„Csak elfogadod magad, vagy meg is látod, milyen jól tudsz kinézni?” – A fotózás terápiás hatása

„Fotográfus létem ellenére volt idő, amikor hat lóval sem lehetett volna kamera elé vonszolni” – vallja Nerpel Nikoletta, aki ma már küldetésének tekinti, hogy megmutassa a nőknek a legszebb énjüket kortól és alkattól függetlenül.

A misszió mögött személyes tapasztalatok állnak. „Egész gyerekkoromban sokat csúfoltak az elálló füleim miatt. Nikiegér volt a gúnynevem. Állandóan kiengedve hordtam a hajam, és amikor testnevelés órán össze kellett fognom, nagyon szégyelltem, hogy semmi sem takarta a füleimet. Aztán felső tagozatban meg is híztam, és akkor már a vaskos lábaim miatt is beszóltak. Itt volt az a pont, amikor végleg elsüllyedtem a szégyentől.”

„Jöttek a nőiességemet elfedő, bő, szürke és fekete ruhák, csak senki ne vegyen észre...”

Pedig a kezdet idilli volt. Nikiék vidéken laktak, ahol az utcában lakó barátnőkkel sokat bandázott, a családdal pedig rengeteget kirándultak. Ezekből az időkből egészen kalandos világ tárul föl: „Akkoriban gyakran mentünk várakat nézni, és én ilyenkor igazi felfedezőnek képzeltem magam. Kedvenc sorozatom volt »Az elveszett ereklyék fosztogatói«, amelynek a főszereplőjével teljesen azonosultam.”
Niki ekkor még régésznek készült, felmerült még a csillagharcos, illetve egy példakép nagynéni hatására a gyógyszerkutató vegyész. Ezeket az opciókat ütötte ki a fotózás, amint az első fényképezőgépét megkapta.

„Már általános iskolában kattintgattam, megörökítettem az osztálykirándulásainkat, majd a gimibe is tovább vittem hobbiként. A szüleim válása után azt éreztem, azonnal fel kell nőnöm, ezért a kortársaim könnyed témáihoz nem tudtam kapcsolódni. Elkerültem a társasági eseményeket, és helyette egyre többet fotóztam. Akkor még nem embereket, hanem természeti képeket, tájakat, növényeket, gombákat, virágokat.”

„A szépet kerestem, ha már úgy éreztem, én magam nem vagyok az.”

Niki a képekkel fotópályázatokon is indult. Volt, hogy egy versenyen több fotója is helyezést ért el, nemcsak az első, de a harmadik díjat is elvitte. „Ez nagyon fontos visszajelzés volt számomra, hogy amit csinálok, az mások szerint is érték.” Miközben a kamerával egyre nagyobb barátságba került, ez segítette, hogy visszataláljon a közösségekbe is. A rock- és metálzene rajongójaként egyre többet járt koncertekre. 

Kép

Nerpel Nikoletta

„Kívülről egészen beleillettem a társaságba: fekete ruhák, fekete haj, szegecsek... De elengedni itt sem tudtam magam. Miközben a többiek vadul tomboltak, énekeltek, én vigyázzállásban néztem végig a koncerteket, annyira gátlásos voltam. A fotózással viszont egy jó kép kedvéért – a kamera mögé bújva – elkezdtem mozogni a tömegben.” A fotózás nemcsak visszavitte Nikit az emberek közé, de közben megtanulta nagyon jól és gyorsan használni a kezében lévő technikát: „Mivel a koncerteken extrém gyorsan változnak a fények, nagyon toppon kell lenni.”

Ekkor már biztos volt benne, hogy a fotózással szeretne foglalkozni. Miután szülői kérésre elvégzett egy gazdasági egyetemet, beiratkozott egy fotósuliba, ahol mindent elsajátított, hogy végre a saját vállalkozását elindítsa. Családi fotózásokkal kezdte, amelyek során hamar megtapasztalta, mennyire ki tudja hozni az emberekből a legjobb formájukat. Hogy mekkora boldogság az, amikor az ügyfelek rácsodálkoznak a jól sikerült képekre, és meglátják egy olyan énjüket, amit addig még soha.

„Az emberek gyakran látják csúnyának magukat, vagy egy olyan testrészükre koncentrálnak, ami szerintük nem szép. Én azt tartom küldetésemnek, hogy aki hozzám jön, annak megmutassam azt a nagyon szép énjét, amit lehet, hogy még soha nem is látott magában.”

A családi fotókat időnként divatanyagok váltották, ami a gyerekkornak egy másik kedves időszakát idézte fel Nikiben. „Kisgyerekként akkor éreztem magam igazán csinosnak, amikor farsangkor ki lehetett öltözni királylánynak, hercegnőnek, tündérnek vagy egyéb mesehősnek.”

Amikor tavaly, a kijárási korlátozások alatt mindannyiunkhoz hasonlóan hónapokig ült otthon melegítőben, alig várta, hogy újra hölgyeket fotózzon csodaszép ruhákban. „Nekünk, nőknek szükségünk van erre, és a lelkünknek is hiányzik az, ha nincs alkalmunk szép ruhákba öltözni. Egy-egy elegáns megjelenés hosszú időkre feltölt és új energiát ad a szürke hétköznapokhoz.”

Kép

A nyitás első heteiben egy gyesen lévő balerina számára szervezett fotózás adta az ötletet, hogy amit Niki csinálni akar, az nem csupán a képek előállításáról szól, hanem egy olyan egyedülálló élményt nyújt, amire minden nőnek szüksége van. Így született meg egy olyan komplex élményfotózás-szolgáltatás, ahol divatanyagokon tapasztalatot szerzett, szakmai stáb sürög-forog a megrendelő körül. Az előkészületek, a profi smink, frizura nemcsak kívülről, de belülről is feltölti az ügyfelet. Egy olyan önbizalomnövelő folyamat, amelynek a hatására a nők megélik hercegnős, dívás vagy egyéb álmaikat, és a komfortzónájukból kilépve, pompás ruhákban tündökölve sztárnak érezhetik magukat. Olyan öltözékekben, amik előző nap lehet, hogy még a kifutón vagy valamelyik hírességen voltak.

„Több ügyfelem mondta: »Receptre írnám fel minden nőnek«.”

Sokan bizonytalanok egy fotózás előtt; konkrétan félnek: „Rólam nem lehet jó képeket készíteni”; „Nem vagyok fotogén”; „Nem szeretem, ha fotóznak” – mondják. Niki nagy tapasztalattal kezeli ezeket a félelmeket. „Az ügyfelek úgy érkeznek a fotózásra, hogy ők is egy szűrőn keresztül nézik magukat. Felnagyítják a problémáikat, és főleg azt látják, amik a hibáik. A fotóimmal meg tudom mutatni, én hogyan látom őket, és miután ezt megtapasztalják, teljesen máshogy néznek majd magukra.” A szépet mindig meglátó szem mögött személyes felismerések állnak. Nikinek volt olyan időszaka, amikor heti hatszor edzett, mindenféle szigorú diétát betartott, és nagyon vékonyra lefogyott. Amikor a vágyott alakkal belenézett a tükörbe, egyáltalán nem azt érezte, hogy tökéletes. „Akkor jöttem rá, hogy nem a külsőmmel van a baj. Nem attól vagyok értékes, hogy hány kiló vagyok, hanem attól, ami bennem van. Elkezdtem az értékeket máshol keresni, és megtaláltam magam abban, ahogy a munkámmal másoknak segítek elfogadni magukat.”

Niki idén januárban lett harmincéves, amit egy olyan fotózással ünnepelt, amelynek ő volt a „sztárja”. „Többször végigkísértem az ügyfeleinkkel azokat a perceket, ahogy átalakulnak, és mennyire örülnek ennek. Ezeket a külső-belső átalakulásokat fotósként látni hatalmas élmény, és szerettem volna helyet cserélni velük, hogy én is átélhessem, amit ők. Kapóra jött a 30. születésnapom, amit egy kisebb mérföldkőnek éreztem. A múltbéli tapasztalatokkal megbékélve mostanra elfogadtam magam, és szerettem volna ezt egy élményfotózás keretében megörökíteni. Egyben teljesíthettem gyerekkori vágyam, hogy fél napra hercegnő lehessek.”

Kép

Nerpel Nikoletta születésnapi fotózása - Kép: Márton Andrea

A saját fotózás élménye egészen új perspektívát adott a munkájához is.

„Amikor viszontláttam magam a képeken, rádöbbentem, hogy bár úgy gondoltam, helyretettem a dolgaimat, igazából sokkal jobban nézek ki, mint ahogy látom magam. Azt éreztem, ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia. Teljesen más az, hogy elfogadod magad, vagy meglátod, hogy milyen bomba jól nézel ki. A járványhelyzet nehéz időszakai alatt is jólesett elővenni a képeim, mert emlékeztettek rá, hogyan lássam magam, és tartották bennem a reményt: lesz újra alkalom elegánsan öltözködni.”

Hogy hol látja magát öt év múlva? „Tíz év múlva is ugyanezt szeretném csinálni. Én a fotózásból akarok nyugdíjba menni egy olyan életúttal, amelyben számtalan nőnek mutattam meg a legszebb önmagát, az élményszolgáltatással és a képeimmel új erőt adva nekik a mindennapi feladataikhoz.”