is, de folyamatos küzdelmet jelent, ami az egyéb problémák mellett pluszfeladat.” 

Az örökbefogadásra készülő szülőknek azért is kell átesniük egy hosszadalmas procedúrán, és megfelelniük az alkalmassági teszteken, mert nagy felelősség egy traumatizált gyermek nevelése, akinek biztonságos és érzelmileg támogató otthonra van szüksége.  

Kép

Gyarmati-Bozó Vivien és családja - Kép: Szabadosné Fülep Renáta

 Örökbe fogadtunk, és örökké szeretni fogunk  

Az örökbefogadó-kedv hazánkban sem lankad, hiszen jelenleg ezren várnak arra, hogy sajátjukként nevelhessék a havi átlag szerinti kétszáz kórházban hagyott gyermeket. Elsősorban azok az édesanyák nyitnak erre a lehetőségre, akiknek több lombikprogram során sem lehetett gyermekük. Egy ideig az egri Gyarmati-Bozó Vivien is ragaszkodott a várandósság, a szülés és a szoptatás élményéhez, végül férjével együtt két kisbabát fogadtak örökbe, mindkét esetben pozitív tapasztalatokkal. 

„2021 nyarán adtuk be a kérelmet, nullától másfél éves korú kisbabára várva. Nem tettünk semmiféle kikötést, csak a nagyon súlyos betegségeket zártuk ki. Decemberre lett határozatunk, és a következő év augusztusában 36 hétre született meg Boti.  

Azt szoktam mondani, hogy ő nekünk készült, mert a határozattal együtt fogant. 

Kéthetes korában hozhattuk haza, de a kórházban is látogattuk. Annyira örültünk neki, hogy három-négy napig alig aludtunk, felváltva őriztük.” 

Vivien férjével együtt a koronavírus miatt csak a második gyermekükre várva végezte el a tanfolyamot, de nem bánta meg, mert védőnőként is sok hasznos információt szerzett. A kislányukat, Zsófit 2024 áprilisában fogadták örökbe, mert a két gyermek közötti korkülönbség nem lehet kevesebb két évnél. Ő is egészséges, csak fejlesztő tornát igényel, ami után épp most is békésen alszik a hordozóban. „Nála még nehezebb volt kivárnom a hat hetet, mint Botinál. A vér szerinti anya még az utolsó pillanatban is jelentkezhet.” 

Vivienékhez zárt örökbefogadással kerültek a gyerekek, vagyis nem ismerik a vér szerinti szülőket, mégsem tabutéma mindez a családban. „Azt javasolták a szakemberek, hogy kezdettől fogva beszéljünk velük őszintén. Ha nem kezdjük el, utána nincs jó időpont, mert ha évekig hazudunk nekik, csorbul a bizalom.”  

„Az első perctől kezdve ismételgetjük nekik, még ha nem is értik: örökbe fogadtunk, és örökké szeretni fogunk.” 

Kép

Balról jobbra: egy örökbe fogadó házaspár két gyermekével, Vincze Dezsőné Danica és Mócsa Nikoletta - 
Kép: Gólyahír Egyesület

Két anya szereti 

Bár sokan ódzkodnak a nyílt örökbefogadástól, a 24 éves Gólyahír Egyesület – mint civil szervezet –  ezt tartja a legjobb megoldásnak mind az életet adó, mind az örökbefogadó szülő, de leginkább az érintett gyermek érdekében. Mócsa Nikoletta szociális munkás, a Gólyahír Egyesület elnökségi tagja és Vincze Dezsőné, Danica önkéntes krízistanácsadó épp egy kismama felé tart, miközben beszélgetünk. Az érintett hölgy válságterhes, és a családsegítőn keresztül kért tőlük segítséget. Ha az örökbeadás mellett dönt, a legközelebbi látogatáskor az örökbefogadó szülőt is bemutatják neki. Egyúttal egy másik édesanyát is felkeresnek az egyesület tagjai, aki két éve adta örökbe a kisfiát. Visznek róla fotókat, és egy kicsit elbeszélgetnek vele. 

Nikoletta szerint a nyílt örökbefogadásnál felgyorsul a családba kerülési folyamat. Ha egy édesanya időben értesül a lehetőségről, és felkeresi az egyesületet, már a szülést megelőzően biztonságban tudhatja a gyermekét. A későbbiekben is érdeklődhet róla, kaphat fényképet, beszámolót, és az örökbefogadó család nyitottságától függően – az egyesületen keresztül – évente egy-két alkalommal találkozhatnak, ha mindkét fél így akarja. „Nem könnyű nyíltan vállalni, hogy valaki megélhetési problémái miatt örökbe adja a gyermekét, mert ez is egy gyászfolyamat.  

Szerintem ez a döntés szeretettel történik, mert az életet adó anya így kíván gondoskodni gyermekéről.  

Ha mégis kipróbál átmenetileg egy anyaotthont, és egy év után sem rendeződik az anyagi helyzete, akkor is kérhet segítséget gyermeke elhelyezésére egy befogadó családban. Kelengyecsomaggal is segítjük a rászoruló édesanyákat, de többségében nem a tárgyi eszközök hiányoznak, hanem a feltételek.” 

Danica szomorúan említi a bicskei gyermekotthon 19 éves lakójának, Szabolcsnak az esetét, aki szexuális bántalmazás miatt lett öngyilkos. Az anyuka külföldön élt, de magyar kórházban szülte meg gyermekét, aki először nevelőszülőhöz, majd a bicskei otthonba került. A júliusi törvénymódosítás értelmében Szabolcsot örökbe lehetett volna adni, és talán elkerülhető lett volna a tragédiája.  

A Gólyahír Egyesület ritkán találkozik betegen született gyerekekkel, akiknek nehezebb szülőt találni. „Ha 229 szülő nemet mond rá, egy pedig igent, már megoldódik a probléma. Ráadásul csodát tesznek a gyerekkel, ha nem is lehet minden baját kiküszöbölni – teszi hozzá lelkesen Danica. – Akkor dolgozunk jól, ha mindenki hálás a másik felé, és a gyereknek is jó, mert nem két anyatigris áll egymással szemben, hanem két anya szereti.”