„Egy állami gondozott úgy érezheti, hogy nincs helye és jövőképe, a szeretetért pedig sok mindenre képes”

Narancssárga padló és színes rajzok a falon: idilli környezet, amely kevésbé tökéletes történetek színpada. Az alagsori falak között mese hangja zizeg, és gyermekek kacagása hallatszik. Azonban az út, amely idehozta őket, egyáltalán nem vicces vagy mesébe illő. A gyermeki képzelet ugyan felül tudja írni a legtraumatikusabb élményeket is, de az emlékek könyvtárából senki sem tudja kitörölni a múltját.

Havonta mintegy tíz gyermek kerül állami gondoskodásba Nógrádban

Gyermekvédelmi szempontból az ország egyik legkritikusabb területe Nógrád megye, ahol egy hónapban átlagosan 8–10 gyerek kerül az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat felügyelete alá. Télen azonban többen érkeznek a hideg miatt, vagy azért, mert kiderült, hogy a szülők nem viszik iskolába, óvodába őket.

„A Fészek Gyermekotthonban jelenleg minden szoba tele van. Tizenkét gyermek tartózkodik itt, egyéves a legfiatalabb. A korábban átmeneti otthonként megnevezett részleg arra szolgál, hogy ideiglenesen helyet adjon a fiatal számára.

Itt dől el a jövője, a közelgő sorsa: ha a családi problémákat vagy bekerülésük okát sikerül rendezniük egy, maximum két hónapon belül, akkor visszakerülhetnek vér szerinti családjukhoz.

Amennyiben ez nem történik meg, akkor nevelőszülőknél, gyermek- vagy lakásotthonban helyezik el őket” – mesélte a Fészek Gyermekotthon jelenlegi vezetője.

A megfelelő helyeket Szakértői Bizottság döntése alapján keresik a gyermekek számára. „Sajnos ritka, amikor valóban visszakerülhet a gyermek a családjához, mert rendszerint a szülők alkohol- vagy drogproblémákkal küzdenek, esetleg a törvénnyel gyűlt meg a bajuk, mert a szegénységet a motiválatlanságuk miatt nem munkával, hanem törvénytelen úton igyekeztek orvosolni. Előfordul, hogy az egyik szülő éppen börtönbe kerül, és emiatt kell intézetbe utalni a gyermeket” – hangsúlyozta az egyik gyám. Azt is megtudtam tőle, nem ritka, hogy testvérekről van szó, és ha őket csak együtt lehet mozgatni, az megnehezíti a gyermekotthon dolgát.

„Nevelőszülőkhöz és gyermekotthonba átlagosan havonta, vagy különleges esetben gyakrabban, szükség szerint látogat el egy gyám. A feladata, hogy ellenőrizze azt, hogy megfelelő környezetben, mentálisan stabilan fejlődik-e a gyermek. Törekszenek arra, hogy bizalmi kapcsolat alakuljon ki a gyám és a gyámolt között, hogy a fiatal őszintén és nyíltan el tudjon mondani mindent a törvényes képviselőjének, akkor is, ha valamilyen sérelem éri” – ismertette a gyám, akinek a legfontosabb szerepe, hogy mind a gyermek, mind a nevelőszülő számára biztos bázis legyen.

Több segítségre lenne szükség

Észak-Magyarországon számos tényező teszi kihívássá a gyermekvédelmi ellátást, hiszen a régióban jelentős munkaerőhiány van, és ez alól az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat sem kivétel. A központ dolgozóitól tudtuk meg, hogy sajnos esetenként egy személynek kell betölteni a nevelő és a felügyelő szerepét is.

Időnként gyakornokok segítenek be a gyermekek felügyeletébe, de az alacsony fizetés és a munkával járó stressz nem vonz elég új munkaerőt erre a területre.

A munkaerőhiányból fakad az a probléma is, hogy a gyerekekre nem jut elég személyre szabott figyelem. A rendszer tökéletlensége, pontosabban szürke foltjai ellenére azonban a salgótarjáni dolgozókon mély elszántságot, komoly elköteleződést és tenni akarást láttam.

Magyartudásukkal büszkélkedtek az algériai származású gyerekek

Legmeghatározóbb élményem az volt, amikor két félig algériai gyermek, egy kisfiú és egy kislány megmutatta a tanulószobáját. A kislány öleléssel üdvözölt, és magyartudásával büszkélkedett. Meglepett a közvetlensége, ismerősként fogadott, nem volt tartózkodó, látszott rajta, milyen sokat jelent számára, hogy valaki őszinte érdeklődést mutat felé. Bátyjáról is hasonlóan bátor jellem sugárzott, hamarosan megmutatta a legfiatalabb csoporttagot, akit kivett a közösségi részen lévő babaágyából. Aranyos látvány volt, ahogy az algériai kisfiú testvéreként fogja ölébe a csecsemőt.

Az otthon vezetője elmondta, hogy az algériai gyermekek édesanyja is náluk nőtt fel, helyi gondozott volt, majd tizennyolcéves kora után Algériába költözött. Amikor tönkrement a házassága, hazajött a két gyermekkel, de sajnos nem tudott felelősséget vállalni értük, ezért adta őket állami gondoskodásba.

A magyar édesanya nem tanította meg magyarul a gyermekeket, így anyanyelvükké az arab vált.

Mosolyogva búcsúztam el a befogadó otthontól, amely a gyermekek tanulmányának segítése mellett számos szabadidős tevékenységet is biztosít számukra. Amikor ott jártam, éppen a farsangra készültek, de tavasszal házi rajzversenyt tartanak, a húsvétot tojásfestéssel ünneplik, májusban pedig a gyermeknap és az anyák napja kapcsán beszélgetnek a családról. „A központ missziója, hogy a gyermekek jogai érvényesüljenek, a fejlődésüket akadályozó vagy gátló tényezők pedig elháruljanak. A gyermekek egészségügyi ellátása és oktatása mellett játékterápia és pszichodráma is segíti a mentális fejlődésüket” – tette hozzá a Fészek Gyermekotthon vezetője.

Krízisek és megoldásaik

Szökések, viszályok és korai terhességek váltják egymást a megoldandó problémák listáján, amikkel leggyakrabban találkozik egy gyám. Az anyaság néha kibúvó a lányok számára, hogy ezáltal mentesüljenek az iskola terhei alól, máskor azonban belső ösztön hajtja őket, amely által kiteljesedve a jobb énjük lép előtérbe. Egy olyan új személy, aki kap egy célt, amiért élhet.

„A legmélyebb fájdalom egy államilag gondozott fiatal számára, hogy úgy érezheti, nincs helye, ezáltal célja és jövőképe a világban. Ám egy ilyen bár kockázatos, ugyanakkor határozott döntés új irányt tud számára szabni. Továbbá ezek a fiatalok egy pici szeretetért sok mindenre képesek, és akár egy bizonytalan végkimenetelű szerelmi románcba is belebonyolódnak” – mesélte az intézet egyik gyámja, ismertetve a legkomolyabb kríziseket, amelyekkel a gyerekeknek szembesülniük kell.

Mivel az állami gondoskodásban élők még nehezebben jutnak megfelelő szexuális neveléshez, mint kortársaik, könnyebben alakul ki náluk irracionális viszony a szexualitással. A tinédzserként teherbe esettek egy része fiatal szülővé válik, más lányok gondolkodás nélkül fogadják el az abortusz lehetőségét.

Az sem ritka, hogy valaki sorozatban dönt a gyermek elvetetése mellett, hiszen védtelensége és óvatlansága miatt többedszerre sem sikerült elkerülnie a nem kívánt terhességet.

A fiatalon szülés miatt a lányok kiesnek a tanulmányaikból, és gyakran teljesen leszakadnak az oktatásról, hiszen ezt követően életük középpontjába a gyermekük kerül. Egy nem kiteljesedett, éretlen személyiség azonban rendszerint komoly küzdelemnek éli meg a szülői létet, így nem tudja megadni azt, amire a gyermeknek szüksége van, és könnyen jut a baba is édesanyja sorsára: s kerül ezzel egy újabb gyermek a Fészek Gyermekotthon pártfogolásába.

Szembe kell néznünk azzal is, hogy a lányokat futtató, szexuálisan bántalmazó és kihasználó férfiak elsődleges célcsoportjába is a gyermekvédelmi ellátásban élő lányok tartoznak. Hiszen szülői háttér hiányában, a bizonytalan családi körülmények miatt könnyebb elcsábítani és magukhoz édesgetni a védteleneket. A megtört lelkű fiatal lány akár még ajándékként, élményként is megélheti a férfiak biztonságot, stabilitást adó, esetleg az apai jelenlétet pótló társaságát. Így nem ritka, hogy a prostitúcióra örömmel és önként adja magát egy szakellátásba került lány. Ily módon épp az őt kihasználó, a közvetlenségével és szeretetigényével visszaélő férfi tűnik fel megmentői csodaszerepben, aki kizökkentheti az intézet komor, szürke világából a tinédzsert.

Új család, új élet – avagy az örökbefogadás lépései

Az intézmény talán legfontosabb tevékenysége az örökbeadás. Számos sikertörténetről számoltak be nekem a dolgozók. Előfordul, hogy hazánkban nem találnak megfelelő örökbefogadó családot a fiatalnak, így a salgótarjáni intézet adott már örökbe gyermeket Olaszországba, Hollandiába, Svédországba, Norvégiába, Spanyolországba és az Egyesült Államokba is. A külföldre kerülő gyermekek általában azért nem találnak magyar családot, mert már idősebbek, vagy olyan egészségügyi, esetleg mentális problémákkal küszködnek, amit magyar kérelmező vagy örökbefogadásra jelentkező családok nem tudnak vagy nem akarnak bevállalni.

„Egy alkalommal egy félig vak kislányt vittek Amerikába. Az új családja mindent megtett az egészségéért, és orvosi kezelése, sikeres műtétje után meg is gyógyult” – mesélte egy gyám.

Majd elmondta, hogy hazánkban főként a csecsemőket vagy a kicsi gyerekeket fogadják örökbe, maximum az 5-6 éves korosztályt. De határon kívül nem ritka, hogy például olasz szülők 8–10 éves gyermekeket is örömmel vesznek magukhoz. „A legnagyobb sikernek azonban azt éljük meg, ha a gyermek nem azt a családi környezetet, viselkedési mintát viszi tovább, amelyikből jött, hanem egy minőségibb, kulturáltabb, értékorientáltabb szemléletmódot kap az új környezetben a befogadó családtól” – fűzte hozzá a gyám.