Borbás Marcsi: „Boldoggá tesz, hogy a természet szeret engem”
Nem tudtam igazán tetten érni, mikor is lett Máriából Marcsi, tévébemondóból és országjáró műsorvezetőből gasztroangyal és ökotudatos kertművelő. De az, ami a kívülálló számára néha meglepő fordulatnak látszik, sokszor valójában organikus fejlődés. Ahogyan egy pici magból is méteres növény lombosodik. Borbás Marcsi évek óta újra és újra ebben bízva veti a magokat, hogy egyszer csak szárba szökkenjenek. Nemcsak a kertjében, hanem a gondolkodásunkban is.
Az életed és a munkád középpontjában ma már a gasztronómia és a kertművelés áll. Mi kellett ahhoz, hogy a műsoraiddal és a videóiddal visszatalálj ehhez a két, gyerekkorodból hozott témához?
Ez folyamatosan bennem volt. Rengeteg portrét olvastam, hogy mások hogyan költöztek ki a nagyvárosból, hogyan hagyták hátra az addigi értelmiségi életüket. Nekem nem volt ilyen, hogy nagy levegőt veszek, és… Az igaz, hogy azt hittem, hogy soha egy tenyérnyi földem nem lesz, hiszen annyit dolgoztam fiatalon, gyerekként, tinédzserként a földeken. Nagyon nehéz munkákat végeztünk.
Apukám meg csak kajánul mosolygott, amikor mondtam, hogy nekem ez sem lesz, az sem lesz. Sajnos nem élte meg, amit magában gondolt és remélt, hogy dehogyisnem...
Miért kellett aztán mégis a föld? Mit jelent számodra?
A nyugalmat, a biztonságot, az antidepresszánst, mindent. Amikor látom, hogy egy hangya mászik föl az almafára, és rágcsálja azt az almát, arra gondolok, hadd rágcsálja, neki is kell. Én pedig ettől megnyugszom, hiszen az élet megy tovább ugyanúgy. (…) Ha megnézzük a kék zónákat, ahol az emberek hosszú életűek, látjuk, hogy az egészségben töltött időskorhoz nemcsak az erős fizikai aktivitás kell, ami lehet sport is, hanem az állandó mozgásban levés, amit egy kert kér tőlünk. Persze ki tudja ezt szolgálni az is, ha rengeteget gyalogolsz. De azt nem biztos, hogy olyan levegőn teszed, amilyenben szeretnéd. Nagyon furcsállom, hogy ezt elengedték az emberek, régebben szinte minden városi családnak volt egy kis hétvégi kertje. És most nincs. A rendszerváltozásig még megvolt.
Azért a kert sem csak a kisujjadat kéri, inkább az egész karodat.
(…) Ma már nem szakadsz bele az ásásba, mert más módszerrel kertészkedünk, mint hajdanán, de azért komoly fizikai munka most is. Reggel a kertben kezdem a napot, este ott fejezem be, és egyszerűen boldoggá tesz, hogy ezt csinálhatom. Boldoggá tesz, hogy a természet szeret engem, hogy meghálálja a munkámat.
Talán egyetlen növény gondozásával is meg lehet tapasztalni ezt a hálát. Hiszen, ha az erkélyen meglocsolsz egy bazsalikomot, az megköszöni az illatával. Sok embernek nincs lehetősége földközelben élni.
Azért hoztam szóba, hogy régen léteztek a hétvégi kertek, ahol az emberek levezették a feszültséget, sikerélményben volt részük, közben egészséges élelmiszert tehettek az asztalra. Például lehetne sokkal több közösségi kert is.
Van, aki szerint könnyű a kerttel foglalkozni, hiszen nem beszél vissza, mint egy gyerek, nem ugat, mint egy kutya, nem követeli az igényeit…
Szerintem sokkal erősebben jelez. Manapság nagyon sokan feszegetik azt a kérdést, hogy vajon milyen módon kommunikálnak a növények. Vannak-e emlékeik, érzéseik? Én azt gondolom, hogy a növényvilág erőteljesen kommunikál, de ha valaki nem hallja meg időben, amit egy növény „mondani akar”, és ezért aztán később már „üvölt”, akkor vége. Nagyon-nagyon finom jelzésekkel kommunikálnak.
Ma mindenki állatvédő, én meg a növényekkel vagyok és a talajjal, hiszen mindig a talaj a lényeg. Ha jó talajt csinálok, erős növényem lesz.
Sok lelkes hobbikertész van, rengeteg Facebook-csoport, ahol megtanuljuk a mélymulcsos kertészkedést, a magaságyásépítést, a vegyszermentes növénytermesztést, közben az élelmiszereink nagy részét még mindig szántással, vegyszerekkel állítjuk elő. Optimista vagy ez ügyben?
Nagyon rövid idő telt el azóta, amióta elment az emberek esze – bocsánat, hogy így fogalmazok –, tehát sokkal hosszabb időn át csináltuk jól, mégis tönkretettük az életterünket. (…) A médiát azért „használom”, hogy trendivé váljon ez az életmód, hogy az emberek kedvet kapjanak, hogy hú, de jó ez, gyerünk mi is! (…) Szerintem régen azért sem pocsékoltak az emberek, mert tudták, hogy a termés mennyi munka és türelem eredménye. Ha tél végétől dolgoztál a palántákkal, hogy majd nyáron legyen cukkini, paradicsom, padlizsán, bármi, akkor biztosan nem fogod a kukába dobni, hiszen végignézted a fejlődését…
A Borbás Marcsival készült interjú folytatása a Képmás magazin legfrissebb, szeptemberi számában olvasható.
Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben. A magazinra előfizethet itt.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Pozitívan változik az életünk, ha kertészkedni kezdünk – A gondoskodó kert, amely teremt és megtart
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
