„Olyanok vagyunk, mint egy nagy család” – Beszélgetés Dr. Iván Kristóf dékánnal

– A kar idén húszéves. Hova jutott az ITK két évtized alatt?
– Mostanra igazi közösség alakult ki, nem egyszemélyes „bozótharcosaink” vannak – a kutatócsoportjaink beértek, és olyan témákkal, területekkel foglalkozunk, amelyek világviszonylatban is rendkívül érdekesek. Sorra íródnak például az idegrendszer és az elektronikai rendszerek összekapcsolásáról szóló disszertációk, az agyhoz kapcsolódó interface-ről szóló dolgozatok.

– A kar egyik különlegessége, hogy összekapcsolja az informatikát, az elektronikát és a biológiát. Hogyan kell ezt a gyakorlatban elképzelni?
– A bionika kifejezés a biológia és az elektronika összekapcsolásából született. Az emberi agy például egy valóságos csoda, és minél mélyebbre megyünk a megismerésében, annál több izgalmas dolog tárul fel előttünk a működéséről.

Mi elsősorban olyan irányból közelítünk, hogy milyen módon lehet a diagnosztikában és a gyógyításban előrelépni, hogyan lehetne kisebb beavatkozásokkal dolgozni, pontosabban célzott diagnosztikával felmérni a páciensek állapotát. Ehhez azonban egyrészt pontosan ismernünk kell az emberi szervezet biológiai felépítését és működését, elektronikai oldalról pedig fontos tudnunk, hogy mi mire és hogyan hat az emberi testben. A kétfoton-mikroszkópos laborunkban is ilyen témákkal foglalkozunk a Femtonics-szal, az elektrofiziológia laborban pedig az MTA TTK-val együtt az elektródok és az idegrendszer kapcsolatát vizsgáljuk.

Dr. Iván Kristóf dékán

– Milyen betegségeknél lehetnek hatásosak ezek a módszerek?
– A biológiai működés részletes megismerésén keresztül olyan eszközöket fejlesztünk, amelyek tudnak segíteni a gyógyításban, a diagnosztikában.

A mélyagyi stimuláció már sok betegségnél, többek között az Alzheimer- vagy a Parkinson-kórnál hasznosnak bizonyult, és komoly tünetenyhülések érhetők el azáltal, hogy elektromos impulzusokkal ingereljük az agy megfelelő részeit.

– Gép és ember rendkívül szoros összekapcsolódásáról beszél, ami fontos etikai kérdéseket is felvet…
– Ez valóban így van, hiszen például az egyik legizgalmasabb terület a gondolatátvitel az emberi agyból egy eszközre, gépbe. Jelenleg a beszéd a leggyorsabb „output”, de ennél jóval rövidebb idő alatt tudnánk átadni információt, ha lenne olyan interface, amely képes kiolvasni a gondolatainkat és azt megjeleníteni valamilyen eszközön. Az Alibaba, a Facebook, a Google és több másik cég is dolgoznak ezen egy ideje, mert jelenleg ez az egyik legkomolyabb limitáló tényező köztünk és a gépek között.

Miközben egy félelmetesen izgalmas területről van szó, nagyon komolyak az ehhez kapcsolódó etikai, morális felvetések, hiszen gondolatolvasásról beszélünk, emberek agyából közvetlenül kinyerhető információról.

Ugyanez a helyzet azzal a biotechnológiai módszerrel, amely során egy vírust injektálnak a szembe, amely célzott genetikai módosítást tud végezni bizonyos retinasejteken, ezáltal gyógyítva az örökletes vakság egyik fajtáját. Az FDA engedélyezte ezt a „gyógyszert”, de azért itt mégiscsak génmódosításról beszélünk, ami megint csak egy etikailag kényes terület.

– Indulásakor az ITK ötéves képzést adott, most viszont a felsőoktatás változásai miatt három és fél év után is lehet diplomázni. Nem jár ez felületesebb tudással?  
– A kezdetektől azt valljuk, hogy a hosszútávú sikerekhez mély alapok és folyamatos tanulás szükséges. Így aztán számunkra nagyon komoly érvágás volt az ötéves képzés kizárólagosságának megszüntetése. Három és fél év ugyanis kevés ahhoz, hogy egy hallgató komplex módon megtanuljon gondolkodni, és átlássa, milyen tudásra lesz szüksége tíz vagy akár húsz-harminc év múlva. Ehelyett túl korán abbahagyja a tanulmányait, elhelyezkedik egy cégnél. Ez egyfelől jó dolog, ugyanakkor fontos alaposan átgondolnia, hogy hosszútávon mit akar kezdeni magával, hova akar eljutni, hiszen a mai cégek nagyon specifikus tudást követelnek meg, viszont lehetetlen előre megmondani, hogy öt vagy tíz év múlva milyen komplex ismeretekkel kell majd rendelkezni, és milyen új képesítésekre lesz majd szükség. A mai diákoknak mindenképpen el kell jutni a mai technológiák és eszközök működésének alapos megismeréséig, és erre alapozva lehet további fejlesztéseket megvalósítani, ehhez pedig erős alapismeretekre van szükség, amit a mindennapi életbe gyakorlati tudással lehet átültetni.

– A húsz év alatt majd’ 1000 hallgató végzett az ITK-n. Követik, hogyan alakul az élete ezeknek a fiatal kutatóknak, mérnököknek, informatikusoknak?
– Igen, sokukról tudunk: egy részük magyar cégeknél dolgozik, mások külföldre szerződtek. Remélem, hogy utóbbiak közül sokan visszajönnek, mert szükségünk van az utánpótlásra.

Műszaki területen álláslehetőség bőven van, a bionika szakmában szintén jól el lehet helyezkedni, és az is nagyon izgalmas, ha valaki kutatóként megy tovább vagy talál ki új projekteket – erre nálunk is van lehetőség.

Működik egy-két sikeres startup cég is, amelynek alapítói az ITK-n diplomáztak.

– Roska Tamás, a kar alapító dékánja annak idején azt jósolta, hogy 2014-re elterjednek a bionikai eszközök az egészségügyi intézményekben. Mennyire vált valósággá ez a vízió?
– Valóban sok területen megjelentek már ezek a berendezések, eszközök. A Lab-on-Chip-rendszerek (LoC, mikrofluidika, „laboratórium egy chipen”) és több olyan termék van már a piacon, ami ezt megvalósítja, például a vércukorméréshez használt eszköz, ami hordozható, kis méretű, gyors, vagy akár a nagyobb, több paramétert is vizsgáló vérelemző készülék. Persze az is igaz, hogy ezek az eszközök sokszor inkább magánkórházakban jelennek meg először, nem közintézményekben.

A másik ilyen eszköz az agyba és az agy felületére ültethető rendszer, ún. neurális interface, amelyet az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet használ epilepsziás pácienseknél. Ez az interface nagyon pontosan képes behatárolni, hol van az agyban a góc, s ezáltal a műtét során jóval kisebb agyi régiót kell eltávolítani. Ugyanilyen eszközzel már előrejelzéseket is lehet készíteni: meg lehet például jósolni, mikor jön a roham, és akkor a beteg fel tud rá készülni, pl. lefekszik, leül időben, félre tud állni az autóval.

A következő lépés az lesz, hogy az előrejelzéssel és idegrendszeri ingerléssel meg lehet előzni egy epilepsziás rohamot.

Munka az ultrahanglaborban - Kép:PPKE ITK VIZMU

– Hogyan kell elképzelni az orvostudomány, az egészségügyi intézmények és az ITK közös munkáját?
– Egy nagyon jó példa erre a párbeszédre a kórházakban, rendelőkben tárolt információk egységes online adatbázisának létrehozása. Ez pedig már bioinformatikai terület, mert nem csupán az adatbázist kell létrehozni, de szűrhetővé is kell tenni az adatokat annak érdekében, hogy az orvos több ezer információ helyett csupán azokat nézze végig, amelyek az adott páciens esetében relevánsok.

Ezek összekapcsolását szolgálja az új rendszer, amely az egész ország összes betegének adatát egy helyen fogja tárolni.

Egy ekkora információtömegnél elengedhetetlen a bioinformatikus szakértelme és jelenléte, hiszen ő tud olyan kérdéseket feltenni a rendszernek, amely alapján bizonyos adatcsoportok lekérhetőek, vizsgálhatóak, analizálhatóak lesznek. Ezért is indítjuk el hamarosan biológiai adatelemző képzésünket.

– Miért érdemes az ITK-ra járni?
– Amellett, hogy a hallgatók rendkívül mély és alapos tudásra tesznek szert a jelenlegi nagyon gyorsan változó piaci és technológiai világban, komoly közösségélményt is kapnak, amely erős motivációs és támogató erővel bír. Sok külsős diákunk furcsállja is, hogy itt tényleg oda lehet menni az oktatókhoz, meg lehet kérdezni őket, le lehet ülni velük beszélgetni… Úgy is mondhatnám, hogy ez a karunk egyik különlegessége. Jelenleg kicsit több mint 700 hallgatónk van, mindenki ismer mindenkit, olyanok vagyunk, mint egy nagy család.

A különböző tanulócsoportok egymást segítik, hiszen az ITK spektruma rendkívül széles: érteni kell a kémiához, a biológiához, az informatikához, az elektronikához...

Mindenki más fakultációval jön a középiskolákból, és mindenki abban támogatja a többieket, amihez a legjobban ért. Eközben mi is abban segítjük a hallgatókat, hogy egyrészt megtanuljanak tanulni, másrészt képessé váljanak rendszereket megérteni és fejleszteni. Igyekszünk annak fontosságát hangsúlyozni, hogy mindig tovább kell fejlődni az adott tudományterületen, sosem lehet megállni, főleg most, amikor nap mint nap születnek olyan kutatási eredmények, amelyek komolyan előrevisznek egy-egy területet.