Magyar fiatalok üzenete a dubaji klímacsúcsra – Együtt még megmenekülhetünk

Az elképzelt jövő, ahogy a középiskolás diákok látják

Üzenet a jövőből főcímmel ismerhettük meg a hetvenes években a népszerű rajzfilmsorozat, a Mézga család különös kalandjait. Aladár zsenijének köszönhetően kapcsolatot teremtettek egy 30. századbeli rokonnal, MZ/X-szel, aki újabb és újabb csodatalálmányokkal kápráztatta el köbükunokáját és családját. A jövőből érkező segítség azonban mindig balul sült el.

November közepén az MTVSZ találkozót szervezett, ahol középiskolás diákok fogalmazhatták meg az éghajlatváltozással kapcsolatos kérdéseiket és észrevételeiket dr. Botos Barbara klímanagykövetnek. 

Az egri Andrássy György Katolikus Közgazdasági Technikum, Gimnázium és Kollégium tizedikes diákjai is üzentek a jövőbe. 

Hering Hanna úgy érzi, többnyire felszínesen közelítünk a problémákhoz; azt gondoljuk, a Föld jelenlegi állapotát még sokáig megőrizhetjük. Ennek a struccpolitikának és a reklámoknak köszönhetően remekül érvényesül a „vedd meg, dobd el, és vegyél másikat” elv. Szükség van felhasználói tudatformálásra, hogy a káros fogyasztási szokásaink megváltozzanak. „Hogyan lehet a lakosság szemléletmódját megújítani és környezettudatos fogyasztási mintákra ösztönözni?” – fogalmazta meg a szerinte legégetőbb kérdést. Kaló Csengét az aggasztja, hogy a termelési folyamatok során szinte mindig hulladék keletkezik. „Hogyan lehet érdekeltté tenni a gazdasági élet szereplőit abban, hogy növekedjen az újrahasznosítás, és megvalósuljon a körforgásos gazdaság?” – érdeklődött a budapesti találkozón. Gácsi Vivien nemtetszését fejezte ki, amiért a gyártók látszatmegoldásokkal és zöld ígéretekkel környezettudatosnak tüntetik fel magukat, de ez nem fedi a valóságot. „Két kanadai tudósnak köszönhetően megismerhette a világ az ökológiai lábnyom kifejezést, de vajon vállalati szinten mérhető-e a fenntarthatóság, és megbízhatók-e a mutatók és minősítések?” – keresi a választ.

Kép

Fiatalok kérdeznek és beszélgetnek a klímavédelemről a Magyar Természetvédelmi Szövetség konferenciáján – Forrás: Magyar Természetvédelmi Szövetség

Egy asztal körül az egész világ

Magyarország klímanagykövete fontosnak tartja az érzékenyítést, ezért játékos feladatokba is bevonta fiatal beszélgetőpartnereit. „Belenézünk, hogyan zajlik egy tárgyalási folyamat, miért nehéz asztalhoz ültetni közel kétszáz ország képviselőit, ki milyen diplomáciai nyomást tud gyakorolni a másikra. 

A diákok Kína, Kanada, USA, egy-egy kis szigetország vagy egy sérülékeny afrikai ország szerepébe helyezkednek, és megegyezésre kell jutniuk. 

Nem egyszerű a kompromisszum, amikor számos érdek, szempont ütközik. Mindig lesznek eltérések az országok között, de a cél az, hogy senkit se hagyjunk hátra, mert abban a pillanatban nem lesz közös megoldás. Minden területen együtt kell előrelépni.”

A diákok felkészítő tanára, Kelemen Istvánné Anna szerint valószínűleg senki nem akar szándékosan ártani a bolygónknak, de a mindennapokban akaratlanul is károkat okozunk. Nem elemezhetjük ki minden cselekvésünk hatását, de apró lépéseket kell tennünk. Erről sokat beszélget diákjaival a kollégiumi szakkörökön is. Úgy látja, a fiatalok a legfogékonyabbak a szemléletváltozásra, ezért már az iskolában el kell mélyíteni a környezet iránti érzékenységüket. Tanítványai is az „apróságokban” látják a környezettudatosság megélését: a szelektív hulladékgyűjtésben, az áram és a víz takarékos használatában. Amióta visszatértek a találkozóról, az osztálytársaik is élénkebben érdeklődnek a környezetvédelem iránt. A konferencia célja épp ez: egyrészt tájékoztassák saját korosztályukat az aktuális problémákról és megoldási lehetőségekről, másrészt ők is aktívan formálják a jövőt. „Örömmel viszem a magyar fiatalok üzenetét, és személyesen fogom átadni Magyarország Köztársasági Elnökének, valamint az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezmény főtitkárának” – ígérte Botos Barbara. 

Mérséklés helyett alkalmazkodás?

Hazánk utazó nagykövete két lehetőséget lát a globális felmelegedés megoldására: elkerüljük az elkerülhetőt, azaz csökkentjük a kibocsátásainkat, illetve megpróbálunk alkalmazkodni az elkerülhetetlen következményekhez. „Az IPCC (Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) legutolsó értékelése szerint 3,3–3,6 milliárd ember él olyan országban, ahol az éghajlati hatásokhoz már csak alkalmazkodni lehet. A kibocsátáscsökkentés tekintetében mi, magyarok jól teljesítünk – tette hozzá. 

– Az egy főre jutó kibocsátás alacsonyabb, mint az uniós átlag, és fele az amerikai átlagnak.

Mindeközben alkalmazkodnunk kell, mert a Kárpát-medence különösen is érintett az klímaváltozás által okozott veszteségek és károk tekintetében. A tudatosság terén pozitív változásokat látunk, mert az emberek egyre jobban érzékelik, hogy amit ma teszünk, az befolyásolja a gyermekeink holnapját.” 

Kép

Kép: Freepik

Botos Barbara szerint több figyelmet kellene szentelnünk annak, hogyan lehet egy kis szigetországot ellenállóvá tenni a partmenti erózióval szemben, vagy megvédeni a szárazságtól és erdőtüzektől a mezőgazdaságot. Ezek is tudást, technológiát és projektet igényelnek, amelyhez finanszírozás szükséges. 2009-ben, Koppenhágában a fejlett országok ígéretet tettek, miszerint 2020-ig évi százmillió dollárt adnak a fejlődő országoknak. Ezt az összeget – az OECD jelentése alapján – 2022-ben sikerült elérni. 

Hol van az igazság?

Az afrikai kontinens a globális üvegházhatáshoz és gázok kibocsátásához csak négy százalékban járul hozzá, mégis ott van a legtöbb éghajlatváltozás okozta katasztrófa. Líbiában a gátszakadás, a hirtelen esőzés és a megfelelő infrastruktúra hiánya miatt húszezer ember esett áldozatul. „Az ENSZ főtitkára a tavalyi, egyiptomi klímacsúcson bejelentett egy 3,1 milliárd dolláros tervet annak biztosítására, hogy a bolygón mindenkit korai előrejelző rendszerek védjenek a következő öt évben – tudtam meg hazánk klímanagykövetétől. – 2050-re nem lehet olyan éghajlatváltozás okozta katasztrófa, amelynek halálos áldozata van.” 
A méltányosság és igazságosság globális értelemben is fontos része az éghajlatvédelemnek. 

A fejlett országok, amelyek a problémát okozták, többel tartoznak, de a fejlődő országoknak is ki kell venniük a részüket a cselekvésből. 

Nagykövet asszony érdekes példaként említette Kínát, amely feltörekvő gazdasága miatt nagy kibocsátóvá vált. A feltörekvő gazdaságok növekedése immár lehetővé tenné, hogy hivatalosan is nem hagyományos donorokká váljanak a nemzetközi klímafinanszírozásban. 

Barbara fontos feladatnak érzi a Veszteségek és Károk Pénzügyi Alap működőképessé tételét. A katasztrófák idején, amikor emberek tízezreit kell kimenekíteni egy területről, nincs idő a pályázatírásra, azonnali humanitárius és pénzügyi segítség szükséges. „Úgy gondolom, hogy mi, magyarok igen jók vagyunk ebben; ha tragédia történik külföldön, a magyar szakemberek elsőként érkeznek oda. Úttörők vagyunk például a víztisztítási technológiákban; több olyan hazai találmány van, amely egy havária helyzet utáni szennyezett vízből megújuló energiával tud tiszta ivóvizet előállítani. Az ilyen gyors segítség életeket menthet, amikor átszakad egy víztározó gát, és több százezer ember ivóvíz nélkül marad” – véli utazó nagykövetünk. 
A 2023-as Klímacsúcs egyik fő témája a Veszteségek és Károk Pénzügyi Alap struktúrájának felállítása lesz, és várhatóan az első adományok, felajánlások is érkezni fognak.