Szívverést figyelő póló, cukorbetegzokni, pizzarendelő tornacipő – Mi lesz az okosruhák sorsa?
Az Európai Unió országaiban évente ötmillió tonna ruhából lesz hulladék. Vagyis fejenként évi tizenkét kilót dobunk ki minden évben, ráadásul mindössze egy százalékuk kerül újrahasznosított másodnyersanyagként vissza a ruhagyártásba. Az unióban a környezetre és az éghajlatváltozásra legnagyobb hatást gyakorló területek az élelmiszergyártás, a kellő mennyiségű lakótér biztosítása és a mobilitás fenntartása. A textilfelhasználás rögtön a negyedik a sorban. Ha a textilipar víz- és földhasználati igényét nézzük, akkor a harmadik, ha pedig az elsődlegesnyersanyag-felhasználási igényét és a hozzá köthető üvegházhatású-gáz kibocsájtásának a mértékét, akkor az ötödik helyen áll a szennyezők sorában.
Még 2023-ban részt vettem egy nemzetközi, elektronikai hulladékokról szóló konferencián. Meglepetésemre olyan előadás is a program része volt, amely a ruhákról szólt. Nem is értettem, mit keresnek az öltözékek az e-hulladékok között. Aztán fény derült a rejtélyre: az előadó az elektronikus ruhák által okozott kihívásokat mutatta be. A szünetben többen is beszélgettünk erről. Az egyik osztrák kolléganő kifejezetten üdvözölte a technológiát, és lelkesedve mondta, hogy most még egy kicsit drága az a fűthető síkabát, amelyet kinézett, de jövő karácsonyra – vagyis idén – talán már olcsóbb lesz, és megveheti.
Okosruhák
Mik is azok az e-ruhák? Olyan „okos” ruhadarabok, amelyek különböző elektronikus alkatrészekkel vannak – jellemzően szó szerint – átszőve. Annak ellenére, hogy engem ez az egész egy évvel ezelőtt a meglepetés erejével ért, egyáltalán nem valami vadonatúj felfedezésről van szó. Az e-ruhákat már az 1990-es években használta a hadiipar és az egészségügy. Az első tanulmány, amely ennek a speciális technológiának a kihívásaival foglalkozik, 2005-ből származik. A legutóbbi becslések szerint az e-ruhák forgalma 2026-ra 2021-hez képest több mint a duplájára fog nőni.
A neten kutatva sok érdekességet találhatunk. Ráakadtam például arra a szenzorokkal ellátott aláöltözetre, amelyet a katonáknak fejlesztettek ki.
Ez a póló pontosan érzékeli, ha a katonát lövés éri. A sérülés helyéről, mélységéről azonnal jelet küld a központba, és arról is azonnal tájékoztatást ad, hogy hol van a legközelebbi ellátóhely.
Az egészségügy területén számos hatékony és új lehetőséget hozhatnak az e-ruhák. Egy szenzoros ruhadarab képes hatékonyan bekapcsolódni az egészségfigyelésbe: figyeli a szívverést, akár még a szívritmus-szabályozást is megoldja. A cukorbetegek használhatnak olyan zoknit, amely hat helyen méri a láb hőmérsékletét, és ezzel segíti a fekélyek kialakulásának és az amputációnak a megelőzését. Az okosruhadarabok, természetesen bármilyen problémát észlelnek, azonnal jeleznek: akár a páciensnek vagy a családtagoknak, de akár az orvosnak is.
A lehetőségek tárháza innentől pedig a végtelen: a Suunto Movesense sportmelltartójába épített kis szerkezet figyeli a szívverést. A Levi’s Commuter X Jacquard by Google Trucker dzsekije a mandzsettájában tartalmaz megfelelő elektronikát ahhoz, hogy biciklizés vagy motorozás közben ne kelljen elővenni a mobiltelefont. Amikor a cikket írom, épp akciós, 350 dollár helyett 245-ért megvehetném, de egyszerre maximum két darabot rendelhetek. Másnak is kell, no. Ezt meg kell érteni. De akár vásárolhatunk a Pizza Hut által kifejlesztett tornacipőből is, amelyen egy gombot megnyomva rendelhetünk pizzát.
A sport területén is számos esetben alkalmaznak ma már okosruhákat. A jéghokisok esetében például nagyon fontos a testtartás és a test helyzete.
Az okossportruházat hozott ezen a téren áttörést, amely ma már lehetővé teszi a külső figyelő, például az edző számára, hogy ha azt látja, hogy nem jó a játékos testtartása, jelet küldjön neki, amelyet a játékos ruhája, és ezáltal a játékos is érzékel.
De magyar fejlesztésre is bukkanhatunk: Goldberger Leó, Közép-Európa egyik legnagyobb ruházati innovátora előtt tiszteleg az a márka, amely a 878co nevet kapta (a textilgyáros szakember 1878-ban született). A termék megálmodói a vitorlásruhák piacán egyszerre aknázták ki az innovatív textíliákban és az okostechnológiákban rejlő lehetőségeket.
Úgy látták, hogy a sportág az öltözékek fejlesztésében jócskán lemaradt például a futó- és a biciklisruhák mögött. Ezért bevonták a sportág művelőit is annak feltérképezésébe, hogy mire volna szükség. A legfontosabb cél egyértelműen egy új ruhaanyag kifejlesztése volt: olyané, amely vízálló, de szellőzik, kellően rugalmas, ugyanakkor tartós is. Továbbá alkalmas arra, hogy okostechnológia kerüljön bele. A kifejlesztett kabát 5 és 20 Celsius-fok között nagyjából azonos hőérzetet biztosít, továbbá számos olyan digitális megoldás jellemzi, amelyek segítik a vitorlázást.
Ha a környezet is szót kapna…
Egyértelmű, hogy a fejlesztések turbósebességre kapcsoltak az e-ruhák területén. De kérdések és kihívások is bőven akadnak. Meddig tartanak ezek az új típusú ruhadarabok? Hogyan és hányszor tudjuk kimosni őket? Egyáltalán ki lehet-e őket mosni? Ha a fűthető sídzseki vagy a navigáló vitorláskabát elromlik, ki fogja majd megjavítani?
Ha eljutnak az életútjuk végére, hová vigyük őket? Elektronikai gyűjtőbe vagy textilgyűjtőbe? Hogyan fogják a hulladékhasznosítók szétválasztani a különböző anyagokat?
Az elektronikai és a textiltermékek környezetvédelmi szempontból külön-külön is talán a két legnagyobb kihívást jelentő termékcsoport. Az Európai Unió Zöldmegállapodása alapján elfogadott, a körforgásos gazdaságról szóló stratégia is mindkét termékcsoportot magasan a kihíváslista tetejére emeli. No, és akkor még „jól össze is keverjük őket”? Mintha nem volna elég megoldandó feladat külön-külön…
A tudomány és a jogalkotó
A ma már egyre nagyobb számú tudományos elemzés kiemeli, hogy az e-ruhák tervezése során arra is kell gondolni, hogy hogyan lehet majd őket javítani és újrahasznosítani. Három fő területet emelnek ki: a terméktervezés során az úgynevezett ökodizájn és az újrahasználatra történő tervezés fontosságát, a használat során a zárt rendszerű megoldások szükségességét, továbbá az életút végi megoldások során fennálló kihívások megoldását.
Ami az ökodizájnt illeti, az idén nyáron hatályba lépett új keretrendelet, valamint a 2022 márciusában a Bizottság által publikált Fenntartható és Körforgásos Textilekről szóló Stratégia alapján a következő évek során kidolgozzák a ruhákra vonatkozó ökodizájnszabályokat is. Ezek a gyártók számára határoznak majd meg környezetbarát tervezési minimumkövetelményeket.
Hasonlóan az elektronikai termékekhez, a ruháknak is lesz majd digitális termékútlevele, amelyből mi, fogyasztók megtudhatjuk az adott ruhadarab legfontosabb környezeti paramétereit (tartósságát, másodnyersanyag-tartalmát, talán az e-ruhák esetén a javíthatóságukról is kapunk majd előbb-utóbb információt, ahogyan az elektronikai termékek esetében is). A rendelet tiltásként fogalmazta meg az el nem adott ruhák hulladékkezelését; ez a szabály már 2025 közepén életbe lép. A ruhákra vagy azok egy-egy csoportjára vonatkozó első ökodizájnszabályok a tervek szerint 2027–2028-ban léphetnek majd hatályba.
Ami a használati fázist illeti, az e-ruhák terén egyértelmű cél, hogy minél hosszabb ideig lehessen őket használni, valamint az, hogy legyen egy zárt rendszer, amelyen belül a javításról, újrahasználatról és a hulladékkezelésről is gondoskodnak.
Kvázi úgy lehet elképzelni, mintha lízingelnénk a ruhákat. Van ma is ilyen már: a holland by-wire.net oldalon divatos fitneszruhákat kínálnak lízingszerű zárt rendszerben. Ezek a ruhák körülbelül huszonöt mosást bírnak ki, de utána vissza lehet őket küldeni, és a cég megoldja az újrahasznosításukat.
A legtöbb kihívással talán a hulladékkezelési fázisban szembesülünk. A textil- és az elektronikai részek szétválasztása jelentős gondot jelent a cégeknek: ha ez nem megoldható, akkor a legjobb megoldás ma az energetikai hasznosítás, vagyis az égetés. Egy európai kutatás során a hulladékfeldolgozók 37,5 százaléka úgy nyilatkozott, hogy van már elképzelése arról, hogy hogyan is lehetne ezt a különleges hulladékfajtát feldolgozni, 28,6 százalékuk pedig már ma is fel tudja dolgozni a hozzá beérkező e-textileket. Ugyanakkor 81 százalékuk fontosnak tartja, hogy ezeket a termékeket elkülönített formában gyűjtsék.
Nem tudom, hogy az osztrák kolléganő megveszi-e idén karácsonyra a fűthető síkabátot. Én úgy döntöttem, várok még egy kicsit a döntéssel.
A cikk Mészáros Fanni Kis döntések, nagy dilemmák című sorozatának keretében jelent meg a Képmás magazinban. További részei itt érhetőek el.
Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
