„A vidám elme jó orvosság, a szomorú lélek pedig megszárasztja a csontokat”

A humor megléte többek között hatékonyabb megküzdési-képességgel, magasabb optimizmus szinttel, jobb immunmutatókkal, illetve kardiovaszkuláris egészséggel, valamint több és tartalmasabb társas kapcsolattal jár együtt. Sőt, a humoros életszemlélet az intellektuális teljesítménnyel is összefüggésbe hozható, ugyanis megkönnyíti az új információk elsajátítását, illetve hatékonyabb problémamegoldással jár együtt.

Mindezeket egybevetve nem meglepő, hogy előnyben részesítjük a jókedvű, vidám emberek társaságát, hiszen nyitott, intelligens, kreatív személyiségként tartjuk őket számon, akik képesek konstruktívan szembenézni az élet nehézségeivel. Emellett arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a nevetés „fertőző”, a vidám emberek érzelmi állapota hasonló hangulatot vált ki belőlünk is.

A humorérzék a párkapcsolati minőséggel és elégedettséggel is szoros kapcsolatban áll. A témával foglakozó szakemberek, illetve a házastársi kapcsolatban élők egyaránt a sikeres, jól működő házasság egyik lényeges alkotóelemként tartják számon a jó humorérzéket. A közös nevetés megkönnyíti a konfliktuskezelést és az érzelmileg megterhelő helyzetekkel való megküzdést, emellett össze is kovácsolja a párt, így a feladatokkal és a nehézségekkel való szembenézés, továbbá a közös célok megvalósítása is könnyebbé válik.

Nem mindegy, min nevetünk

Ugyanakkor bizonyos esetekben a humor túlzott, vagy nem megfelelő alkalmazása nemhogy javít, hanem éppenséggel ront a kialakult helyzeten. Sőt olykor az is előfordul, hogy a kapcsolati konfliktus kiváltó oka a humor nem megfelelő használata. Bizonyos fajta humornak egyáltalán nincs pozitív hatása ránk és kapcsolatainkra nézve. Olykor önbizalomhiányból vagy önértékelési problémáinkból adódóan azt érezzük, hogy mindenáron meg kell őriznünk az önmagunkról kialakított képet, így elkezdjük a másik alapvető személyiségvonásait és természetét kritizálni, és gúnyt, szarkazmust, iróniát vagy éppen becsmérlést alkalmazni humorforrásként. Máskor annyira félünk egy-egy konfliktushelyzettől, hogy elkerülő stratégiaként tekintünk a humorra, amelynek segítségével elrejthetjük valódi énünket, illetve érzelmeinket, így elmenekülhetünk a konfliktushelyzetek, vagy a párbeszéd elől.

Rod Marin és munkatársai négyféle humorstílust különítettek el, aszerint, hogy a humor milyen hatással van alkalmazójának, illetve másoknak az önértékelésére, továbbá, hogy kelt-e bárkiben negatív érzéseket.

1. A kapcsolatépítő humor azt az empatikus, toleráns viccelődést, spontán tréfálkozást takarja, amikor nem gázolunk bele sem a magunk, sem a másik önbecsülésébe. Az ilyen humorstílusú emberek könnyen felismerhetőek, mivel nagyon szeretnek viccelődni, nevettetni, tréfálkozni, és sokat nevetnek együtt a barátaikkal. Mivel a céljuk az összetartozás érzésének erősítése és a feszültség csökkentése, ezért ez a humorstílus az intimitással, a kapcsolati elégedettséggel, a pozitív hangulattal, illetve az alacsony szorongásszinttel jár együtt.

2. Az agresszív humorú embereket nem igazán érdekli, hogy másokat miként érint a viccelődésük. Akikre ez a fajta humor jellemző, szeretik kifigurázni, kritizálni, becsmérelni, illetve a hibáival ugratni a környezetüket. Gyakran mesélnek olyan szexista vagy rasszista vicceket, amelyekkel megbántanak másokat. Nem tudnak alkalmazkodni a különböző szociális helyzetekhez, így gyakran olyan poénokat sütnek el, amikkel nevetségessé tesznek másokat és fájdalmat okoznak nekik. Ez a fajta humor magasabb ellenségesség és harag értékekkel, illetve alacsonyabb mutatókkal jár együtt a kapcsolati elégedettség, a békülékenység, valamint a lelkiismeretesség terén.

3. Akiknek a humorstílusa önostorozó, a kelleténél többször hagyják, hogy mások a kárukra viccelődjenek, továbbá az is előfordul, hogy saját magukon csúfolódnak, illetve megalázzák magukat annak érdekében, hogy a környezetüket nevetésre bírják. Feltételezhetően az érzelmi hiány és az alacsony önértékelés áll ennek a humorstílusnak a hátterében, mivel alkalmazójuk ezen keresztül igyekszik megszerezni a környezete elfogadását, megkedveltetni magát vagy elmenekülni a nehézségek, valamint a negatív érzelmekkel való szembenézés elől. Ez a humorstílus magasabb szorongás és depresszió értékekkel jár együtt, és negatív összefüggésben áll a kapcsolati elégedettséggel, a pszichológiai jólléttel és az önértékeléssel is.

4. Az önerősítő humort alkalmazó emberekre általános humoros életszemlélet jellemző. Ők azok, akik még nehéz helyzetekben is meglelik azokat az apró helyzetkomikumokat, furcsaságokat, amelyeken mulathatnak. Még a stresszes, szomorú, problémákkal teli helyzetekkel is „könnyedén” megküzdenek, mivel minden bajban és nehézségben megtalálják azt, aminek örülni lehet. Ez a fajta humor negatív összefüggésben áll a szorongás, illetve a depresszió mértékével, és pozitív kapcsolatban az önértékeléssel és a pszichológiai jólléttel.

Láthatjuk tehát, hogy mentális egészségünk és kapcsolataink minősége szempontjából is előnyös, ha a pozitív dolgokra fókuszálunk, és még a nehéz helyzetekben is megkeressük azokat az apró mozzanatokat, amelyek segítségével felvidíthatjuk magunkat és a környezetünket, illetve az is, amikor azért viccelődünk, mulattatunk, hogy csökkentsük a feszültséget, főként ha ezt nem ellenséges módon tesszük. Ilyenkor szabad akár saját magunkon is viccelődni, vagy finoman ugratni a másikat, ha ezt úgy tesszük, hogy közben megfelelő önértékelési szintet tartunk fenn, illetve a másikat sem bántjuk meg.

Ugyanakkor érdemes odafigyelni arra is, hogy a túlzásba vitt humor megakadályozhatja a meghitt, bizalmas légkör kialakulását, hiszen azzal, aki állandóan tréfálkozik, minden nehézséget vagy konfliktust egy szellemes beszólással üt el, igen nehéz megosztani a komoly, a fájdalmas vagy a megterhelő élethelyzeteket, így az őszinte beszélgetések idővel megritkulnak, ami a kapcsolat rovására megy.