Nyeregben vagy, de óvatosan!

„Katasztrofális, amit a budapesti kerékpárosok egymással művelnek. Arról nem is merek beszélni, hogy az autósokhoz milyen felelőtlenül viszonyulnak sokan” - fogalmaz sommásan Molnár Gábor, a Recikli kerékpárműhely üzletvezetője, aki korábban bringás futárként kerekezte be fél Európát – Budapest után Londonban, Dublinban, Amszterdamban, olasz és spanyol városokban dolgozott.

„A közlekedés biztonsága szempontjából nagyon hirtelen jött a változás, pár év alatt megsokszorozódott a bringások száma Budapesten. Nem urai az emberek a járművüknek, így nincsenek tisztában a fékút hosszával, kevesen tudják, hogy melyik váltó, vagy fékkar hogyan befolyásolja a mozgó kerékpár dinamikáját.

Kerékpárral is ugyanúgy a forgalom része vagyunk, ráadásul sokkal sebezhetőbbek, mint gépjárművel közlekedő társaink.”

Molnár Gábor szerint a bringásoknál nem alakult még ki az a rutin, ami az autósoknál már évtizedek óta megvan, mégis mindenki nagyon gyorsan teker a biciklivel. Aki mer, az az autók között, a többi pedig a járdán „vagánykodik”. Ez a legetikátlanabb viselkedés, Gábor már látott olyan esetet, hogy az étteremből tálcával kilépő pincért sodort el egy, a járdán meglehetősen tempósan tekerő anyuka.

„Idős emberekkel, gyerekekkel, szerelmesen andalgó párokkal van tele a járda, lehetetlen kiszámítani a mozgásukat előre. 15 km/órás sebesség a járdán már fokozottan balesetveszélyes. Csak ugyanolyan sebességgel szabadna csorogni, amennyivel egy négy éves gyerek megy.”

Konfliktust teremthet, hogy sok helyen festenek bringasávot olyan járdákra – gondoljunk például a Duna-korzóra –, amelyek korábban évtizedekig csak a gyalogosokat szolgálták ki. A gyalogosok nem szoktak hozzá, hogy jobban figyeljenek, a bringások pedig úgy érzik, hogy magasról tehetnek rájuk, gyakori a „minek jár az utamban” hozzáállás.

Molnár Gábor is nagyon örvendetesnek tartja, hogy divat Budapesten kerékpározni, azonban – mint fogalmaz - „fel kéne nőni a feladathoz, hiszen divatból nem játszunk az életünkkel.” A tapasztalt futár, szerelő és kerékpárépítő azt is problémásnak tartja, hogy a rendőrök nem ellenőrzik a fékhatást igazoltatáskor, holott ez a biztonságos kerékpározás (egyik) alapja.

Indulás előtt

Tanuljunk meg kerékpározni, ez a legfontosabb védelmünk. „Akkor vagy biztonságban, ha határozottan közlekedsz. Bringáról könnyebb körbenézni, jobban hallasz, így előnyben vagy a többi résztvevővel szemben.”

Minden elindulás előtt végezzünk fékpróbát! Ha túl feszes („harapósan fog”), akkor hirtelen fékezéskor fejre állhatunk, forgalomban ez életveszélyes. Ha túl laza, akkor a fékút növekszik meg drasztikusan, ennek nem ellenszere az, hogy „akkor majd lassan tekerek”.

A sisak erősen javasolt! A statisztikák alapján a kerékpáros balesetek több, mint 90 százalékánál a halál fejsérülés miatt következik be.

Nappal is fontos lehet a láthatóság. A láthatósági mellény életet menthet egy ellenfényes útszakaszon is. Mellény helyett vásárolhatunk olyan ruhát és kiegészítőt, amiket a kerékpáros közlekedéshez szükséges fényvisszaverő elemekkel látnak el.

Ha évekig a fészerben pihent biciklinket vesszük elő, vigyük el átvizsgálásra szervízbe. A vázon szabad szemmel nem látható hajszálrepedések lehetnek, de pár kilométer tekerés után is kilazulhat a kerék vagy a kormány, széthullhat a váltó, ezek forgalomban életveszélyes helyzetet okozhatnak.

Használt bringa vásárlásánál, vagy kölcsönzéskor ellenőrizzük, hogy a törvényben előírt eszközök rajta vannak-e a járműn.

Nyeregben

Karlendítéssel jelezzük az irányváltást, hogy a mögöttünk közlekedő észrevegye szándékunk!

Megállás előtt nézzünk hátra, jelezzünk valahogy a szorosan mögöttünk közlekedőnek, hiszen a bringán nincs féklámpa!

Ha a sávunkban akadály van (parkoló autó, gyalogos, stb.), akkor fékezzünk, ne kockáztassuk az ütközést a velünk szemben közlekedőkkel. Ez jellemző konfliktushelyzet például a budai rakpart turistákkal zsúfolt kerékpárútján.

Követési távolság bringánál is van. Ha túl közel megyünk, nem lesz elég időnk korrigálni, ha az előttünk haladó hirtelen irányt változtat, főleg, ha ezt a szándékát elfelejti jelezni. Nem megyek közel olyanhoz, akinek a közlekedési képességét, morálját nem ismerem. Versenyeken gyakori, hogy egymástól centiméterekre, „bolyban” tekernek, de ezt a technológiát egyrészt tanulják a sportolók, másrészt jól ismerik egymást!

Nem „csengőzzük le” járdán a gyalogost!

A rutin csak a letekert kilométerek után jön meg. Ne a biciklis futárokat utánozzuk, ők ugyanis a munkájukat végzik, több éves, évtizedes tapasztalattal. Munkakörük veszélyes, a futárcégek biztosítják is alkalmazottaikat.

Rossz látási körülmények között világítani kötelező, de a vakítás is veszélyes. Találjuk meg az arany középutat, a nagyon erős lámpákkal pedig a talajra világítsunk, ne fejmagasságra állítva villogjunk vele. Sokat segíthet az autós biciklis ellentét lazulásán, ha egy intéssel, mosollyal megköszönjük a gépjárművezetők felénk tett gesztusait. Akkor is, ha a kresz szabályai szerint „nekünk van igazunk”.

Gyerekkel

Mindenképpen azt javaslom, hogy elől, a vázon legyen a gyerekülés. Így a kicsi nem a hátunk nézi, védjük a testünkkel és könnyebben tudunk beszélgetni, nagyobb élmény számára a kerékpározás. Ha mégis hátul van a gyerekülés, akkor vegyük már le a hátizsákot, ne azzal pofozgassuk menet közben szeretett csemeténk fejét. 

Nézzünk utána a gyerekülésre vonatkozó jogszabályoknak. Néha sajnos még újan is lehet vásárolni olyan üléseket, amelyek ezeknek nem felelnek meg. 

A gyerekbiciklik kérdése olyan fontos, hogy külön cikket érdemelne. A kicsi első biciklijén múlhat, hogy egy életre megszereti, vagy megutálja a kerékpározást.