Bajić Jenei Klementina: A vér és a szív szerinti gyermekek érkezéséért
Bajić Jenei Klementina interjúja olyan témát dolgoz fel, amely egyszerre érinti a személyes küzdelmek és a közösségi támogatás fontosságát: a lombikprogramot. Írásában a meddőséggel szembenéző párokat és azokat a lehetőségeket mutatta be, amelyek segítséget nyújtanak az érintetteknek Vajdaságban és Magyarországon egyaránt. A Magyar Szó munkatársa írásával a Média a Családért díj jelöltje lett.
Bajić Jenei Klementina 2016 óta a Magyar Szó tudósítója. Korábban a Új Kanizsai Újságnál dolgozott, majd a Magyar Szóhoz csatlakozott, ahol Magyarkanizsa és környéke eseményeiről tudósít. Munkájának része a község mindennapjainak bemutatása, de különösen szereti azokat a személyesebb témákat, amelyekben elmélyedhet.
BEMUTATKOZÓ KISFILM:
Bajić Jenei Klementina: A vér és a szív szerinti gyermekek érkezéséért
A magyarországi Apor Vilmos Katolikus Főiskola Anna–Joachim-programjába a vajdaságiakat is szeretettel várjákA magyarországi Apor Vilmos Katolikus Főiskola Anna–Joachim-programja azokat a házaspárokat szólítja meg, akiknek életébe nem érkezik a várva várt gyermekáldás. A programba lakhelytől függetlenül bárki bekapcsolódhat, így a vajdaságiakat is szeretettel várják. Az persze mindenkinek a magánügye, hogy mikor, vagy egyáltalán vállal-e gyermeket, tapintatlanság azzal gyötörni a friss házasokat, hogy mikor jön a baba. A kérdéseknek azonban még sincs soha vége, hiszen ha az első megvan, akkor afelől érdeklődnek, mikor jön a kistesó, ha a második is, akkor afelől, nem gondolkodnak-e a harmadikon? Soha nem tudhatjuk azonban, mi áll annak hátterében, hogy egy házaspárnak még nincs gyermeke. Az is előfordulhat, hogy egyszerűen még nem vágynak rá, nem „ősszülő” típusok, és az is, hogy nehezített a gyermekvállalás.
Tripiska Julianna mentálhigiénés szakember és családterapeuta, az Anna–Joachim-program palicsi hírnöke házassága révén tíz éve költözött ide, ám a munkája Magyarországhoz köti, és ő maga is onnan származik. Az elmúlt évek során számtalanszor találkozott olyan párokkal, akiknél termékenységi nehézség játszott közre abban, hogy a házasságuk megromlott.
Mit tapasztalt, milyen problémák merülnek fel az ilyen pároknál és hogyan rajzolódik ki mindez a kapcsolatukban?
– Elsősorban azt tapasztaltam, hogy amikor nem érkezik a várva várt baba, az első kérdés, ami felmerül a pár tagjaiban, hogy mi a gond, hogy vajon mi az, ami miatt nem érkezik a gyermek. Akkor aztán elindulnak az orvosi kivizsgálások, és ha kiderül, hogy valamilyen szervi ok van, az is egy nehezítés, hiszen ebből adódik az újabb kérdés, hogy hogyan tudják azt megoldani? Milyen mértékű a nehézség? Lehet-e azt gyógyszerrel, műtéttel vagy bármivel korrigálni, vagy az orvos szerint nem marad más, csak a lombikprogram? Az is nehéz, ha nem találnak biológiai okokat, mert olyankor nincs kapaszkodója a párnak, hogy mit is lehetne konkrétan tenni a gyermekáldás érdekében. Az biztos, hogy nagyon sok döntési helyzet van, amiben elképzelhető, hogy nem ért egyet a pár, illetve az is jellemző, hogy a házaspár női tagja nagyon belevonódik ebbe a témába, szeretne minél többet megtudni, informálódni, így alaposan utánaolvas a lehetőségeknek, hiszen őt általában jobban feszíti az, hogy anyává szeretne válni. Az általánosságban tapasztalható, hogy a férfiaknál nem mindig olyan erőteljes az apává válás igénye vagy vágya, mint a nőknél az anyává válásé. A férfiak jobban ki tudják tolni ezt a határidőt. Egy nőnek korlátozott az ideje arra, hogy anyává váljon, egy férfi azonban még később is lehet apa.
Tripiska Julianna (Fotó: Bajić Jenei Klementina felvétele)
Van ebben némi igazság, de azért nem teljesen igaz.
– Igen! A kutatások azt bizonyították be, hogy bizony a férfiaknál is nagyon számít az életkor a nemzőképesség tekintetében. Fontos, hogy ez nem függ össze a potenciával, tehát korántsem azt jelenti, hogy ne lenne potens egy olyan férfi, akinek nem megfelelő a spermaképe. Nehézség lehet ezen felül, hogy a férfiakat általában rosszul érinteni, ha a beszélgetések túlnyomó része a gyermekáldás körül forog. Ez nem jelenti azt, hogy nekik ne lenne fontos. Nekik is fontos kérdés, csak nem szeretnek róla annyit beszélni, a férfiak „megoldóemberek”, akikbe a cselekvés van belekódolva. Ezek a különbözőségek sokszor elválasztják a házaspárt, és növekszik közöttük a távolság. Ha növekszik az érzelmi távolság, akkor ritkábban jön egymás elismerése, kevesebb lesz az intim helyzet, ritkulhatnak a szexuális együttlétek, és ebből is adódhat nehézség. Továbbá, amikor már hosszú ideje próbálkozik a pár, sok veszteséget is megélhettek, hiszen mindent kipróbáltak, voltak mondjuk már lombikprogramban is, volt több sikertelen beültetés, így az elvesztett magzatok után maradt űr is megterhelheti a párkapcsolatukat. Másképp élheti meg a veszteséget egy nő, aki már tudta, érezte a testében, vagy tapasztalta, hogy ott van egy magzat, illetve egy férfi, aki ezt nem érzékeli a saját testében, neki az apaság érzése jóval később érkezhet meg, így a veszteségélménye is lehet teljesen más. Arról nem is beszélve, hogy más-más megküzdési technikával rendelkezünk, amikor veszteség ér bennünket.
Ez jelenti azt, hogy egy nő hamarabb adja fel a kudarcok után?
– Ezt nem mondanám, hanem a nőket látszólag jobban megviselik ezek a magzatvesztések, vagy ezek a kudarcok, ez azonban nem jelenti azt, hogy a férfiakat nem viselik meg, csak azt, hogy másképp mutatják ki, illetve sokszor azt gondolják, hogy azzal tudnak segíteni a feleségüknek, ha nem mutatják ki, hogy mit éreznek, mert nekik kell az erősnek lenniük, nekik kell a sziklának lenniük mellette, és úgy tenniük, mintha őket nem is viselné meg ez az egész. Közben a feleségek, a nők inkább arra vágynak, hogy legyenek ők is kicsit olyan, mint ők, mutassák ki az érzéseiket, akár szomorkodjanak, sírjanak együtt, vagy akár legyen valamiféle szertartás, ahol együtt elbúcsúzhatnak a magzatuktól, aki nem tudott megszületni.
Itt kaptunk már akkor egy megoldást, de van-e még valamilyen megoldás, amikor a nő és a férfi a folyamat közben eltávolodik egymástól? Hogyan tudnak visszatalálni egymáshoz?
– Azt tapasztaljuk, hogy sokszor van olyan, amikor ez megvalósul otthon, ők ketten meg tudják oldani azt, hogy visszataláljanak egymáshoz, például azzal, hogy több időt töltenek egymással, vagy megegyeznek abban, hogy mikor, milyen gyakran fognak erről a nehéz témáról beszélni. Vagy esetlegesen éppen beiktatnak egy-egy randinapot, ahol viszont nem téma az, hogy a gyermekvárás útján milyen a helyzetük. Azonban gyakori az is, amikor ez nem sikerül vagy éppen elakadnak, valami gátolja őket. Ilyen esetekben a külső segítség igénybevétele nagyon hasznos. Ilyenkor tud segíteni a meddőségi szaktanácsadó, vagy család- és párterapeuta, akivel közösen át lehet beszélni a helyzetet, amiben vannak.
Tulajdonképpen ebben segít a program, amelybe a vajdaságiak is bekapcsolódhatnak?
– Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola programja, az Anna–Joachim-program, amit a magyarországi Belügyminisztérium támogat, ebben segít. Az egyik fő tevékenységünk, hogy konzultációs centrumot működtet a program. A házaspárok el tudnak jönni hozzánk személyesen, illetve online is ugyanolyan jól működik a folyamat. Ez egy öt alkalmas párkonzultáció, ahol beszélni tudnak a kapcsolatukról, az elakadásaikról, és hatékony segítséget kaphatnak.
Hangsúlyoznám, hogy a vajdaságiakat is tárt karokkal várjuk! Két szakember, egy férfi és egy női terapeuta tartja együtt a konzultációkat, mert azt figyeltük meg, hogy szorosan köthetőek nemi szerepekhez olyan speciális területek, amelyek kibontásához előnyös, ha az azonos nemű terapeuta vezeti a témát. Minderről bővebben olvashatnak honlapunkon, az www.annajoachim.hu oldalon.
Mi a módja annak, hogy valaki részt vehessen ebben, akár innen, tőlünk is?
– Csak jelentkezni kell. Egy e-mailt kell írni, az [email protected] e-mail-címre, és akkor a Párkonzultációs Centrum koordinátora felveszi a kapcsolatot a házaspárral, majd megbeszélik a kezdési időpontot. Ez egy teljesen ingyenes program, amelyet pályázati támogatásból tudunk térítésmentesen megvalósítani.
Hogyan tudnak segíteni, feltétel-e, hogy a pár vallásos legyen?
– Keresztényi szemléletben dolgozunk, és ezt az értékrendet képviseljük, ami főként abban nyilvánul meg, hogy a házastársi elköteleződést alapnak tekintjük, úgyhogy a programjainkba házaspárokat várunk, de nem szabunk külön feltételeket. A hitet erőforrásnak tekintjük, de nem várjuk el a házaspároktól, ahogy az sem szempont, hogy hol tartanak éppen a gyermekvárás útján.
Tehát nemcsak olyanok jelentkezhetnek, akik már benne vannak a programban, vagy már túl vannak több sikertelen kísérleten, hanem olyanok is, akiknek nehézségeik vannak, és valamiféle támogatást szeretnének?
– Amikor a házaspár tagjai egy év folyamatos házasélet mellett sem áldatnak meg gyermekkel – illetve 35 éves kor felett ez már nem egy év, hanem fél év –, az már a WHO definíciója szerint meddőségi nehézségnek számít. Arra biztatjuk a tudatos párokat, hogy ha úgy érzik, hogy ez a kapcsolatukat megterheli, akkor bátran jöjjenek.
Hogyan kell elképzelni, hogyan zajlanak ezek a foglalkozások, akár online, akár személyesen? Nehéz elhinni, hogy ugyanúgy működhet online is, mintha szemtől szemben ülnének egymással az érintettek.
– Talán azért nehéz elképzelni, hogy online is működik a beszélgetés, mert egy képernyő előtt ülünk, ez azonban nem akadálya annak, hogy kialakuljon a közelség, egy biztonságos légkör a szakemberekkel való beszélgetés során. Azt élhetik meg a házaspárok, hogy figyelnek rájuk és van tudásuk a terapeutáknak arról, hogy mi zajlódhat bennük. A kérdéseikre is választ kaphatnak, meg tud teremtődni a bizalom, online is. A párkonzultáció mindig ismerkedéssel kezdődik, és egy közös célt határozunk meg, hogy mi az, amiben ők szeretnének segítséget kapni, mi az, ami nekik éppen az adott élethelyzetben nehézséget okoz. Fontos, hogy legyen célja ezeknek a konzultációknak, és a cél mentén haladjunk a témák tekintetében. Mivel általában kéthetente tartjuk a találkozót, otthoni feladatokat is szoktak kapni a házaspárok. Mégpedig olyanokat, amik a konzultációs cél gyakorlati megvalósulását segítik.
Ez tulajdonképpen a jó párkapcsolat fenntartásáról szól?
– Azt szoktuk mondani, hogy célunk a házasságok megerősítése, hogy mind a ketten elégedettebbek legyenek a párkapcsolatukkal. Anno, amikor kimondták az igent, és elköteleződtek egymás mellett, ebben a szövetségben, arra szerződtek, hogy egymás mellett vállvetve haladnak az útjukon. Úgy tartjuk, a házasságban a gyermek nem cél, hanem eszköz a kiteljesedésre és az „értelem találásra”, egy nagyon jó értelemben vett „következmény”, egy ajándék. Egy házasságnak, egy férfi és egy nő szövetségének azonban nagyon sok ajándéka lehet.
Mennyire jellemző, hogy a megnyugvás és az egymáshoz való visszatalálás után megtörténik a csoda?
– Több tényező is hozzájárulhat ahhoz, hogy az adott házaspárnak még nem született gyermeke. Azt viszont nem tudjuk megmondani, hogy ezek a dolgok milyen arányban befolyásolják mindezt. Abban teljesen biztosak vagyunk, és a kutatások is azt mutatják, hogy minél több oldalról kap egy házaspár megsegítést, annál nagyobb valószínűséggel fog gyermeke születni.
Mit jelent az, hogy minél több oldalról?
– A minél több oldalról a bio-pszicho-szociális modellt jelenti. A biológiai rész lényege, hogy meg tudják kapni azokat az orvosi kivizsgálásokat, módszereket, eljárásokat, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy biológiai szinten alkalmassá váljanak. Emellett nagyon fontos tudni, hogy ez a helyzet, amibe a házaspár belekerül azzal, hogy nem érkezik a gyermek, nagyon szorongató, stresszes és a házaspár mindkét tagjára hat. Ezeket a hangulatokat, a nehéz érzéseket valamilyen módon érdemes megtanulniuk kezelni, hiszen ez egy érzelmi hullámvasút. Erre vannak hatékony, terápiás jellegű eszközök. Továbbá nagy a jelentősége a szociális környezetnek is, hiszen most arról beszéltünk, hogy ennek a házaspárnak még nem született meg a gyermeke, de ez azt is jelenti, hogy ott vannak olyan leendő nagymamák és nagypapák, akiknek még nem született meg az unokájuk. Ők szintén nem biztos, hogy tudják, hogy mi a megfelelő mód, ahogyan jelen tudnak lenni a házaspár életében, és a házaspárnak is okozhat nehézséget, hogy hogyan képviselik mindezt a család, vagy a tágabb környezet felé. Ebben is tudunk segítő jobbot nyújtani.
Mit mutatnak a számok? Vannak egyáltalán számok?
– Vannak számok, de nem ezek határozzák meg a programot, nem szoktuk ezeket használni. Az Anna–Joachim-programban a Párkonzultációs Centrumon kívül, idén ősszel immár tizedik alkalommal indítottuk el az Anna–Joachim-hétvégesorozatot. Ebben a különleges tréningsorozatban eddig körülbelül 55 házaspár vett részt különféle csoportfoglalkozásokon, és azt mondhatjuk, hogy szinte minden csoportban többeknél érkezett gyermek, akár vér szerinti gyermek, akár szív szerinti gyermek, örökbefogadással.
Ahol megértik egymást, egy cipőben járnak (Fotó: www.annajoachim.hu)
A meddőség napjainkban nagyobb számban érinti-e a házaspárokat, mint mondjuk, évtizedekkel korábban, amikor ez még tabu téma volt?
– Az biztos, hogy régebben is tabu téma volt, és azt lehet mondani, hogy sajnos még mostanában is nehezen beszélünk róla. Az életciklusok egymásutánjában az összeházasodást a gyermek születése követi, ám ha az életciklus váltása nem tud megtörténni, több nehézséggel néznek szembe. Ez egyebek között azt is eredményezheti, hogy a párok elszigetelődnek, izolálódnak, hiszen gyakran az történik, hogy a körülöttük lévő baráti körben már megszülettek a gyermekek, és ők azok, akik még várják a gyermekük megszületését. A kutatások azt mutatják, hogy világszerte ma már minden ötödik párt érint a termékenységi nehézség problémája, és ez a szám folyamatosan növekszik.
Mennyiben változott az ön szemlélet- és gondolkodásmódja, amióta részese a programnak családterapeutaként?
– Az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán elvégzett Reproduktívegészség-fejlesztő és meddőségi szaktanácsadó szakirányú továbbképzésen olyan sok útravalót kaptam, ami nagyban formálta a gondolkodásomat a termékenységi nehézségekről. Ismereteket szereztem a reproduktívegészség-fejlesztés elméletéről és gyakorlatáról, a termékenységi problémák mentálhigiénés vonatkozásairól és kezelési módszereiről, valamint a reprodukció orvosi megsegítésének lehetőségeiről és az örökbefogadás társadalmi, jogi meg pszichológiai kérdéseiről. Megtanultam, hogy mennyire másképp hat egy-egy szó, mekkora súlya lehet annak, hogy mit és hogyan mondunk, amikor egy ilyen nehezített élethelyzetben van egy pár.
Mit tanácsol azoknak, akik ilyen helyzetben vannak?
– Minden házaspár életútja nagyon egyedi lehet ebben a helyzetben. Nagyon egyedi lehet az is, ahogyan gondolkodnak erről, ahogyan megélik a történéseket. Ők maguk tudják, hogy mi az, amit be tudnak vállalni ebben a helyzetben, esetleg mi az a módszer, vagy mi az a helyzet, amitől elzárkóznak. Azt feltétlenül tudniuk kell, hogy nincsenek egyedül! Sok pár küzd ezzel a nehézséggel, és amikor találkoznak egymással például egy hétvégi tréningen, akkor az a megélésük, hogy értik egymás mondatait és rögtön tudnak beszélgetni egymással, meg tudják osztani egymással a tapasztalataikat, hiszen ugyanazok a dolgok foglalkoztatják őket. Fontos még, hogy merjenek külső segítséget kérni. A képzett meddőségi segítő tudja, hogy miben lehetnek, ami egy nagy erőforrás lehet a közös folyamatban, mert végre azt érezhetik, hogy teljesen rendben van az a fajta érzelmi hullámzás, amit tapasztalnak a reménykedés és reményvesztettség fázisaiban. A segítő folyamatban a pár – az életükben megtörtént szélsőséges helyzetek ellenére is – képessé tud válni arra, hogy a különböző helyzetekben meg tudja keresni, illetve meg tudja találni a közös megoldásaikat.
Az Anna-Joachim-program az Apor Vilmos Katolikus Főiskola különleges tréning-sorozata, amely a gyermekáldásra váró/vágyó pároknak nyújt átfogó, intenzív pszichológiai és mentálhigiénés segítséget. A program a főiskola keresztény szellemiségével és értékrendjével harmonizáló terápiás jellegű módszereket gyűjti egy csokorba és Párkonzultációs Centrumot is működtet. A programsorozat 2019 óta már több, mint 65 meddőséggel küzdő házaspárnak nyújtott támogatást.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
