A kutya a család gyereke vagy terroristája? – „A kutyával kutyaként kell bánni, hogy kutyaéletmódot élhessen”

Egy kutya szerepe egy adott családban is változhat, ahogy a családon belüli viszonyok módosulnak. Jellemzően mikor kerülhet az állat gyerekszerepbe?

Kétféleképpen is megközelíthetjük azt a helyzetet, amikor a kutya gyerekszerepbe kerül a családban. Gyakori, hogy ahol várandós az édesanya, vagy kisgyermek van a családban, az édesanya részéről intenzívebb gondoskodó attitűd jelenik meg, így az otthonában lévő kutya is átkerül gyerekszerepbe. Az is előfordulhat azonban, hogy a kutya „helyettesíti” a gyereket. Fontos különbség, hogy a kutya karon ülő vagy óvodáskorú, netán kamasz gyerek szerepébe kerül. A gyerek ugyanis több évig van egy-egy fejlődési szakaszban, a kutya egyedfejlődési ugrásai azonban néhány hónap alatt lezajlanak, azaz egy év alatt ivarérett egyeddé válik.

Sok olyan családhoz hívnak, ahol a várandós édesanya mellett felnőtt kutya van, aki általában bizalmatlan a gyerekekkel, ezért a szülők aggódnak, hogy ha megszületik a baba, mit fog csinálni a kutya. A terápiás tanácsadás során kiderül, hogy a kutya milyen szerepkörben van a családban. A kutyának rendkívül félrevezető egy olyan élethelyzet, amelyben egy ideig intenzív figyelmet kap, majd megszületik a baba, és az édesanya összes energiája a gyermekre irányul, a kutyáról pedig hirtelen lekerül az intenzív figyelem. Erre depresszióval, frusztrációval, kényszerviselkedésekkel reagálhat, vagy megjelenhet a sokak által féltékenységnek mondott viselkedés. Emberi érzésként féltékenységnek aposztrofáljuk, de én inkább úgy mondanám, hogy a kutya megpróbálja kontroll alatt tartani azt a személyt, akitől eddig sok figyelmet kapott, követi a lakásban, a legkülönfélébb cselekvéseibe igyekszik bevonódni. Hangsúlyozni szoktam, hogy semmilyen interakcióra nincs szükség a baba és a kutya között. Nem kell a gyereket megszagoltatni a kutyával, vagy a pelenkáját odaadni neki, a kutyának semmi dolga egy újszülöttel.

Ha a kutya rendben van a gazdájával, akkor a kutya számára a babának nincs külön jelentősége. A kutya viselkedése attól fog megváltozni, ha az intenzív figyelemből hirtelen figyelemmegvonás lesz.

Előfordulhat, hogy a kutya ezt annyira rossz néven veszi, hogy kvázi zsákmányként tekint a kisbabára?

Nem gondolom, hogy egy jó kutya–gazda kapcsolatban élő kutya, jó napirenddel egyszer csak bántaná a csecsemőt. A kutya mindig a státuszából adódóan reagál: a csecsemő zsákmányszerepe akkor vetődhet fel, ha a kutya életében sok olyan helyzet adódik, ahol ösztönből dönthet. Egy mentálisan stabil, a gazdájával jó viszonyban lévő, jól felépített önkontrollal bíró kutya az otthonában nyugodt pihenőmódban van, nem kerül ösztönvezérelt állapotba. A csecsemőt az teheti ki veszélynek, ha a kutya nincs emberi kontroll alatt, így különféle élethelyzetekben sokszor tud önálló döntést hozni, például amikor veszélyben érzi magát, a gazdájával nincs bizalmi kapcsolata, és hozzá tud férni az izgő-mozgó, furcsa hangokat adó, koordinálatlan mozgású lényecskéhez. Ilyenkor azok a hangok, amelyeket a pici emberke ad, könnyen emlékeztethetik a kutyát egy sebzett zsákmány hangjára.

Kép

Fotók: Nánai-Szűcs Andrea

Ha nincsen kicsi baba vagy gyerek a családban, hanem a kutya tölti be a gyerek szerepét, hogyan alakulhat mindez?

Az a család vagy gazdi, ahol a kutyát használják a gyerekszerep betöltésére, nagyon rossz hatással lesz a kutya életére. A csecsemőszerepben tartott kutya viselkedéstorzulása a legszembetűnőbb. A sok úgynevezett csepegő figyelem, a sok kézben tartás a kutya magatartására nagyon rossz hatással van, tipikusan „rossz viselkedések” rögzülnek így: agresszió, szorongás, reaktivitás, bizalmatlanság, önbizalomhiány, ürítési problémák, kényszerviselkedések jelenhetnek meg. Sok ilyen esettel találkozom.

Az ölben tartott kutyának teljesen megváltozik a reakciója a világra. Sokkal ingerlékenyebb, reaktívabb lesz, ezért azt szoktam javasolni, hogy tegyük le a kutyát, mert a séta oldja a feszültséget.

Az ölben tartás mellett szintén jellemtorzító a töltelékfigyelem, amikor nagyon sokat beszélnek hozzá. Mivel a beszéd figyelem, tehát jutalom, így tévesen megerősít olyan viselkedéseket, amelyeket kerülni szeretnénk. Erre nagyon jó példa a reaktív ugatás közben való nyugtatás, simogatás. Az ilyen kutyák általában ritkán találkoznak más kutyákkal a saját lábukon állva, kevés póráz nélküli szabad mozgást élnek meg, az elszigetelt életmódtól pedig kialakul egy eltorzult kommunikációjuk, és nem a fajtájuknak megfelelő magatartásmintázat rögzül. Nagyon fontos a szenzitív időszakban, a kölyökkori szocializáció idején, hogy az eb találkozzon a legkülönfélébb ingerekkel. Ha ebben a periódusban erre nincs lehetősége, mert az időszakot a gazda ölében tölti, felnőttkorára antiszociális, ingerlékeny, ne adj’ isten, agresszív, problémás egyeddé válik. Nagyon sok ilyen kutyával találkozom. Ha ilyen ölben tartott kutya él a családban, és abba a családba érkezik egy gyerek, ott óhatatlanul olyan hirtelen figyelemmegvonás következik be, amit a kutya nagyon-nagyon rosszul fog megélni.

Tegyük fel, megszületik a kisbaba, és a kutya addigra már ölre szocializálódott. Hogyan tudsz belépni ebbe a torz kapcsolódásba, hogyan lehet megállítani és harmonikussá tenni ezt a folyamatot?

Én nagyon szeretek ilyen helyzetekkel foglalkozni. Fontosnak tartom, hogy egy gyerek egy társállattal jó kapcsolatban nőjön fel. Mint minden terápia, ez is úgy kezdődik, hogy először megértetem a gazdival a folyamatot, az okot, hogy hogyan került a kutyája ilyen állapotba. Mivel egy regressziós mechanizmusról van szó, vissza kell menni az időben, és újra kell építeni a kutyának megfelelő szerepköröket: elkezdünk a kutyával kutyaként bánni; fölépítünk egy napirendet, ahol a kutyának kutyaéletmódja van; megtanítjuk a kutyának azt, hogy „most veled foglalkozom, most pedig mással foglalkozom”.

Gyakorlatilag egy jó értelemben vett hiperkontrollált, felelősségmentes, jól megtervezett napirendbe rakom a kutyát.

Ettől azt remélem, hogy ha a folyamatot helyes kimenettel sokáig tudom csinálni, akkor a kutya helyre fog billenni, jó szerepben fogja magát érezni, és kiegyensúlyozott lesz. Tehát helyrehozható a félrenevelés. Persze a kutya korától is függ sok minden, hiszen minél idősebb egy kutya, annál nehezebb ez a folyamat.

Milyen viselkedészavarokkal keresnek meg leginkább a félrenevelt kutyák kapcsán? Kiközösíti a többi kutya, főnökösködik a családban, odakap a gazdinak, nem hajtja végre az utasítást?

Tévesen elterjedt vélekedés, hogy azért harap a kutya, mert ő hiszi magát a főnöknek. Ezek sokkal inkább önvédelmi reakciók: a meg nem értett, a nem jól tanított, a szituációkba bekényszerített kutyában kialakul egy olyan belső frusztráció, amely miatt nem bízik a saját gazdájában. Ha például a kutya pórázon van egy konfliktus során, akkor nem tud odébb menni, kénytelen lesz elmenni a végletekig, még támadni is, mert nem kap időben segítséget. Ha viszont sikeresen megvédi magát, esetleg ki is kap. Ettől a sok-sok félreértéstől, meg nem értéstől sajnos kialakul a kutyában egy bizalmatlanság, egy frusztráció, ezek a kutyák könnyen válnak reaktívvá. Szintén sokszor találkozom azzal, hogy a gazda belenyúl a kutya táljába, miközben eszik az állat. Ettől kialakul a kutyában egy komoly frusztráció, hogy már megint odanyúl egy kéz, és én azt még bírom, még tolerálom, aztán egyszer csak lehet, hogy reagálok – erre meg kapok egy pofont, ami önmagában egy rém konfliktusos helyzet. A félreértések legtipikusabb kifejeződése a kutya agressziója, de hangsúlyozom, ezek általában önvédelmi és félelmi reakciók, mintsem dominanciaagressziók. Természetesen az agressziónak sok típusa van, és különbséget kell tenni kutyákkal és emberekkel szembeni agresszió között is.

Kép

Kurys Anita állatviselkedés-kutató – Fotó: Nánai-Szűcs Andrea

Van olyan eset, amikor nagyon erőteljes beavatkozás kell, vagy elbizonytalanodsz, hogy tudsz-e még egyáltalán valamit tenni a kutyáért?

Még soha nem találkoztam olyan helyzettel, amire ne lett volna megoldókulcsom, mert átlátom, hogyan került bele a kutya. Olyan helyzet viszont sokszor van, amikor a gazda számára természetes, hogy a saját kutyája terrorizálja. Például nem mehet ki az ajtón, vagy bokán harapja, ha nem kap időben vacsorát. A kérdés minden esetben, akár a gyerekszerepben tartott, akár az agresszív vagy félős kutyánál az, hogy van-e a gazdában elég kitartás, tud-e önmagán annyit változtatni, hogy az eddigi koreográfiából kilépve egy teljesen új szerepkörbe kerüljön – mert ezáltal fog a kutya is változni.

Igazából a gazda változik először, a kutya pedig úgy változik, ahogyan a körülményei módosulnak. A kutya mindig azt fogja csinálni, amit lehet.

Az is fontos, hogy a kötődést nem az étel adja, hanem a közös élmény. Ezért olyan napirendet szoktam tervezni, amelyben a kutya és a leendő vagy friss gazdi olyan élménybe kerülnek egymással, amiben nagyon magas a sikerélmény, a pozitív megerősítés. Mindenkiből lehet jó gazdát csinálni, aki beleteszi a figyelmet és az energiát. Azt látom a kutyaiskolában is, hogy az a döntő, a gazda mennyire lelkes, hogyan mozog, mikor dicsér, mert mindez hihetetlen mértékben képes növelni a lelkesedést és az önbizalmat a kutyában.