Ők az Idősek Barátai - Az időskori magány leküzdésében segítenek

Az Idősek Barátai civilszervezet ötlete Franciaországból származik. 2016-ban egy önkéntes közvetítésével került hazánkba a külföldön Petits Freres des Pauvres (Szegények kis barátai) néven ismert program, amely itthon néhány idős bevonásával és kevés önkéntes támogatásával indult.

„A franciák bemutatták, hogyan toboroznak időseket, milyen rendezvényeken, helyeken, miként keresnek önkénteseket, hogyan finanszírozzák a tevékenységüket. Már akkor fontos tényező volt a fundraising, magyarul adománygyűjtés, de sokkal szebben hangzik, hogy forrásteremtés. Franciaországban és a velük akkor már együttműködő országokban ennek már kultúrája volt, de nálunk még eléggé gyerekcipőben járt a kezdeményezés” – meséli Völgyi Marianna programszervező.

Az Idősek Barátai program fő jellemzője, hogy olyan időseket segít, akik magányosak és társaságra vágynak – függetlenül attól, hogyan, hol élnek, tehát akár idősotthonban, akár a saját lakóhelyükön.

Kezdetben a magány enyhítése, a bevásárlásban való segédkezés vagy egy egyszerű beszélgetés tartozott az önkéntesek tevékenységi körébe.

A számítógép bekapcsolásától a kísérésig

A tevékenységi kör egyre több rendezvénnyel bővült, például karácsonyi és húsvéti ünnepségekkel, kirándulásokkal, sportnapokkal. Sajnos a Covid az idősgondozásban is beleszólt a mindennapokba, kevesebb személyes kontaktusra volt lehetőség, az idősek még jobban elszigetelődtek. Idéntől már ismét megnőhetett a személyes találkozások száma, az önkéntesek egyre sűrűbben látogatják az időseket.

„Szerveztünk kirándulást Budakeszire a Vadasparkba, s húsvétkor volt két sportnapunk, amelyeken részt tudtak venni azok, akik mozgékonysága ezt lehetővé tette. Van saját jógaoktatónk az önkéntesek és a korosak számára, és van az idősek között egy chikungtanár is. Most már készülünk a karácsonyra, tervezzük a programokat” – meséli tovább a programvezető.

A legtöbb megkeresés a társaság hiánya miatt érkezik az Idősek Barátaihoz. Akadnak kisebb feladatok is, amelyeket elvégeznek az önkéntesek, például gyógyszereket váltanak ki, vagy kimennek a postára. Gyakori, hogy fodrászhoz, orvoshoz kísérik a rászorulókat, mert nem mernek egyedül nekivágni az útnak, de alkalmi önkéntes segítségnyújtás is előfordul: papírokat töltenek ki, szerelnek, elektronikai eszközöket üzemelnek be, ebédet melegítenek, számítógépet kezelnek.

Fontos, hogy az önkéntesek nem végeznek szakápolást és egyéb egészségügyi ellátást, illetve olyan feladatokat sem, amelyek több órát vennének igénybe egy-egy idős látogatásakor.

„Az idősek többször megkeresik szervezetünket, hogy gyakorlott ápolót szeretnének, vagy rendszeres, heti minimum 4–5 alkalommal történő több órás látogatást kívánnának. Ilyenkor a szociális gondozói hálózatot ajánljuk. Tipikus az olyan megkeresés is, hogy napi szinten kellene kísérgetni a szépkorúakat. Sajnos nem tudjuk vállalni, hogy rendszeresen hosszabb időt szánjunk egy-egy emberre – hiszen nálunk az önkéntesek munkája ingyenes, a szabadidejüket áldozzák erre a munkára” – teszi hozzá Villányi Katalin önkéntes csoportvezető.

A fő feladat a magány enyhítése

Völgyi Marianna kifejti; körülbelül 70 idős van a programban, közülük 50 olyan személy, akikhez rendszeresen járnak az önkénteseik. Körülbelül 110 önkéntesük van, köztük az újak még most várnak feladatra. Önkéntes lehet az, aki valamilyen kommunikációs csatornán keresztül jelentkezik, például emailben vagy telefonon. Első alkalommal a kerületi koordinátorral együtt beszélgetnek az időssel arról, hogy mire lenne szüksége. Ha az önkéntes megfelel, megbízhatónak bizonyul, és kölcsönös a bizalom, felveszik. A megbeszélés során ismertetik vele, milyen feladatokat és kinél kellene elvégezni, és a jelentkező is elmondja, mit és milyen formában tud vállalni. Az önkéntesek fő tevékenysége a látogatás, hetente legalább egyszer, amelynek célja az idős magányának enyhítése.

A rendszer úgy van felépítve, hogy egy időst általában felváltva két önkéntes látogat. Ez több szempont miatt lett így kialakítva. Az önkéntes azzal, hogy két emberhez jár, kevésbé épít ki emocionális kapcsolatot az időssel, kisebb mértékben kezd el hozzá érzelmileg kötődni, így egy esetleges betegség vagy halál esetén kevésbé viseli meg a gondozott eltávozása.

Ugyanakkor a két önkénteses beosztással a szervezet kiküszöböli, hogy az idős rászoruló társaság nélkül maradjon, hiszen egyikük hiányzása vagy szabadsága esetén a másik tudja rendszeresen látogatni az illetőt.

„Nincsenek kötelező foglalkozások, az adott pár alakítja ki, hogy mivel töltik el együtt a látogatási időt; beszélgetnek, közösen néznek tévét, kártyáznak stb. Néha az önkéntes vállal kisebb házimunkát is, esetleg megmossa az idős haját, kitereget. Ez egy kicsit olyan, mint egy rokoni, baráti segítség. Tudni kell, hogy a legtöbb idős mozgásszervi problémákkal küzd, egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán és nehézségek árán tudja elhagyni az otthonát. Ezért csak évi 1–3 alkalommal tudunk valamilyen helyszínhez kötött programot szervezni, és így is csak a kisebb részük tud eljutni a programra. Jellemzőbb a lakáson történő látogatás, illetve vannak, akik idősotthonban élnek, és ott látogatja őket az önkéntes” – ismerteti a főbb feladatokat Villányi Katalin.

Nem egyszerű a segítségre szoruló idősek felkutatása sem, szükség lenne még több vállalkozó szellemű segítőre, és olyan felületekre, szervezetekre, amelyek több időshöz érnek el, így mind tudnának az Idősek Barátai létezéséről, és lenne lehetőségük jelentkezni.

„Mi is próbáljuk az időseket felkutatni, ehhez van szórólapunk, amit az orvosi rendelőkben, gyógyszertárakban, hirdetőoszlopokra ki tudunk helyezni. Ezenkívül a szépkorúak egymásnak mesélnek a szervezetünk létezéséről és arról, hogyan fordulhatnak hozzánk. Véleményem szerint nagy szükség lenne arra, hogy újságokból is kapjanak tájékoztatást, és a potenciális önkéntesek is még nagyobb számban jelentkezzenek.

Tudjuk, hogy Budapesten és Pest megyében 600 ezer 65 év feletti él, nagyon nagy részük egyedül, mert elváltak, özvegyek, és sokuknak a gyerekei már régen külföldön vannak.

Zuglóban kb. 30 ezer 65 év felettiről tudunk, de azt nem tudni pontosan, hány százalékuk érzi  magát magányosnak, csak becsülni lehet, hogy ez a szám 10 ezer körüli lehet” – fejti ki aggodalmát az idősek helyzetével kapcsolatban Marót Edit, a program Zuglóban tevékenykedő önkéntes csoportvezetője.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Pexels/Kevin Bidwell

Az önkéntes csoportok négy kerületben tevékenykednek

Az önkéntes csoportok jelenleg a XI., I–II–XII. és a XIV. kerületben működnek. Ez nem jelenti azt, hogy máshol nincs segítségnyújtás, hiszen az idősekkel való beszélgetésre a félelmeikről, a családdal kapcsolatos problémáikról, vagy éppen az aktív segítségnyújtásra Budapest egész területén van igény, így más kerületekben is próbálnak segíteni, azonban csoportok még nem szerveződtek minden kerületben.

Az Idősek Barátai program élére 2022-ben új vezetők kerültek, a feladatokat elosztották. Az egyik vezető az idősekkel és az önkéntesekkel foglalkozik közvetlenül, munkáját az önkéntes csoportvezetők segítik. A másik programvezető az adminisztrációt végzi: pályázatokat ír, adománygyűjtéseken vesz részt, képzésekre jár, költségvetési jelentéseket készít, fókuszban a programszervezéssel és lebonyolítással. A két vezető közös feladata a média kezelése és a weboldal aktualizálása.

A magányos idős embereket segítő program mindenképp terjeszkedni szeretne, hogy még több elszigetelt embernek tudjon segítséget nyújtani.

„Az új vezetés és az Önkéntes Központ Alapítvány közös döntése, hogy a programot bővíteni akarjuk.

Keresünk olyan partnerszervezeteket, akiknek beleillik a tevékenységébe az idősekkel való foglalkozás, kapcsolattartás.

Ugyanolyan segítséget kívánunk nekik nyújtani, mint amit mi kaptunk az elején a franciáktól. Ahogy mi is a francia alapítvány »alá tartozunk«, úgy képzeljük el a vidéki szervezetek hozzánk való viszonyát. A program a miénk, az irányításunkkal és a támogatásunkkal működik majd mindenhol” – zárja bizakodó gondolatait Völgyi Marianna programvezető.