Egy módszer, amely fejleszti a gyerekek agyát, és szolgálatukba állítja a digitális eszközöket
„Ne nyomd annyit azt a telefont, gyere már el a képernyő elől!” – mondjuk sokszor a gyereknek. Most meg kiderül: van egy módszer, amelynél éppen „kütyüzni” kell és mozgóképet nézni ahhoz, hogy javítsunk az agy működésén. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán ettől a tanévtől vezették be a képzésbe a neurofeedbacket, amely támogathatja az atipikus fejlődésű gyerekeket, új szemléletet, gyakorlatot adhat az oktatásban. A módszerről Prof. Dr. Gyarmathy Éva klinikai szakpszichológussal, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola oktatójával, az intézmény Atipikus Fejlődés Módszertani Központjának vezetőjével beszélgetett Bokros Judit.
Azzal már nem nagyon lehet újat mondani, hogy mennyire megnőtt például az autizmus-spektrumzavarral, a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD), a súlyos tanulási zavarral küzdő gyerekek száma.
Ha csak az autizmus-spektrumzavart nézzük, 2001 és 2023 között 30-ról 9700-ra emelkedett a szám, súlyos tanulási zavarral küzdő gyerekből pedig 2023-ban már 45 000 volt a 2001-es 7000-hez képest.
Megdöbbentő, igaz? Ilyenkor mindig felvetődik, hogy vajon valóban ekkora az emelkedés, vagy pusztán jobban működik a diagnosztika, hamarabb kiderülnek az esetek? Vélhetően mindkét állítás igaz. Az biztos, hogy a pedagógusoknak egyre nehezebb dolguk van, egyre több eltérő fejlődésű gyermekkel kell foglalkozniuk, meg kell találni számukra az optimális tanítási, gondozási módszert.
Mi az a neurofeedback?
Ebben segíthet az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán – az országban elsőként – az idei tanévtől bevezetett neurofeedback módszer, amely az idegrendszer önszabályozását támogatja egy tanulási folyamat révén. A kifejlesztése már az 1960-as években megtörtént, akkor pilóták és űrhajósok kiképzésénél használták, ám ma már széles körben élnek vele szerte a világon, és nemcsak a gyerekeknél, hanem akár az idősgondozásban is. A módszer alapjairól, működéséről Kisné Hullán Gabriella neurofeedback tréner, gyógypedagógus, a Főiskolával együttműködő Országos Biofeedback és Neurofeedback Egyesület elnöke nyilatkozott.
A szakértő elmondta, hogy fejlesztéseken a gyerekek mozgóképet – például filmet, gifet – néznek, miközben egy EEG, vagyis elektroenkefalográf készülék monitorozza, megfigyeli az idegrendszeri tevékenységüket. A különféle neurofeedback módszertanokban pedig az a közös, hogy a szoftver ad visszajelzést a használónak, a gyereknek arról, hogy az adott pillanatban megfelelő-e az agyműködése.
Ha mondjuk filmet néz, és közben elkalandozik a figyelme, a film zavaróan szétesik, akadozni kezd, és csak akkor lesz újra élvezhető, ha a gyermek a „megfelelő állapotba hozza az agyát”.
Az agy az ilyen „tréningeknek” köszönhetően „megtanul” hatékonyabban működni, ezáltal sok tanulási zavar leküzdhető lesz a tapasztalatok szerint.
Az önirányítás tanulható
Bár hazánkban körülbelül húsz éve jelen van a neurofeedback, mégis viszonylag kevés pedagógus ismeri, illetve él a módszer adta lehetőségekkel. Dr. Gyarmathy Éva klinikai szakpszichológust arról kérdeztem, miért most döntöttek úgy, hogy az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán a tanterv része lesz a módszer?
„Ennek több oka is van – kezdte a professzor. – Már bizonyított módszereket lehet betenni a képzésbe, és a neurofeedbackről itthon egészen idáig még nem gyűlt össze elég adat, bár nemzetközi szinten van bőven. A módszer a tanterv szakirányú képzésének része lett, az atipikus fejlődés módszertanával, más gyakorlatokkal együtt használják. Bekerül a kötelezően választható tantárgyak közé is, választható módszertani műhely a neurofeedback. Fontos tudni: nem kiképezzük a pedagógusokat! Megismertetjük velük a módszert, hogy ha szeretnének, ki tudjanak belőle képződni. Így például értik, hogy mit jelent, ha egy gyermek ilyen terápiában van. Amelyben egyébként nincs semmi misztikus, illeszkedik a sok egyéb területen alkalmazott terápia – például művészet, érzelmi fejlesztés, mozgás – közé. Fontos elem a szemlélet, vagyis az, hogy a gyermek a visszajelzésen keresztül fejleszthető.
És lényeges pont az is, hogy az iskolában nem ismeretekkel kellene megtömni a gyerekeket, hanem a működésük fejlődését volna jó támogatni.
A probléma különben az, hogy ami »neuro«, aköré nagy mítoszt kerítenek. Pedig – mint említettem – nincs varázslat, egyértelmű idegrendszeri folyamatok vannak. A neurofeedbacket a tanulásirányításban is használják már egy ideje. Készültek hasonló eszközök, például a BME-n olyan gép, amely nem csak EEG-n, hanem többféle biomarkeren alapul. Így többek között a bőrellenállás változását is figyelve jelzett, ha szorong a gyermek vagy elfáradt, és ennek megfelelően változtatta a feladatot. Mivel a neurofeedback eredményes a különleges gyerekeknél, így mindenki másnál is hasznossá válhat. Az önirányítást lehet megtanulni vele.”
A módszert egyelőre nem közvetlenül alkalmazza a pedagógus a tanításban, de amellett, hogy fontos ismernie az eljárást, a neurofeedback szemlélete is lényeges: a figyelem fejleszthető, a szorongás csökkenthető, a visszajelzésnek nagy jelentősége van, és nem a tettektől független jutalom és büntetés, hanem az azonnali következmény segíti az agyat a változtatásban.
Hogyan használhatjuk jól a kütyüket?
Ez nagyon jól hangzik, vetem fel, ám az, hogy a tréninghez mozgóképet használnak, nem okoz-e még több zavart, digitális függőséget, hiszen amúgy is arról van szó, hogy a gyerekek többsége túl sokat telefonozik, néz filmet, netezik. Nem éppen ettől esik-e szét az idegrendszerük?
„Inkább fordított a helyzet. Amikor a gyerek kütyüzik, akkor »lógatja« az agyát, vagyis nem, vagy nem jól használja. A neurofeedback más élmény, hiszen itt a gyerek irányíthatja az agyával a gépet, és nem a gép irányítja az agyát. A gyermek belülről kontrollál, az agyával tudja a képek mozgását befolyásolni. Közben megtapasztalhatja, hogy mi történik, ha ellazul, ha figyel. Ráadásul nem nagy képernyőidőkről van szó.
A digitális eszközökre nem ellenségként kellene tekinteni. A nem megfelelő használat az ellenség!
A neurofeedbacknél kontrollált a minta, amit a képernyőn keresztül kapnak, és itt nem passzív a »kütyüzés«. Bizonyos 3D-s videójátékok ugyancsak fejlesztők lehetnek, a megfelelő időtartamig használva. Ne dobjuk hát ki a lehetőséget, inkább jó megoldásokat kell találni!” – mondja a szakértő.
Dr. Gyarmathy Éva úgy véli, hogy a közoktatásban problémamegoldást kellene tanulniuk a gyerekeknek a rengeteg ismeret helyett. Az erősségekre, a feladatok elosztására kellene helyezni a hangsúlyt, és akkor nem lennének jó vagy rossz tanulók. A mai gyerekeknek nem sok közük van a tananyaghoz, ezért megy nehezen a fejükbe. Nem látják az értelmét, nem veszi be az agyuk.
A figyelmetlenséget ugyanis nem az eszköz okozza, hanem az, hogy a gyereknek nincs köze ahhoz, amit az iskolában tanul.
A neurofeedback azonban ebben is segíthet: a diák megtanulhatja összeszedni az agyát olyasmire is, ami nem túl vonzó. A legoptimálisabb gép egyébként az iskolai tablet lenne, akár nyolcéves kortól, amelyet ellenőrzött körülmények között használhatnának. A saját eszköz kevésbé kontrollálható.
A professzort arról is kérdeztem, vajon pont a cél nélküli kütyüzés, az agy „lógatása” és a felgyorsult élettempó okozhatja az ADHD-s, a figyelemzavaros, a beszédzavaros, autizmus-spektrumzavaros gyerekek számának növekedését? Vagy van még valami más is?
Gyarmathy Éva szerint egyértelmű a telefon, a felgyorsult életritmus hatása, de vannak más tényezők is. Például a környezetünkben szaporodó vegyi anyagok vagy a vírusok – ezek mind befolyásolhatják az idegrendszer működését.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Kiderülhet, hogy mi okozza az örökletes mellrákot – Egy magyar tudós Izlandon kutatja a betegséget
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
