„Sok családot látunk búcsúzni, édesapák vonulnak a háborúba”

Nem először jársz Kárpátalján.

Első alkalommal 1999-ben mentem ki az édesapámmal, ő 1995 óta kezdte el felépíteni az ottani Máltai Szeretetszolgálatot. Mi akkoriban hatgyerekes családként Ausztriába jártunk síelni. Édesapám, miközben látta Kárpátalján a nélkülözést, úgy érezte, nem illik, hogy mi Ausztriába járjunk, így elmentünk inkább Kárpátaljára sípályát keresni. Először sokkoló élmény volt: kéregettek a gyerekek, ellepték az autónkat, nagyon szegény területre érkeztünk, de onnantól évente legalább egyszer kimentem. Baráti kapcsolatok alakultak ki, többek közt Makuk Jánossal, aki az ottani szeretetszolgálat vezetője. Én 2013-ban felnőttként tértem meg újra, és itthon találkoztam Jónás testvérrel, aki ferencesként korábban Kárpátalján szolgált. Később, 2014-ben, a Krím elfoglalása idején több kárpátaljai magyar fiú Magyarországra költözött, velük is jóban lettem.

Február 24-én az oroszok megtámadták Ukrajnát. Mi motivált, hogy Beregszászra utazz önkénteskedni?

Egy héttel előtte én még Kárpátalján síeltem, néztük a híreket, láttuk, hogy jönnek a tankok. Nem hittük el, ami történik, azt gondoltuk, nem lesz semmi. Amikor február 24-én kitört a háború, azt éreztem, hogy valami, ami eddig volt, már nem lesz.

Nevetségesnek hangzik – mert mások az otthonukat veszítették el –, de kint felejtettem a gitáromat a házunkban, és eszembe jutott, hogy lehet, hogy én azt soha többé nem látom.

A Schönstatt Mozgalom tagja vagyok, 2020-ban, amikor kitört a Covid-járvány, elmentem egy 40 napos zarándoklatra egyedül, és utána szeretetszövetséget kötöttem a Szűzanyával: bármire hív, én arra igent mondok. Napok óta feszített, folyamatosan olvastam a híreket, s úgy éreztem, nekem is ki kell mennem segíteni. Nem tudtam mire megyek ki, eredetileg egy hétre vállalkoztam.

Mivel foglalkoztok pontosan?

Itt van a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat központja. Jelenleg határszolgálatot látunk el, ételt osztunk, és informáljuk a menekülteket. Segítjük a határátlépésüket, 0-24-es szolgálatot vállalunk párban ukránul és magyarul beszélő önkéntesekkel. Előkészítjük a terepet, hogy a túloldalon a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai méltóképpen fogadhassák őket. Biztosítjuk őket arról, hogy hamarosan biztonságban lesznek, gondoskodni fognak róluk. Egy érkeztetőlapot töltünk ki velük, ami segítheti a magyar oldalon a munkatársakat. Erre felkerül a menekült keresztneve, hogy a túloldalon a nevén tudják őt szólítani, mert ott már kevés az ukrán tolmács. és feltorlódnak az emberek. Sok családot látunk búcsúzni, édesapák vonulnak a háborúba.

Én több terület összehangolásán dolgozom, illetve önkénteskoordinátor vagyok.  Az elszámoltathatóság felelősségével gyűjtjük az adományokat: ami hozzánk beérkezik, az azokhoz jut el, akiknek valóban szánták. Ingyen konyhát is működtetünk, szállítjuk az ételt a rászorulóknak.

Előbb-utóbb itt az emberek éhezni fognak, Ukrajna belső területeiről már nem jön ide áru. Sokan pedig már a háború előtt is szükséget szenvedtek...

A menekültszállások kialakítása folyamatban van, de ez inkább egy tranzitváros, áthaladnak rajta a menekültek. A határ magyar oldalán, Beregsurányban fantasztikus munkát végeznek együtt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai, a hatóságok és a civil lakosság, méltó körülmények között fogadják a menekülteket. Szinte csak önkéntes felajánlásokkal szállítják Budapestre, illetve más városokba az érkezőket. Úgy gondolom, nagyon nagy dolog, ha valaki lemegy a határra, és felhoz egy családot. Ha valakinek van érvényes útlevele, akkor át lehet jönni Kárpátaljára is adományt hozni. Eközben kap az illető egy személyes élményt arról, hogy itt mi történik. Egészen más, mint a tévében látni, vagy az újságban olvasni.

Hogy látod, a kárpátaljai magyarok inkább maradnának, vagy elmenekülnek? Tartanak attól, hogy elér oda is a háború?

Ukrajna lakossága körülbelül 43 milliós, a hivatalos adatok szerint ebből 1,2 millió ember él Kárpátalján, ezen belül mindössze 10 százalék a magyarság. Beregszászon erős a cigány jelenlét is, és azt, hogy a cigánytelepen mennyien élnek, nehéz megbecsülni.

Kép

Luzhanka határátkelőnél beregszászi máltai önkéntesek - Fotó: Schumicky Vencel

Úgy érzem, a kárpátaljai magyarságnak másképpen összetett a helyzete, mint a kríziszónából érkező menekülteknek. Ugyanakkor Ukrajnát megtámadták, ebben mindenkinek, aki ebben az országban él, van egy kollektív krízisélménye. Mindenkit behívhatnak a háborúba, az itt élő magyarokat is. De jelenleg a háromgyerekes férfiakat nem viszik el katonának. A C kategóriás jogosítvánnyal rendelkező férfiakra is vannak engedmények, hogy az ellátmányok logisztikája biztosított legyen, azonban jelenleg mi is sofőrhiánnyal küzdünk.

A menekültektől úgy tudjuk, hogy a Kárpátaljára való lejutást az is nehezíti, hogy az országban több ponton is lassítják az átengedést.

Az itt élő magyarok közül sokan eldöntötték, hogy bármi lesz is, maradnak. Másoknak otthon becsomagolva áll egy bőrönd, hogy ha szükségét érzik, elmehessenek.

Nekünk hosszú távú célunk az emberek maradásának és visszatérésének lehetőségét megteremteni. Hogy elér-e ide a háború, nem tudom, de ennek a lehetőségét fenntartjuk. Menekítési tervet készítünk, az önkénteseinket felkészítjük és felhívjuk a figyelmüket, hogy olyan országba érkeznek, ahol háború dúl, így bármi lehetséges.

Milyenek most a mindennapok Beregszászon? Működik az iskola, van kenyér a boltban?

Vannak hiánytermékek a még nyitva tartó boltokban, de nem tudjuk pontosan megítélni, hogy áruvisszatartás vagy már tényleg hiány van. A vállalkozók félnek, hogy csődbe mennek, ez a legtöbbükkel már meg is történt. Hamarosan a benzinhiány lesz a probléma, most 20 litert lehet naponta autónként tankolni. Úgy tudom, az iskola nemrég online újraindult Kárpátalján.

Milyen személyes találkozásaid voltak menekültekkel?

Van, aki tényleg mezítláb érkezik, és van, hogy luxusautók állnak a határon. Felvetődik a kérdés, hogy most akkor kinek adjak vizet, csokit? De attól, hogy valakinek több van anyagilag, az ő otthonát ugyanúgy megtámadták. Ez az élmény összefogja őket. A mi feladatunk nem az igazságszolgáltatás, hanem hogy humanitárius segítséget nyújtsunk.

Amikor első nap megérkeztem, határszolgálaton voltam. Hajnali hatkor mentünk autóról autóra vizet, csokit kínálni. Vannak, akik intenek, hogy nem kell, vannak, akik lehúzzák az ablakot, és akkor megkérdezzük, hogy mire van szükségük. Az egyik autóban egy velem egykorú szőke lány lehúzta az ablakot, megkérdeztem tőle, kér-e vizet, elfogadta. Nyújtottam a kekszet, és kérdeztem, van-e mit ennie. Ránézett a kekszre, és elsírta magát. Most már van mit ennem, mondta, és egyre jobban sírt. Harkovból jött a barátnőjével és a csincsillájával, de a szülei ott maradtak. Nem tudta, hova megy, hogyan tovább.

Megkérdeztem, hogy megölelhetem-e, és bólintott. Olyasmi autóval volt, mint amilyennel én járok. Azt éreztem, hogy akár ő is lehetett volna az ukrán Maris.

Lehet, hogy ő még valaha találkozik a szüleivel, de abban a pillanatban ezt nem tudhatta. Nagyon megérintett ez az élmény. Szerintem ezt a munkát csak az Istennel lehet végezni, bízni abban, hogy minden, amit teszek vagy mondok, az felülről vezérelt. Különben könnyen kiéghet az ember ebben a szolgálatban.

Kép

Schumicky Mária BJMSZ önkéntes - Fotó: Schumicky Flóra

Meg kell különböztetnünk azt, aki bombázott területről érkezett, és azt, aki nem. Lehet, hogy valaki nem látott sérült embert, de a zajhatás, hogy minden váratlanul történt, mélyen traumatizálhatja az ember pszichéjét. Egy komoly mentálhigiénés hálózat létrehozására is szükség lenne az otthon maradottaknak, a menekülteknek és az őket befogadóknak is.

Meddig maradsz, mi a terved?

Eredetileg egy hétre készültem, de már amikor elindultam, akkor tudtam, hogy ez nem így lesz. Addig maradok, amíg szükség van rám. Egyszer ennek a háborúnak vége kell, hogy legyen. Szeretnénk létrehozni itt egy igazságos segélykártya programot, amelynek a kiadásáért az önkormányzatok fognak felelni. Ez bármelyik segélyszervezetnél beváltható lesz, például élelmiszerre, higiéniai termékekre, meleg ételre. Valahogy úgy működne, mint a SZÉP-kártya. A cél az, hogy mindenkinek kiegyenlítetten jusson.

Életrevaló nép lakik Kárpátalján, sok mindent megéltek, van tapasztalatuk abban, hogy a nulláról hogyan kell talpra állni. Az itteni szolgálat egy lehetőség arra, hogy tanúságot tegyünk arról, hogy Isten létezik, és az ember alapvetően jó. Valószínűleg e mellett a szeretetszolgálat mellett én egy életre elköteleződtem.

Hogyan segíthetek? – adomány és önkéntes munka
A Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál különböző gyűjtőpontokon lehet leadni a tárgyi és élelmiszer-felajánlásokat. Pénzadományokat szintén a szeretetszolgálaton keresztül lehet küldeni, illetve a 1350-es szám hívásával. Ha valaki egyéb módon szeretne adományozni, a [email protected] címen közvetlenül is kapcsolatba tud lépni a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálattal. Az adományokat át is lehet vinni a határon, ehhez a vámpapírokat intézik.
Honlapok, ahol tájékozódni lehet:
www.malta.uz.ua
www.maltai.hu

Kárpátaljára nagyon várják azokat az önkénteseket, akik hosszabb elköteleződést (legalább 5-7 nap) tudnak vállalni. Jelentkezni a www.malta.uz.ua weboldalon keresztül lehetséges.