Állj meg! Lélegezz! Gondolkozz! Cselekedj! – Önmentés a vízben

Az önmentés az elkerülésnél kezdődik

Mielőtt adnánk néhány tanácsot az önmentéssel kapcsolatban, nagyon fontos kiemelni, hogy az önmentés nem a vízben kezdődik, hanem a parton, méghozzá a megelőzéssel. Alaposan végig kell gondolnunk, hogy hova és mikor megyünk úszni vagy sportolni nyílt vízen, milyen fizikai és mentális állapotban vagyunk, milyen az időjárás most, és mit mond az előrejelzés a tervezett tevékenységünk időszakára. Az is az önmentés egyik fajtája, hogy nem megyünk bele megelőzhető veszélyes helyzetekbe. És az is kulcsfontosságú, hogy ne feledkezzünk meg az önmentéshez szükséges eszközökről, például egy mentőmellényről vagy úszást segítő mellényről, ha sportolni indulunk. Akkor sem, ha kiválóan úszunk, és szélcsendes idő van ragyogó napsütéssel. 

Ha bajba kerülünk

Ha az előrelátás ellenére mégis bajba kerülünk a vízen, először segítséget kell hívnunk, amennyiben ez lehetséges. (Ha van nálunk telefon – vízálló tokban –, vagy van a közelben valaki, aki meghallja a segélykiáltásunkat.) Ezután tudatosítanunk kell magunkban, hogy jelen pillanatban csak magunkra számíthatunk. Ilyenkor a legnehezebb talán az, hogy megnyugodjunk. Ebben sokat segít, ha megtanulunk négy vezényszót, és erre fókuszálunk, ha bajba kerülünk: 

ÁLLJ MEG! 

LÉLEGEZZ! 

GONDOLKOZZ! 

CSELEKEDJ! 

Ezt érdemes magunkban vagy akár hangosan is elmondani legalább egyszer, de akár többször is, amennyiben ez szükséges ahhoz, hogy megnyugodjunk és át tudjuk gondolni, mit tehetünk magunkért.

Állj meg! : Ha bajba kerülünk, fel kell hagyni azzal a tevékenységgel, amit addig végeztünk (úszás, evezés), hogy megfelelően fel tudjuk mérni a helyzetünket.

Lélegezz! : Ha váratlan helyzetbe kerülünk, akkor szinte biztosan felgyorsul a légzésünk és a szívverésünk. Ahhoz, hogy reálisan tudjunk gondolkodni és cselekedni, fontos ezt rendezni. Ezt úgy tudjuk elérni, ha a légzésünkre fókuszálunk, és arra törekszünk, hogy minél hosszabban lélegezzük be a levegőt és hosszabban is fújjuk ki. Néhány ilyen levegővétellel, illetve kifújással már egy nyugodtabb állapotba hozhatjuk magunkat.

Gondolkozz! : Miután a légzésünket visszakormányoztuk a normális ritmusba, végig kell gondolnunk, hogy mi történt, milyen helyzetben vagyunk pontosan, és hogyan tudunk ebből kikerülni.

Cselekedj! : Miután végiggondoltuk, mi a legjobb megoldás a helyzetünkre, és hogy kell azt pontosan végrehajtani, el lehet kezdeni az önmentést. 

Hasznos praktikák

Például, ha azt vesszük magunkon észre, hogy kimerültünk úszás közben, de nem ér le a lábunk, ilyen helyzetben a hátunkra kell fordulni és lebegni a vízen, a lehető legkevesebb izommunkával. Itt is segít a légzés: ha nagy levegőt veszünk, könnyebben fent maradunk a vízen.

Nagyobb súlyú embereknél előfordulhat, hogy a lábuk lesüllyed. Ők ezen úgy tudnak segíteni, hogy a karjaikat a füleik mellett kinyújtják a vízben (magastartásba), így magasabbra kerül a súlypontjuk, és a lábuk is felemelkedik valamelyest. Miközben lebegünk, gondoljuk át, hogyan tudjuk a lehető leghamarabb elhagyni a vizet. Pihenés után csak addig szabad folytatni az úszást, amíg partközelbe jutunk.

A lebegő testhelyzet akkor is ideális, ha már tudjuk, hogy jön értünk a segítség, és várjuk a segélynyújtó érkezését.

Tehát még egyszer a cselekvési sor, amit mindenkinek érdemes megtanulni:
ÁLLJ MEG! LÉLEGEZZ! GONDOLKOZZ! CSELEKEDJ!

Számos más eset is előfordulhat, amikor önmentést kell alkalmaznunk (például begörcsöl valamelyik izmunk, hínáros területre úszunk vagy elsodródunk).