Pulitzer József, az arannyal fizető zsarnok, aki forradalmasította az újságírást
„Amit eléjük teszel, legyen rövid, hogy elolvassák, világos, hogy értékeljék, és képekben gazdag, hogy emlékezzenek rá, de mindenekelőtt pontos, hogy a fénye vezessen.” Pulitzer József, a valaha élt egyik legnagyobb hatású újságíró intelmei ezek, amelyeket a kollégáihoz intézett. Ő alapította a kiemelkedő presztízsű, újságíróknak adható szakmai kitüntetést, a róla elnevezett Pulitzer-díjat is. A 19. század médiaóriása Magyarországon született, de Amerikában futott be tekintélyes karriert.
Csatamező helyett a média frontján
„Boldog az a város, amely oly üstököst adott a világnak, hogy fénycsóvája az emberiség művelődéstörténetét máig bearanyozza.” Ez a mondat dr. Tóth Ferenctől, a makói József Attila Múzeum néhai igazgatójától származik, aki a 21. század elején emlékezett meg ekként Pulitzerről. Az „üstökös” Makón Jozef Pollitzer néven született – érdekesség, hogy a Ford T-modellt tervező Galamb József és a színészóriás Páger Antal is ebben a városban látta meg a napvilágot. Pulitzerről utcát is elneveztek, emléktáblát is helyeztek az egykori otthona falára, és szobrot is állítottak neki. Unokáját a város díszpolgárává avatták, az ő unokája, V. (azaz ötödik) Joseph Pulitzer ma újságíró és pilóta.
Az első József egy Morvaországból hazánkba települt zsidó kereskedőcsalád gyermekeként indult, bár egyes források szerint édesanyja római katolikus volt, öccse, Albert pedig sokáig papnak készült. József egy hónap híján egy évvel az 1848-as forradalom kirobbanása előtt született, a forradalmat követő szabadságharcban az unokabátyja harcolt, innen eredhetett az ő katonai érdeklődése is.
Miután elvesztette édesapját, és a család elszegényedett, édesanyja újraházasodott, ő pedig – korán elhagyva a szülői házat – Budapesten tanult, és szeretett volna beállni valamelyik európai hadseregbe.
Harcos természetét igazolja az a történet is, hogy állítólag azt követően szökött meg a magyar fővárosból Párizsba, hogy egy vita során lekevert egy pofont a számtantanárának.
A franciák, az osztrákok és a britek azonban – főként a gyenge látása miatt, mivel fiatalkorától kezdve sokdioptriás szemüveget viselt – nem találták alkalmasnak a katonai pályára.
Az amerikai hadsereg, amelybe Németországban jelentkezett, befogadta, ezért 17 évesen emigrált, és hajófűtőként érkezett meg a tengerentúlra, ahol még pont belecsöppent a polgárháború végébe, de nagy szerepet már nem játszhatott benne. Mielőtt rálelt volna hivatására, az újságírásra, számos egyéb munkában kipróbálta magát: volt öszvérápoló a vadnyugaton, bálnavadász, temetőgondnok, folyami rakodó, pincér és könyvelő is. Nagy sikert ezeken a területeken nem könyvelhetett el.
Édesanyja osztrák gyökerei révén jól tudott németül, így 1865-től – még mindig csak 18 évesen – egy St. Louis-i német újságnál helyezkedett el, ahol nemcsak megkedvelték az írásait az olvasók, hanem hamarosan részesedést is vásárolt a lapban, amelyet tulajdonosként a város legolvasottabb kiadványává tett. Anyagi hátterét egy szerencsésen megkötött házasság biztosította, miközben 20 éves korában amerikai állampolgár lett, sőt beválasztották Missouri állam parlamentjébe is.
Elnökkel egy családban – és egy perben
Pulitzer 1877-ben Jefferson Davis amerikai katona és államférfi unokahúgát, Kate Davis-t vette feleségül, akivel öt közös gyermeket neveltek fel. Jefferson Davis az Amerikai Konföderációs Államok első és egyetlen elnöke, az amerikai polgárháború fontos alakja volt, de Pulitzer nemcsak a családban találkozott politikussal, hanem a tárgyalóteremben is. Miután Theodore Roosevelt elnökről 1909-ben kiderítette, hogy 40 millió dollárt adott jogtalanul a francia Panama Csatorna Társaságnak, az elnök beperelte a lapját rágalmazásért. Az eljárásból az újság jött ki győztesen.
Felvirágoztatott lapok, sajtótörténeti tettek
Pulitzer a parlamentben először azzal irányította magára a figyelmet, hogy rálőtt az ülésteremben egy képviselőtársára, ám megúszta az ügyet pénzbírsággal. 32 évesen megalapította első önálló újságját, a St. Louis Postot, majd a még nagyobb karrier reményében 1883-ban áttette székhelyét New Yorkba, ahol a The World című lapot vásárolta meg és virágoztatta fel. A példányszám egyes források szerint rövid idő alatt 12 ezerről 200 ezerre, mások szerint 15 ezerről 600 ezerre (!) nőtt.
A kiadvány kirobbanó sikerét a tényszerűség és a függetlenség mellett a figyelemfelhívó, mai jelzővel élve bulváros hangvételének köszönhette, ami akkor újdonságnak számított, de Pulitzer emellett az oknyomozó újságírásnak is az úttörője lett. Elsőként jelentetett meg képes anyagokat, karikatúrákat, sportrovatot, női témákat, amelyek ma már természetesnek tűnnek. A Pulitzer által megteremtett új típusú újságírás már nemcsak a hírközlést, hanem a köz szolgálatát is fontos feladatának tekintette.
Ez adta meg az alapot ahhoz, hogy a sajtó hatalmi ággá váljék, amely egyszerre szól a tömegekhez és az elithez, reklámoz, politizál és szenzációt kelt. Ha már hatalom: Pulitzer volt az első magyar, aki bekerült az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusába. Ő hirdette meg 1889-ben Jules Verne nyomán a „80 nap alatt a Föld körül” versenyt, amelynek győztese 72 nap alatt ért célba.
Óriási szerepe volt a New York-i Szabadság-szobor felállításához szükséges 100 ezer dollár összegyűjtésében is, nem hiába hangzott el a szobor – amelynek talapzatán a mai napig szerepel a neve – 1886-os avatásán:
„Amerika mily sokat köszönhet Magyarországnak, hiszen szülöttje, Joseph Pulitzer erőfeszítései nélkül talán sohasem került volna a Szabadság-szobor a New York-i öbölbe”.
Az ő nevéhez köthető a „sárga újságírás” (ez a bulvár korabeli szinonimája) térhódítása, hiszen nagy vetélytársával, William Randolph Hearsttel, a The New York Journal tulajdonosával való versengésük – amely arról szólt, hogy ki tud olcsóbban minél feltűnőbb, népszerűbb sajtótartalmakat előállítani – eredményezte a sárga papírra nyomtatott, a közvélemény ízlését nagyban befolyásoló kiadványokat. Mások a sárga jelzőt erre a fajta újságírásra az első tömegesen kinyomtatott színes képregény, a „Sárga kölyök” 1895-ös közléséből eredeztetik, amely szintén Pulitzer vívmánya volt.
A két említett rivális vitaindító cikkeinek állítólag az 1898-as amerikai-spanyol háború kirobbanásához is köze volt, de mielőtt elítélnénk Pulitzert a „botránymédia” megteremtéséért, azt mindenképp a javára kell írnunk, hogy az általa kialakított újságírási modell segítette a demokrácia és a média fejlődését.
Korrupciós ügyekről, gazdasági visszaélésekről rántotta le a leplet, és ösztönözte a törvényhozást is.
Fontos lett neki a csend és az utánpótlás
A harcias sajtómágnás a kisemberek védelmezője lett, s cikkeit nemcsak a hatásvadászat, hanem a pontos, megbízható információkra törekvés is jellemezte. 1887-ben szerződtette a The Worldhöz a híres tényfeltáró újságírónőt, Nellie Bly-t, aki hatalmas sikerű cikksorozatot jelentetett meg, miután elmebetegnek színlelve magát bejutott a Blackwell-szigeti női elmegyógyintézetbe, és tanúja lett az ott alkalmazott erőszaknak. Az ügy persze botrányt kavart, de fontos jelenségre hívta fel a figyelmet.
Az ilyen publikációk érdekeket sértettek, így sok támadás érte Pulitzert, s mindez hozzájárult amúgy sem erős egészsége megromlásához. Az 1890-es évektől abbahagyta a szerkesztést, de a tulajdonosi irányítást továbbra is a kezében tartotta. „Arannyal fizetett, de zsarnoki erővel tartott fogva mindenkit” – írta róla pályatársa, Pásztor Árpád, utalva kemény vezetési stílusára, indulatosságára.
Miután látását élete utolsó évtizedére teljesen elvesztette, érzékei megváltozása miatt betegesen zavarni kezdték a hangok, ezért nagyrészt Liberty nevű jachtján élt, vagy szállodában, ahol a szomszédos szobákat is lefoglalta, hogy csend legyen körülötte. A hajóján is halt meg 1911-ben a dél-karolinai Charleston kikötőjében. Bronxban temették el oda, ahol Herman Melville író és Miles Davis zenész is nyugszik.
Pulitzer József nemcsak szerzőként és laptulajdonosként hatott a maga idejében az újságírás fejlődésére, hanem – mivel hivatását tiszteletreméltó életpályának tartotta – a magas szintű újságíróképzéshez is hozzájárult. Ő kezdeményezte és támogatta a New York-i Columbia Egyetemen az Újságíró Felsőiskola megnyitását. Ez a halála után, 1912-ben kezdett működni, többek között az általa erre a célra hátrahagyott kétmillió dollárból. Máig ez az egyik legelismertebb újságíróiskola a világon, amely kiadja a Pulitzer-díjat is – de nem a legelső újságíróképző, mert az a Missouri Egyetemen indult ugyancsak Pulitzer támogatásával.
A díjat – végakaratának megfelelően – az általa létrehozott alapítvány kamataiból osztják 1917 óta minden év áprilisában. Ez az újságírás létező legnagyobb kitüntetése, amelyet egy független bizottság döntése alapján csak amerikai állampolgárok kaphatnak meg. Később az irodalom, a dráma és a zene területére is kiterjesztették, sőt 1989-ben Magyarországon is létrejött egy Pulitzer-Emlékdíj, amelyet magyarok kapnak, ezt a New Orleansban élt üzletember, Fábry Pál alapította.
A mindvégig ápolt magyar gyökerek
Pulitzer József sosem feledte magyar gyökereit, a magyar kötődésű ügyekhez mindig örömmel adta támogatását. Munkácsy Mihály 1886-os amerikai látogatásának megszervezésében is aktívan részt vett. Munkácsy megérkezésekor a The World „Éljen Munkácsy Mihály” magyar felirattal köszöntötte a festőt, majd Pulitzer az otthonában látta őt vendégül, és felkérte, hogy fesse meg a felesége képét. A festmény végül 1891-ben Párizsban, fénykép alapján készült el.
Források:
- https://www.pulitzer.org/page/biography-joseph-pulitzer
- https://www.britannica.com/topic/yellow-journalism
- https://ujkor.hu/content/pulitzer-jozsef-az-ujsagiras-bajnoka-es-a-befolyasolas-amerikai-nagymestere
- https://ng.24.hu/kultura/2022/06/04/a-pulitzer-dij-megalapitoja/
- https://www.sopronmedia.hu/cikkek/a-makoi-sajtocezar-pulitzer-jozsef
- http://hungarikum.hu/hu/content/pulitzer-j%C3%B3zsef-%C3%BAjs%C3%A1g%C3%ADr%C3%B3i-p%C3%A1lyafut%C3%A1sa
- https://ectopolis.hu/tortenelem/a-makoi-fiu-aki-amerika-elso-szamu-sajtomagnasa-lett-ki-volt-valojaban-pulitzer-jozsef/
- Wisinger István: Pulitzer c. dokumentumregény
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Írógéppel a haza szolgálatában
„Kétszer meg kell gondolnunk, mielőtt kinyitjuk a szánkat” – beszélgetés Dunda György kárpátaljai újságíróval
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
