Véssey Miklós: Mire gondol, mire vágyik a gyerek? – Apa, kezdődik!

Kinyitom a teraszajtót, hátha az volt a problémája, hogy csukva van, de továbbra sem nyugszik meg. Lehet, hogy az utcán mutat valamire? Levágok egy ágat a fáról, amin sárga bogyók vannak (a sárga a kedvenc színe), odaviszem neki, de semmi eredménye. Lehet, hogy az egész fa kell neki? Felhozom a láncfűrészt a pincéből, kivágom, feldöntöm a fát, begörgetem a nappaliba, de az én áldott fiam még mindig nyögdécselve a távolba mutogat.

Hunyorogva nézem, mire gondolhat. Parkol ott egy sárga kocsi, megvan, ez lesz az, biztos azt szeretné. A sárga kocsi kell, kérdezem tőle, elmosolyodik, ennél a két dolognál (sárga szín és négykerekű jármű) semmit sem szeret jobban a világon, de nem tart sokáig az öröm, rövid idő elteltével megint nyögdécsel és mutogat. 

Nincs mit tenni, odaállok a sárga kocsi mellé, és várok. Másfél óra után érkezik a tulaj, nem eladó-e esetleg az autó, kérdezem tőle. Az öltönyös, középkorú üzletember jó kedvében van, mond egy csillagászati összeget, mert persze limitált széria, ebből csak hármat gyártottak az egész világon, amiből kettő már darabokra tört, mert egy ilyennel ha akarsz se tudsz lassan menni, viccelődik. Nekem aztán teljesen mindegy, válaszolom, felőlem akár el is adósodhatok húsz évre, csak a nyögdécselést ne kelljen hallanom, és kezdődjön a délutáni alvás… Kezet rázunk, elhelyezkedem az ízléstelen hófehér bőrülésen, és sikerem biztos tudatában leparkolok a nappalinkban a fatörzs mellé. Tessék kisfiam, mit szólsz, vigyorgok, pörgetem a motort. 
Ő viszont még mindig a hátam mögé mutat apró kis nyögéseket hallatva. Nézek ki megint, áll ott egy sárga busz, a sárga autó helyére parkolt. Nagy levegőt veszek, hogy képes legyek elindulni seftelni a buszvezetővel is, amikor belép a szobába a feleségem, egy pillanat alatt átlátja a helyzetet, és a következő szavakkal világosít fel: „Nem látod, hogy rád mutat? Tudod, akkor ad ki ilyen hangot, ha azt szeretné, hogy dobáld a levegőbe.”
Egészen elérzékenyülök ennek hallatán. A fiamnak rám van szüksége? Rám, meg néha egy kis dobálásra. Így azért sokkal egyszerűbb. 

Az írás Véssey Miklós „Apa, kezdődik!” című sorozatának része. A sorozat további részei itt érhetőek el.

Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>