Okosodó világ – Vajon elég okos ahhoz, hogy megfékezze az elharapódzó hulladéktermelést?
Januárban megvettem életem első okosóráját. A döntést egy hosszú, hatéves gondolkozási folyamat előzte meg. Amikor 2017 tavaszán újra elkezdtem biciklizni, és letöltöttem egy bringás appot a telefonomra, pár percen belül már ott is volt az ajánlat, hogy okosórával vagy okoskarkötővel még több lehetőség nyílna a számomra. Tavaly nyáron, amikor a futótechnikámon szerettem volna csiszolni, és a lépéseimet fejben számoltam, futó ismerőseim elszörnyedtek azon, hogy nekem még nincs okosórám. Úgy éreztem, nincs szükségem rá.
Valójában még most is így érzem. Ezért nem is vagyunk még igazán jó barátok az új órámmal. Bár kétségtelen, hogy mindent elkövet, hogy a kapcsolatunk szorosabbá váljon, hiszen tényleg fantasztikus az az információmennyiség, amelyhez hozzájutok általa. Még egy marketingpszichológust is beépítettek a rendszerébe, mivel időnként kiírja, hogy a fitneszkorom húsz év. Ami így az ötvenhez vészesen közelítve igencsak hízelgő.
A technika elképesztő sebességgel fejlődik.
A hazai lakosság mindössze öt százalékának volt okostelefonja 2010-ben. Ez a szám 2022-re nyolcvanhárom százalékra emelkedett.
Ekkor már a magyarok hatvanhárom százaléka viselt a kezén okosórát vagy -karkötőt. Jönnek – vagy talán már itt is vannak – az okosruhák. Ugyanakkor minden új termék előbb vagy utóbb hulladékká válik.
Nem is olyan régen megrökönyödve néztük azt, aki a buszon mobilozott. Most pedig teljesen természetes, hogy ott van a kezünkben az okostelefon. Az enyémben is. Ma még rágódom azon a kérdésen, hogy ha az elmúlt évtizedeket leéltük úgy, hogy nem figyelte okoseszköz az alvásunkat, akkor vajon most miért nem tudunk nélküle élni. De majd valószínűleg eljön az az idő, amikor ez is az életünk természetes része lesz. Tudom, hogy az okoseszközök sok szempontból megkönnyítik az életünket. Segítenek minket a kapcsolattartásban, és elősegíthetik, hogy egészségesen éljünk. Ráadásul egy okostelefon ma már több eszközt is helyettesít: nincs szükségünk külön számológépre, fényképezőre, zenelejátszóra.
Azonban az is tény, hogy a legutolsó, 2020-as ENSZ-jelentés szerint évente 53,6 millió tonna elektronikai hulladék keletkezik a világon (vagyis fejenként 7,3 kg), és ennek mindössze 17,4 százalékát dolgozzák fel környezetbarát módon. Ez utóbbi két dolgot jelent: vagy újrahasznosítást, amikor egy adott készülékben felhasznált nyersanyagokat visszanyerik és visszaforgatják a gyártási folyamatokba, vagy – ha ez nem lehetséges – akkor környezetbarát ártalmatlanítást.
Ázsiában keletkezik a legtöbb elektronikai hulladék; évente 25 millió tonna. Majdnem a teljes mennyiség fele. A visszagyűjtési arány náluk 11,7 százalék. Amerikában 13 millió tonnáról beszélhetünk, mindössze 9,4 százalékos gyűjtési aránnyal. Afrika 3 millió tonnával és 1 százalékkal, Óceánia pedig 0,7 millió tonnával és 9 százalékkal vesz részt ebben a statisztikában.
Európában évi 12 millió tonna e-hulladékot képzünk, de a visszagyűjtési és a feldolgozási ráta itt a legmagasabb, 42,5 százalék.
Mi történik az elektronikai hulladékoknak azzal a részével, vagyis azzal a 44,3 millió tonnával, amely nem kerül be a szabályozott hulladékfeldolgozási rendszerbe? Az Európai Unióban nagyjából 0,6 tonna hulladék végzi a kommunális hulladék részeként, 5,1 millió tonnát másik országba szállítanak, ebből 3,3 millió tonnát nem ellenőrzött módon. A maradék 43,7 millió tonna e-hulladék pedig a természetben vagy olyan hulladéküzemben végzi, ahol nem környezetbarát módon dolgozzák fel.
A környezetszennyezéshez és a klímaváltozáshoz is hozzájárul, ha a hulladékáramot nem megfelelően kezelik. Régi készülékeink tartalmazhatnak veszélyes anyagokat (például higanyt, ólmot, brómozott égésgátlókat), amelyek idővel a talajba, a vizekbe kerülhetnek. A régi hűtőkben és légkondikban alkalmazott hűtőközegek a légkörbe jutva gyorsítják a globális felmelegedést.
És akkor még nem beszéltünk az elpazarolt másodnyersanyagokról. Főleg a vasról és a rézről, de – nyilván kisebb mennyiségben – akár a nemesfémeket (például az aranyat és az ezüstöt) is említhetnénk. Legalább négymillió tonna veszik el belőlük évente.
Mi várható a jövőben?
A jelentés szerint 2030-ra 74 millió tonnára nő az évente keletkező e-hulladék mennyisége. Egyértelmű, hogy ez a leggyorsabban növekvő hulladékáram.
A jogalkotó a körforgásos gazdaság égisze alatt számos jogszabályt tervez hozni annak érdekében, hogy kevesebb hulladék képződjön, a hulladékgyűjtési és -feldolgozási arány pedig jobb legyen. Az új ökodizájn-szabályozás sok új kötelezettséget ró majd a gyártókra a fenntartható termékpolitika jegyében. De mi a helyzet velünk, a fogyasztókkal?
A cikk Mészáros Fanni Kis döntések, nagy dilemmák című sorozatának keretében jelent meg a Képmás magazinban. További részei itt érhetőek el.
Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Meddig tart egy futócipő? – Mit tegyünk, hogy ne kopjon, és a környezeti lábnyoma is csökkenjen?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
