A veterán generációtól a digitális bennszülöttekig

Egészen a nyakamig húztam a kabáton a cipzárt, amikor egy hideg délután beálltam a megállóba a többi várakozó mellé. „Megjött a tél” – sóhajtotta egy idős férfi a sötétben. Fülemre húztam a bojtos sapkát és bólintottam, aztán elővettem a telefonomat, hogy megírjak egy e-mailt, amíg megjön a busz. Egy fiatal lány lépett mellém, nem volt több tizenkét évesnél, és ő is mobilt tartott a kezében. Kissé oldalra fordítottam a fejem, hogy jobban lássam. Arcát hideg fénybe borította a kijelző, szemében kék szövegbuborékok tükröződtek. A lány olyan sebességgel pötyögött, hogy szinte beleszédültem. Az idős úr megbabonázva nézte a rohanó ujjakat, Ratkó-gyerekként furcsa lehetett számára a látvány. „Nem semmi!” – kommentálta a látottakat, de ezt a lány már nem hallhatta, mert éppen akkor indított el egy TikTok-videót. 

A keréktől a Facebookig 

Az ember, amióta világ a világ, arra törekszik, hogy eszközökkel könnyítse meg mindennapjait. A legnagyobb vívmányok között említik a kereket, az ekevasat, a papírt, a szövőszéket, a nyomtatást, a gőzgépet, az elektromosságot, az automobilt, a számítógépet és az internetet. 
„Írásos történelmünk nagy részében kézzel készített tárgyakat, később gépeket használtunk arra, hogy az életünket megkönnyítsük. A számítógép-tudomány fejlődése új helyzetet teremtett: megjelentek a számítógépek, amelyek belsejében a kívülálló számára nemcsak összetett, de már-már anyagtalan folyamatok zajlottak le.

Ennek a kornak a felgyorsulás lett az egyik jelszava. Gyorsabb lett a technikai fejlődés, és már az 1970-es évek elején megjelent az ettől való szorongás, a jövősokk fogalma.

Ebben az időszakban költözhettek a kutatóintézetekből a lakásokba a számítógépek, amelyek a ’80-as évek első felében terjedtek el széles körben. A következő forradalmat az okostelefonok megjelenése hozta a 2000-es években, amikor a számítógép a mobiltelefonba költözött” – magyarázza Kánai András jövőkutató. 
A szakértő szerint egyedülálló jelenségnek vagyunk tanúi: az emberiség történelmében eddig még sohasem volt példa arra, hogy egy ilyen sokoldalú eszköz globálisan elterjedjen, és átszője az emberek életét. Statisztikai adatok szerint mintegy 3,5 milliárd ember használ okostelefont, és ez a szám folyamatosan nő. Az eszköz egyre több mindenre használható: zajlik a fizetés forradalma, és hamarosan változások jönnek az egészségügyi szolgáltatások, például a távdiagnosztika vagy a pácienselosztás területén, emellett az úgynevezett govtech, vagyis az állami funkciók digitalizációja is közel van. „Ami régen az elektromos áram volt, az ma az internet és a mobiltelefon: ez az az infrastruktúra, amelyre a többi szolgáltatás lassan ráépül. A társadalom, illetve annak rendszerszintű működtetése egyre inkább elképzelhetetlen e két találmány nélkül. A digitális transzformáció már a pandémia előtt is fontos kifejezés volt, és azóta még jelentősebb lett” – teszi hozzá a futurológus. 

Kép

Kép: Pexels

Nincs többé offline világ 

Bauer Béla szociológus szerint a generációs különbségek a kütyük használatában abból fakadnak, hogy egyáltalán nem mindegy, ki milyen idősen találkozott az új technológiával, és az sem, hogy kényszerből kezdte-e el használni, vagy beleszületett a digitális világba. „A 2000 után született alfa-generáció számára már nem létezik olyan világ, amiben nincs okostelefon vagy számítógép. Azok a generációk, amelyek hosszabb-rövidebb ideig az okoseszközök vagy számítógép nélkül élték az életüket, attól függően tudnak beilleszkedni a digitális világba, hogy mennyire érzik szükségét az új eszközök használatának a hétköznapokban. A járvány miatt sokak számára a technológia jelenti az egyetlen kapcsolatot a külvilággal, ezért 2020 tavaszától egyre többen kényszerülnek rá a készülékek használatára” – magyarázza a szakértő. Hazánkban a nyugdíjas korosztály digitális világra való nyitottságát leginkább családtagjaik és közvetlen környezetük befolyásolja. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) nemrég közétett kutatása szerint a kiemelt rizikócsoportba tartozó hatvan év felettiek gyakrabban végeztek adatforgalmat igénylő tevékenységet a Covid-19 első hulláma alatt, mint az azt megelőző időszakban.

Az adatokból kiolvasható, hogy a megkérdezett idős hölgyek 82, az urak 78 százaléka rendelkezik mobiltelefonnal, de csak a nyugdíjas nők 12, a férfiak 14 százaléka képes vagy lenne képes egyedül elboldogulni az okostelefon funkcióival. 

A szociológus szerint az 50-60 évesek használják az eszközöket a munkához, filmnézésre, zenehallgatásra, de nélkülük is jól érzik magukat, szemben azokkal, akik beleszülettek a digitális világba: ők nehezebben tudják elképzelni, hogy kütyük nélkül is lehet élni. „A 75 év felettiek 60-70 százalékának nincs bankkártyája, emiatt nem elérhetőek számukra bizonyos szolgáltatások, miközben nagy mértékben növekszik azoknak a száma, akik megérik a 80-90 évet” – teszi hozzá a szakértő. 

Fontos a biztonságos internethasználat 

Kánai András szerint nagy szakadék húzódik a digitális világot tudatosan és nem tudatosan használók között, ami egyre mélyül. A biztonságos online jelenlét mindannyiunk számára kihívást jelent, de az idősek még inkább ki vannak téve az internetes csalásoknak. Nem mindenki van például tisztában azzal, hogy a pénzügyi intézetek, kormányzati szervek vagy magáncégek nem kérnek jelszavakat, biztonsági kódokat a lakosságtól e-mailben. 

Kép

Kép: Pexels

A futurológus aggasztónak tartja, hogy a rosszindulatú támadók tevékenységét nem követte a kiberbiztonság egyéni és szervezeti fejlődése. „Állami és feketepiaci hackerek ezrei foglalkoznak adatlopással, hogy így pénzhez vagy gazdasági-hadászati előnyhöz juttassák megbízóikat. Egy átlagember pontosan érti, hogy miért fontosak a házában, bejárati ajtaján elhelyezett védelmi tárgyak, de azt nem tudja, hogy hogyan védhetné meg saját adatait, számítógépes apparátusát. A digitális lábnyom egy ma születő csecsemő esetén még rémisztőbb, hiszen csak jóval öntudatra eszmélése után szembesülhet a ténnyel: még semmit sem kommunikált magáról, mégis szülei és mások jóvoltából információk tömkelege található meg róla a neten.

Az embereknek nincs idejük arra, hogy saját digitális lábnyomuk, így tulajdonképpen saját jogaik szerepével foglalkozzanak – csak használják a technológiát, gazdaggá téve pont az ő viselkedésükre építő megavállalatokat.

Léteznek ez ellen küzdő szervezetek, a kormányok is látják, hogy ez így nem jó, de megtörni nem tudják e monopolisztikus törekvéseket. Bár a technológiai változások nagyban megkönnyítik az életünket, abban minden szakértő egyetért, hogy a törvényhozásnak is együtt kell haladnia ezekkel a változásokkal” – hangsúlyozza Kánai András. 
„Az emberiség nem akar lejönni a közösségi médiáról, a vicces videók gyártásáról és nézéséről, sőt! Az emberek magatartásán sokkal nehezebb változtatni, mint a technológián” – teszi hozzá. A szociológus pedig óva int attól, hogy a technológiai változásokra mindig fejlődésként hivatkozzunk. Ami számítástechnikai értelemben haladásnak tekinthető, egyáltalán nem biztos, hogy például a kulturális javakra is jótékonyan hat. „Az e-könyv egy technológiai vívmány, olvasásra alkalmas, de kapcsolatteremtő funkciót nem tudna betölteni. Ha az ember bemegy egy lakásba, megnézi a könyveket, és máris tud valamit az ott lakókról. Ma viszont már az is elfogadott dolog, ha egy fiatal lakásában nincsenek könyvek.”  

Ez a cikk a Képmás magazin 2021. februári számában  jelent meg. A lapra előfizethet itt>>