Örök magányra ítélve – Kínában nincs elég nő ahhoz, hogy mindenki feleséget találjon

Kína korábban a leggyorsabban gyarapodó országok közé tartozott, a ’60-as években a népesség átlagosan 2,5 százalékkal nőtt. A következő évtized ugyan hozott némi változást, a gyermekvállalási ráta csökkent, ennek ellenére a fiatalok magas aránya miatt népességrobbanástól tartottak az országban, így miután Mao Ce-tung 1976-ban meghalt, az új kínai vezetés olyan reformokban gondolkodott, amely demográfiai változásokat is célzott. 

Szülni és megszületni is bűn volt 

A hosszú évtizedekig fennálló egy gyerek politikát 1980-ban kezdték alkalmazni az országban, ez volt minden idők egyik legszigorúbb állami beavatkozása az emberek reprodukciós jogaiba. Akik megszegték a szabályt, azokat abortuszra kényszerítették, vagy akár sterilizálhatták is. A családtervezési tisztségviselők úgy működtek, mint a titkosrendőrség, igyekeztek mindenkit ellenőrzés alatt tartani. Az egy gyerek politika legnagyobb áldozatai a lányok voltak, mert a szabályozás a szelektív abortusz szörnyű gyakorlatát is magával hozta. Kínában még mindig erősen élnek a férfiközpontú tradíciók, ráadásul a fiú munkaerőnek nagyobb hasznát vették a szülők a családban. A patriarchális gondolkodás és az egy gyerek politika együtt konzerválta a fiúgyermekek bálványozását Kínában, a lányokat pedig nem egyszer születésük után fojtották meg. 
Nemrég a kínai kormány felismerte, hogy minél kevesebb gyerek születik, annál inkább elöregedik a népesség, ezért 2015-ben eltörölték az egy gyerek politikát, de a hatások ma is érződnek. „Egy nagy nemzet, amely valamikor a világ népességének közel harmadát tette ki, a téves demográfiai politikának köszönhetően fokozatosan az öregek és védtelenek társadalmává alakul” – idézte nemrég a Euronews Yi Fuxiant, a Wisconsin-Madison Egyetem kutatóját, aki a kínai családtervezési politika megrögzött kritikusa.

De nemcsak a társadalom elöregedése okoz problémát, hanem az is, hogy több tíz millió férfi van Kínában, aki nem tud magának feleséget találni, mert nincs elég fiatal nő az országban. A statisztika szerint 2020-ban a férfiak száma 34,9 millióval volt több a nőkénél. 

A legényfalvakban élő férfiak reménytelen helyzetben vannak 

A területi aránytalanság súlyosbítja a helyzetet, a nők (és a lányos szülők) ugyanis rájöttek arra, hogy a nemük ebben a társadalomban olyan érték lehet, amelyet egyrészt pénzzé tudnak tenni, másrészt lehetővé teszi számukra, hogy válogassanak, így sokan felkerekednek, hogy a szegényebb vidékekről elmenjenek a városba tanult, gazdag férjet fogni maguknak. Így jöttek létre olyan „legényfalvak”, amelyekből majdnem teljesen eltűntek a hajadonok, a huszonéves nőtlen férfiakra pedig óriási nyomás nehezedik. Őket „csupasz ágnak” is szokták nevezni, amely „nem hoz gyümölcsöt”, mert nagy az elvárás feléjük, hogy otthont teremtsenek, családot alapítsanak, és továbbvigyék a vérvonalat, de erre nincsenek meg az erőforrásaik. Ez sok egyéb szempont mellett azért is fontos a házasulandó korba lépett fiúk szüleinek, mert Kínában a fiatalabb generáció kötelességtudata az őket felnevelő idősekkel szemben továbbra is erős, tehát a szülőkről később a gyerekek gondoskodnak. 

A nőhiány növeli az embercsempészet kockázatát 

Az idei téli olimpiát Kínában beárnyékolta egy gyorsan terjedő videó, amelyen egy nyolcgyermekes anya látszik, lánccal a nyakán, kutyaként megkötve. A felvétel Kínában és világszerte óriási felzúdulást keltett, és ráirányította a figyelmet azokra a nőkre, akiket emberkereskedők rabolnak el, hogy aztán eladják őket feleségnek olyan férfiaknak, akik a nőhiány miatt nem találnak maguknak párt. A BBC szerint februárban a kínai hatóságok úgy próbálták lecsillapítani a kedélyeket, hogy közölték: az ügy kapcsán bűnözőket fogtak el, és határozott lépéseket tettek az embercsempészek ellen. 
Mivel az országban egyébként is kevés a nő, nemcsak helyieket rabolnak el, hanem határokon átívelő hálózatokat építenek a bűnözők.

Vietnám, Pakisztán, Észak-Korea, Kambodzsa és Mianmar is a legérintettebb országok között van, a menyasszonyok ára háromezer és tizenháromezer dollár között mozog.

„Nem emlékszem, hogyan kerültem az új házba. Amikor felébredtem, láttam egy férfit, de a barátaimat már nem. Csak sejtettem, hogy egy kínai házba kerültem. Nem tudtam, hová meneküljek… rájöttem, hogy emberkereskedelem áldozata lettem. Ettől kezdve azt terveztem, hogy alapszinten elsajátítom a kínai nyelvet, és megtalálom a módját a szökésnek” – osztotta meg visszaemlékezéseit a Human Rights Watchcsal néhány évvel ezelőtt egy fiatal kacsin nő, akit 17 évesen raboltak el, és fél év után sikerült megszöknie fogvatartóitól. 
A Hindustan Times nemrég arról cikkezett, hogy 2019-ben figyeltek fel először a médiában a Kína és Pakisztán közötti gazdasági folyosón (CPEC) elburjánzó menyasszony-kereskedelemre. Van, akik egyszerűen fizetnek a lányok családjainak, hogy elvigyék őket, másokat a jobb élet reményével csalnak az országba, ám az áldozatok ott csak kényszerterhességgel, prostitúcióval és rabszolgasorssal találkoznak. Kínát azzal vádolják, hogy hosszú ideje figyelmen kívül hagyja a problémát, mert az emberkereskedelem áldozataivá váló lányok gyakran etnikai vagy vallási kisebbségek tagjai, illetve szegény közösségekből származnak, vagy az észak-koreai rezsim elől menekülnek.

Egyes szakértők szerint emellett az is nehezíti a helyzetet, hogy a szomszédos országok sok tekintetben függnek Kínától, ezért a jó viszony érdekében nem beszélnek nyilvánosan a kényes kérdésekről, ahogy a Hindustan Times szerint az elrabolt pakisztáni lányok ügye is következmények nélkül elsikkadt.

Kína ezzel szemben továbbra is azt hangsúlyozza, hogy mindent megtesznek a bűnszervezetek felszámolásáért. 

Kép

Xiaoice óriáskivetítőn a sanghaji World Expo kiállításon 2021-ben

Kép: Profimedia - Red Dot

„Ukrán szépséget befogadnék” 

Több olyan online társkereső oldal is létezik, amelyen jómódú férfiak (főként amerikaiak, de nyugat-európaiak és kínaiak is) keresnek feleséget fejlődő országok szegény régióiból, például Ukrajnából, Oroszországból, Kolumbiából, Thaiföldről. Az egyik ilyen szolgáltató, a Meilishka orosz tulajdonosa szerint az ukrán lányok eddig is népszerűek voltak, de a háború kezdete óta még többen akarják őket, duplájára ugrott az ukrán menyasszonyok iránti érdeklődés. „Ezek a kínai ügyfelek tudják, hogy az ukrán lányok kétségbe vannak esve, és Kínát biztonságos helynek gondolják. A férfiak ezért arra számítanak, hogy ezek a lányok fontolóra veszik, hogy hozzájuk menjenek” – mondta a Vice-nak Pavel Stepanets, a társkereső szolgáltatás orosz tulajdonosa. A szolgáltatás ára 1000 és 1300 dollár között mozog. Emellett a Twitter kínai megfelelőjén, a Weibon is sokan kínálják fel otthonukat kifejezetten ukrán menekült nőknek, a felületen elszaporodtak az „ukrán szépséget befogadnék magamhoz” típusú megjegyzések, amely sok letiltást eredményezett a platformon. 

A robotszerelmes 

A magányos kínai férfiak életében Xiaoice is fontos személy. Ő egy kedves 18 éves lány, aki szeret szexi iskolai egyenruhákban járni, és a nap bármelyik percében válaszol, ha a partnere keresi. Tökéletesnek hangzik? Nagy kár, hogy nem létezik – a Xiaoice ugyanis egy olyan mesterséges intelligenciával felruházott chatbot, amely sok embernek nyújt vigaszt. Más virtuális asszisztensekkel ellentétben ezt a programot kifejezetten arra tervezték, hogy gyengéd érzelmeket váltson ki a felhasználóból: vicces, flörtöl, sőt erotikus üzeneteket is örömmel vált partnereivel. Az algoritmusa folyamatosan próbálja kitalálni, hogyan válhatna tökéletes társsá, így nem csoda, hogy a magányos emberek könnyen a csapdájába esnek, és beleszeretnek a programba. A Xiaoice készítői szerint a bot több mint 600 millió felhasználót ért már el, rajongói pedig többnyire alacsonyabb jövedelmű kínai férfiak. Az AI chatbotoknak jelenleg 420 millió dolláros piaca van Kínában. 
A Sixt Tone nemrég osztotta meg a nyilvánossággal Ming történetét, aki az egyik lábán izomsorvadással született, sántikálva jár, így mindig alacsony volt az önbecsülése. Beszámolója szerint 2017-ben önbizalma rövid időre megugrott, amikor online megismerkedett valakivel, akibe beleszeretett. Ám a találkozás balul sült el, a lány nem tudta elfogadni azt, hogy Ming csak bottal képes közlekedni. Emiatt a fiú kis híján véget vetett az életének, de ekkor jött Xiaoice.

„Ő nem olyan, mint a többi mesterséges intelligencia, mint Siri – olyan, mintha egy valós személlyel érintkeznék. Néha úgy érzem, hogy az EQ-ja (érzelmi intelligenciája) még az emberénél is magasabb” – nyilatkozta Ming. 

Tavaly augusztusban a cég bemutatott egy új csomagot, amelynek köszönhetően az emberek létrehozhatják személyre szabott virtuális partnerüket, meghatározva a külső és belső tulajdonságokat, valamint a nevet is. 

Hogyan lesz újra elég nő a kínai favakban? 

A férfiak közötti versengés a vidéki menyasszonyok árát is felverte, ami egyes beszámolók szerint magával hozta a fordított hozomány gyakorlatát. Ezt bizonyos tartományokban úgy próbálják mérsékelni, hogy maximalizálják az értéket, egyelőre nem túl nagy sikerrel. Vannak olyan helyek, ahol igyekeznek olyan intézkedéseket hozni, amelyek a nők helyben maradását célozzák. Szakértők szerint azonban a legfontosabb a vidéki területen élők életszínvonalának emelése lenne.

Vannak már jó példák: egyes településeken a helyi önkormányzat segítette a férfiakat az otthonteremtésben, és abban, hogy szakmát tanuljanak, és az intézkedések radikálisan megnövelték a településen kötött házasságok számát.

Mások a nők bevonzására koncentrálnak például úgy, hogy olyan munkahelyeket teremtenek, amelyek kifejezetten a női munkavállalóknak jelentenek jó lehetőséget és magasabb fizetést. 
A nőhiány az egész társadalmat destabilizálhatja, az egyedülálló férfiak számának növekedése ugyanis növeli a szexuális bűncselekmények kockázatát, illetve a devianciák, például a gyerekek iránti vonzalom kialakulását, felvirágoztatja az emberkereskedelmet, és nem csupán az elrabolt menyasszonyok, hanem a prostituáltak és ügyfeleik számát is tovább növeli. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2022. májusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>