„Miért én végzem el az összes feladatot?” – Gyakorlati tanácsok munkamegosztáshoz

Egyedül más, mint együtt 

Amíg valaki egyedül él, a feladatokat a saját ritmusa és igényei szerint végezheti el, de társsal ezek a megszokások a másik ember (nagy valószínűséggel eltérő) megszokásaival találkoznak. A másik elvárásaival is össze kell csiszolódni. Elméletileg kevesebb feladat jut egy emberre párkapcsolatban, de ennél egy kicsit árnyaltabb a kép. Például mosni, teregetni vagy ruhát szárítani, majd azokat összehajtogatni és elpakolni gyakrabban kell, hiszen hamarabb megtelik a szennyes. És jöhetnek az egyik vagy másik fél számára új feladatok is, például van, aki kivasalja a kimosott ruhákat, van, aki nem.

Előfordul, hogy valaki a szülői házból költözik a párjához, ez még nagyobb változást jelent: olyan feladatok várhatják, amelyeket addig nem kellett elvégeznie.

Ha pedig a párnak később gyermekei is születnek, akkor a feladatok és felelősségek száma megnő. Jelentősen. 
Ezek pedig terhet tesznek az együtt élő emberekre. Egy párkapcsolatban ez a téma könnyen súrlódáshoz vezet. Könnyen érezheti egyik vagy a másik fél, hogy aránytalanul többet tesz be a közösbe, mint a másik. Szülők esetében vannak olyan helyzetek, amikor az egyik szülő úgy érzi, hogy ő végzi a feladatok kilencven százalékát. Segít, ha ilyenkor arra gondol, hogy ha ez így van, akkor a párja végzi a másik kilencven százalékot. Mert a korábbiakhoz képest száznyolcvan százalékot kell a közösbe tenni. 

Csoportosítás 

Az együttműködéshez mindkét félre szükség van. Ha mindketten szeretnék ezt a problémát megoldani, és hajlandóak erről konstruktív, problémamegoldó hozzáállással beszélni, a következő lépés összegyűjteni a közösen elvégzendő feladatokat és felelősségi köröket. Ez egy jó kis listázós gyakorlat. Nem érdemes elkapkodni, kerüljön fel a listára minden! Ebben a fázisban fontos, hogy tudatosítsuk: most még nincs itt a feladatok elosztásának ideje. A cél csupán az, hogy legyen egy lista, amivel mindkét fél elégedett. Azaz mindenki úgy gondolja, hogy minden rajta van, ami számára fontos, és úgy érzi, hogy ezekért a feladatokért közösen kell felelősséget vállalni.

A harmadik lépésben a listán szereplő feladatok mindegyikének kell találni egy tulajdonost (erre még visszatérünk). Ezután a listát fel kell osztanunk négy részre.

A feladatok egy része olyan, amit te szeretsz csinálni, és szívesen elvállalod őket. Ezeket a párod átengedi neked, mert ő meg nem szeretne ezekkel foglalkozni. A másik csoportba azok a teendők tartoznak, amelyeket a párod szeret, te viszont nem. A harmadikba azok, amelyeket mindketten szívesen elvállaltok, a negyedikbe pedig azok, amelyeket egyikőtök sem szeret csinálni. A jó hír, hogy csak ezzel az utolsó halmazzal kell foglalkoznotok, mert az első háromba bekerülő feladatokkal nem lesz gond. Azoknak van gazdája, lehet, hogy több is. De mit kezdjünk a negyedik csoporttal? 

Kép

Kép: Unsplash/Becca Tapert

Fele-fele és más megoldások 

Azt gondolhatjuk, hogy a legjobb, ha ezeket a feladatokat elfelezzük, pedig ez egyáltalán nem biztos. Hasznosabb lehet például, ha aszerint vizsgáljuk meg a feladatokat, hogy kinek melyik elvégzése az egyszerűbb. Ha egyikőtök sem szereti az adminisztrációt, a számlák összegyűjtését és befizetését, de mondjuk te hatékonyan használod a táblázatokat a számítógépeden vagy az okostelefonodon, akkor érdemes neked elvállalni, mert gyorsabban végzel vele. Megoldás lehet az is, hogy felváltva végzitek ezeket a feladatokat, vagy akár közösen. Figyelembe kell venni az időzítést is. Ha mondjuk vásárlásról van szó, és az egyikőtök úgy dolgozik, hogy a munkája után már nem tud elmenni boltba, akkor érdemes a másiknak elvállalni ezt a feladatot. 

Nincs általános recept, rajtatok múlik, hogy hogyan osztjátok szét az ebben a halmazban lévő dolgokat. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy nem lehet egyelően szétosztani a feladatokat.

Az igazi cél nem is ez, hanem az, hogy mindketten elégedettek legyetek annyira a végeredménnyel, hogy a teendők ne vezessenek vitákhoz. 

Jöhet a megvalósítás! 

A feladatok elosztása már egy komoly előrelépés a súrlódások csökkentéséhez. Ám ez még csak az elmélet. Az elosztott feladatokat a gyakorlatban el is kell végezni. Itt jön a képbe a kommunikáció, amely elengedhetetlen minden társas kapcsolatban. A „tulajdonos” az, akinek a felelőssége az adott feladat elvégzése. Azonban előfordulhat, hogy az elvégzésben segítségre van szüksége – teljesen mindegy, milyen okból. Ilyenkor nagyon fontos, hogy az ember a társa tudomására hozza: segítségre van szüksége.

Ha például a bevásárlás a te feladatod, és egy alkalommal valami miatt nem tudod megcsinálni, akkor ne várd el a másiktól, hogy észrevegye ezt, és beugorjon helyetted.

Természetesen az is előfordulhat, hogy a másik észreveszi, ilyenkor érdemes örülni neki, és használni a pozitív megerősítést. Ugyanakkor ne várjuk a gondolatolvasást a másik féltől, inkább kommunikáljunk, szóljunk, hogy segítséget igénylünk! Empátiával és megfelelő kommunikációval elébe mehetünk a konfliktusoknak. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>