Helyünk a kertben – Lépésről lépésre, útmutató egy saját veteményeshez
Olyasmibe kezdhetünk együtt, amit a nagy- vagy dédszüleid még biztosan csináltak. Ehető növényeket fogunk termeszteni. Hogy nincs kerted? Talán van balkonod, de ablakpárkányod biztosan. Vagy egy hely, ahol közösségi kertet lehet létrehozni. Én is a belvárosi társasház gangján, ládákban kezdtem huszonöt éve. A ládákból lépésről lépésre, valahogy észrevétlenül, egyre nagyobb kertjeink lettek. Pedig felső vezetőként dolgoztam, napi rengeteg kimerítő órát. Állandó stresszben, rendkívüli nyomás alatt.
Éppen a kertészkedés mentett meg.
Talán azt gondolod, nincs ilyesmire időd, de meglásd, lesz. És nagyon fogod szeretni, ebben biztos vagyok. Sokféle munkát meg lehet kérdőjelezni, de ezt szinte lehetetlen. Ha csinálod, nemcsak magaddal teszel jót, hanem a Földdel is. Ha elég sokan vagyunk, hihetetlenül sok élettel teli zöldfelület nő ki a betonrengetegből, a városi, agglomerációs vagy vidéki kertekből.
A veteményes lehet nagyobb láda a balkonon, teraszon, gangon. Magaságyás a társasház közös udvarán; ágyás a közösségi kertben vagy a saját kertedben, az egészen kicsiktől a nagyokig.
A lényeg, hogy ehető zöldség, gyümölcs, fűszer- és gyógynövények legyenek benne védő, riasztó, beporzókat vonzó virágokkal, növényekkel keverve.
Képzeld el, hogy a városi vagy vidéki kertedben a fű-tuja páros helyett egy fajtagazdag, egymást erősítő és támogató élővilág keletkezik, amelyből egészségeset és finomat is tudsz, tudtok majd enni! Nincs ízletesebb a napérlelte paradicsomnál, a saját frissen szedett bazsalikommal! De lesz majd ott sok minden más is, mert szépen, lépésről lépésre fogsz haladni, tudásban, tapasztalatban. Ígérem, nem kell állandóan a kertedben görnyedned, sőt, ha rajtam múlik, még kapát sem veszel!
Nem értesz hozzá? Majd fogsz. A lényeg a hozzáállásodban van, hidd el. Nem szépségversenyre készülünk. A gyomnak nevezett élőlénytárs például nem mindig gond, sőt gyakran épp az ellenkezője, segít nekünk. Ugyanis milliárdnyi hasznos, aprócska élettel gazdagítja a talajt. Az élő talaj pedig hizlalja a növényt. Persze néha egyes növények föld feletti részét gyérítjük, hogy az ehető növénykéid napfényhez jussanak. De a talajlakókat nem bántjuk, meghagyjuk nekik a gyökérzónát menedékül, a levágott részekkel meg mulcsolunk, takarunk, védjük a kiszáradástól. Látod, egyetlen mozdulattal két feladatot is elvégzel! Tudom, mert így csinálom.
Pedig nekem is azt mondták, hogy a munka a földdel végnélküli szenvedés, és hogy állandóan irtani kell, ami – szerintünk – nem odavaló. Sokszor olyan okosnak gondoljuk magunkat, hogy mi jobban tudjuk, minek kellene nőnie és élnie.
Azt tanuljuk meg, hogy élőlénytársainktól félni és undorodni kell, hogy a steril, gyomirtózott gyep biztonságosabb, mint a permakultúrás, élettel teli sarok a kertben. Amelyben a gyerek immunrendszere kifejlődhetne. Irtunk és félünk, ahelyett, hogy rácsodálkoznánk, és együtt megélnénk az élet nevezetű csodát.
Az ősz és a tél a bemelegítéssel fog telni. Havonta jelentkezem majd felkészítő cikkekkel, igyekszem a miértekre válaszolni:
Miért egészségesebb az, amit te magadnak megtermelsz, mint az, amit az ipari mezőgazdaság tud adni? Miért hasznos a szervezetednek még az a kicsi is, amit a leglehetetlenebb helyeken nevelgetsz majd? Miért jó a lelkednek és az önbizalmadnak, ha az időd egy részét nem a virtuális élmények keresésével, hanem a fizikai valósággal töltöd? Miért van szükséged milliárdnyi élőlénytársadra, hogy mint ember, életben maradj? Miért tévhit, hogy csakis a hatékonyság az egyedüli mozgatórugó a világban, amikor a természetben sokkal több az együttműködés, mint a verseny?
Aztán a „Hogyan csináljam?” típus kérdésekre válaszolok a gyakorlatban is. Akkor válik igazán izgalmassá ez az egész. Tapasztalom ezt, minden egyes nap, héten, hónapban, évben. Ez végnélküli történet, amely a jelenben játszódik. Minden, amit eddig csináltam az életben – és az nem volt sem kevés, sem unalmas –, ide vezetett. A helyemre, a kertbe.
Sok mindent meg fogsz érteni a világból, és hirtelen jó néhány – nem is szorosan a kertészkedéshez köthető – dolog a helyére kerül.
Ezt a tudást a kultúrával együtt örökölted. Csak sajnos jó mélyre nyomta az elmúlt körülbelül ötven-hetven év, amely alatt sok területen elveszett a józan gondolkodás, a felelős gondoskodás és a kétkezi munka egyszerű öröme.
Nem te tehetsz róla, de tehetsz ellene. Gyere, csináljuk együtt! A te veteményesed is számít.
Rendszeresen követheted Márta tanácsait és felteheted kérdéseidet A te veteményesed is számít Facebook-csoportban.
A cikk Tkacsik Márta A te veteményesed is számít! című sorozatának része. A sorozat további részei itt érhetőek el.
Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra itt lehet előfizetni.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
