Nyanya vagy érett nő?

Amióta egy, két, há, négy gyerekkel bővült az aurám, észrevétlen koptak el körülöttem a kérdező férfipillantások, de ez (tényleg!) nem okozott traumát! Igaziból ugyanis az első lépést ebben a folyamatban nem a korral járó szarkalábak megjelenése, de még csak nem is az anyaság változásai jelentették, hanem a lelkem mélyén megváltozott alapállás: ÉN nem akartam már részt venni abban az – egyébként izgalmas és máshoz nem hasonlítható – játékban, ami férfi és nő sajátja, amióta a világ világ.

Amikor akkor is történt valami, ha közben látszólag nem is történt semmi. Áthallások, egymás mellett létező jelentéssíkok bonyolult szövevénye.

Ma nincs kétértelműség: minden egyszerű és egyértelmű. Szeretem a férjemet, és ennyi.

A szerelmünk, a kapcsolatunk változik, de a döntésem mellette végérvényes, és ez a legszemélyesebb, legértékesebb vállalásom mind közül – akkor is, ha vannak borúsabb napjaink. Nincs bennem hiányérzet és nyugtalanság, mert tudom, a helyemen vagyok, és ez nagyobb felismerés minden átütő tudományos felfedezésnél, minden ihletett művészi pillanatnál. A maga egyszerűségében nagyszerű, és az isteni bölcsesség is felsejlik benne: a lassanként megjelenő ráncok, a rugalmasságát vesztő test (hozzáteszem, 43 évesen hetente többször lenyomom a másfél órás Rubint Réka-edzést a nappali szőnyegén, ami tizen-, huszonévesen meghaladta volna a képességeimet) nem akar kiugrani a bőréből, és nem kezd eszeveszett keresgélésbe, úgy van jól, ahogy van. Nem, nem is így ponttal a mondat végén, mert az melankolikusnak vagy lakonikusnak tűnhet.

Igazabb, ha ezt írom: úgy van jól, ahogy van! Szeretem a jelenlegi életem!

Nem fáj, hogy már nem vizslatnak átható tekintetek a vonatút alatt, és nem hiányzik semmilyen duplafedeles megjegyzés vagy füttyentés sem (na jó, mind közül még talán ez utóbbi leginkább, de csak a helyzet bája és a női a hiúság miatt, teljesen tét nélkül).

De az nagyon rossz lenne, ha a férjem nem udvarolna, ha az ő számára szűnnék meg nő lenni. És persze jólesik, ha csinosnak öltözve, színesebb ruhákba bújva, talán elismerést is kiváltva, belső könnyedséggel járom az utam – de már nem a „vadászmezőkön”.

Úgy érzem, a saját időmben vagyok, nincs bennem kapuzárási pánik, hiszen én forgattam el a kulcsot a zárban, a maga idejében.

Jó érzéssel tekerem vissza a belső fimemet, de a nosztalgia nem csalogat vissza. És hihetetlen megnyugvással tölt el, hogy bizalommal lehetek az enyéim felé, akik akkor is szeretnek, ha fáradtan, karikás szemmel, pizsamában gubbasztok reggel a tejeskávém mellett, sőt akkor is, ha kiborulok a rám omló feladatoktól, és épp semmi, de semmi vonzó nincs bennem.

Döntse el ki-ki maga, hogy nyanya lettem-e vagy egy érett nő!

Kapcsolódó cikk a kepmas.hu partnere, a Férfiak Klubja weboldalán (ferfiakklubja.hu):
Király Eszter: A nő felelőssége
"Mennyi tetszetős, vagy kevésbé kényelmes arcot, maszkot, jelmezt próbálgat egy nő élete során, amíg eljut a nyugalmas bölcsesség állapotáig, amikor igazán megtanul nővé válni, és megtanulja a férfi-nő kapcsolat összes, első ránézésre kibogozhatatlan, elsajátíthatatlan rendszerét?"
Olvassa el itt!